Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Ábrahám Levente: 1992 A Zselic Tájvédelmi Körzet Macrolepidoptera faunájának ismeretéhez (Lepidoptera) Contribution to the knowledge of Macrolepidoptera in Zselic National Park (Lepidoptera)

302 ÁBRAHÁM LEVENTE 1986 1987 1986 1987 Fajnév exx. % exx. % Fajnév exx. % exx. % Miltochrista miniata 100 1,02 96 1,15 Mythimna impura 13 0,13 45 0,54 Cybosia mesomella 105 1,07 28 0,33 Conistra vaccinii 27 0,27 93 1,12 Eilema deplana 99 1,01 10 0,12 Oligia latruncula 19 0,19 160 1,92 Eilema complana 135 1,37 153 1,84 Rusina ferruginea 34 0,34 101 1,21 Eilema lurideola 218 2,22 471 5,67 Hoplodrina alsines 296 3,02 400 4,81 Eilema lutarella 98 1,00 42 0,50 Caradrina morpheus 145 1,47 90 1,08 Phragmatobia fuliginosa 407 4,15 116 1,39 Hapalotis venustula 118 1,20 99 1,19 Spilosoma lutea 154 1,57 76 0,91 Lithacodia pygarga 61 0,62 115 1,38 Ptilophora plumigera 127 1,29 1 0,01 Rivula sericealis 209 2,13 188 2,26 Scotia exclamationis 90 0,91 46 0,55 Macrophila tentacularia 149 1,52 324 3,90 Ochropepleura plecta 111 1,13 149 1,79 Perizoma alchemillata 106 1,08 31 0,37 Axylia putris 97 0,98 99 1,19 Idea aversata 78 0,79 100 1,20 Xestia c-nigrum 189 1,92 248 2,98 Calothysanis amata 50 0,51 103 1,24 Xestia triangulum 24 0,24 108 1,30 Scopula immorata 211 2,15 103 1,24 Tholera decimalis 198 2,02 25 0,30 Lomospilos marginata 137 1,39 52 0,62 Orthosia incerta 33 0,33 214 2,57 Chiasma chlatrata 195 1,98 94 1,13 Orthosia gothica 55 0,56 362 4,36 Biston betularia 111 1,13 27 0,32 Mythimna pudorina 153 1,56 101 1,21 Boarmia punctinalis 51 0,52 96 1,15 3. ábra. Az 1 % dominanciát elért fajok jegyzéke Fig. 3. The species reached frequency of 1 р. с. le cuspis, Apatele leporina, Drepana curvatula Sabra harpagula, Falcaria lacertinaria, Geometra papilionaria, Pelosia muscerda, Macrochilo cribrumalis, Schrankia costaestrigalis) nemoralis, zárt lomberdei (Anaplectoides prasina, Drepana cultraria, Jodis lactearia) komponensek adják a főbb színező elemeket. A szárazságkedvelő, molyhostölgyes és sziklagyepi fajok még szinezőelemként sincsenek meg. A terület alacsony tengerszint feletti magassága erős tagoltsága és évi magas csapadékmennyisége nem biztosítja olyan erős negatív anomáliájú helyek létrejöttét, amely alkalmas lehetne boreális fajok megtelepedésére. Kivétel a Rheumaptera undulata, mely az utóbbi időben történt area térhódítása óta az alföldi részeket kivéve az egész országban előfordul már. A Zselic botanikai leírásaiban több helyen találkozhatunk azzal a megfogalmazással, hogy az erdeifenyő őshonosán fordul elő a Zselicben. A közelmúlt erdőtelepítése viszont nemcsak az erdei fenyő, de más fenyőfajok - a Zselicben különösen a lue és a vörösfenyő - állományát növelték meg. így számos fenyőn élő nagylepke került elő, Hyloicus pinastri, Pan о lis flam me a, Hylaea fasciaria, Dendrolimus pini, Bupalus piniarius, Thera firma ta, Lymantria mon ach a, Eupithecia tantillaria, Semiothisa liturata mennyiségük nem jelentős. A Zselicet délnyugati fekvése miatt hazánkban nagyobb gyakorisággal érik el a vándorfajok, mint az ország egyéb területeit. Ezt bizonyítják {Uherkovich 1981, 1983) vizsgálatai is. Két különösen ritka vándorfaj hazánkban a Rodometra sacraria és az Eublema parva, melyeknek 1-1 példányát fogta a fénycsapda. Néhány ritkább faj jellemzése Lemon

ia taraxaei Den. et Schiff. Európa középső részén húzódik areája. Hazánkban a középhegység vonulatában és a Dél-Dunántúlon vannak lelőhelyei. UV fényre jól repül, de szürkületkor is aktív. A Zselicből Kaposvár volt ismert lelőhelye (leg: Nattán M.). Lemonia dumi L Nyugat-palearktikus elterjedésű faj. Hazánkban csak szórványosan fordul elő. A Zselicből Kaposvár, Nagymátépuszta, Pálé ismert lelőhelyei. Coenotephria sagittata L Első hazai példánya a hetvenes évek végén a DélDunántúlról került elő {Uherkovich1977). Az azóta eltelt edőben számos példányát gyűjtötte szintén a Délés Nyugat-Dunántúlon {Uherkovich 1981b). A Zselicben csak Ropolypusztáról ismert, area nagyságát növelő faj. Rhodometra sacraria L. Ritka déli vándorlepke. Főleg Afrikában él, Európában a Meditterániumra korlátozódnak lelőhelyei. Hazánkból kevés példány került elő. A Dél-Dunántúlról két pontról ismert, Lipótfa és Nagybajom (leg: Ábrahám L). Nyugat-Dunántúlon Uherkovich nappal gyűjtötte (Daraboshegy). Lipótfai példányát a fénycsapda fogta. A fajnak a Dunántúlról szintén csak a második nemzedékes példányai ismertek.