Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Ábrahám Levente: 1992 A Zselic Tájvédelmi Körzet Macrolepidoptera faunájának ismeretéhez (Lepidoptera) Contribution to the knowledge of Macrolepidoptera in Zselic National Park (Lepidoptera)

A ZSELICI Т. К. MARCROLEPIDOPTERA FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 303 Stegena cararia Hbn. Areája eurázsiai kiterjedésű. Hazánkban a Dél-Dunántúlon több felé előforduló ritka faj, de él még az ország északkeleti részében is. A Zselicben számos lelőhelyről előkerült, de sehol sem volt gyakori. Ochrostigma velitaris Hufn. Dél-Európában elterjedt faj, az Ibériai-félszigettől Kis-Ázsián keresztül a Kaukázusig húzódik elterjedése. Előfordulása lokális a meleg tölgy erdőkben, molyhostölgyesekben és sziklagyepekben található. A hernyó is tölgyféléken táplálkozik, imágója UV fényre jól repül. Dél-dunántúli elterjedésével {Uherkovich 1976) foglalkozik. Azóta számos új lelőhelyről is előkerült, a Zselicben 14 helyről ismertek az adatai. Discestra dianthii hungarica F. Wagner Turano-eremiális faunaelem, hazánkban található az északi szegély populációja. A faj Mongoliától Spanyolországig elterjedt, több alfaját leírták, a Kárpátmedencében (Bécsi-medence és az Alföld) a ssp. hungarica ismert. Rendkívül meglepő volt e faj előkerülése. Hazánkból legismertebb az alföldi szikesek területén, ahol nagy számban repül. Az utóbbi időben ismertté vált egy Várpalota környékén fogott példány is a Dunántúlról. Feltehetően a Balaton déli partján még számíthatunk néhány kis kiterjedésű szikes foltban az előkerülésére, de valószínűleg sehol sem gyakori. További kérdés, hogy Belső-Somogy számos erősen nedves kis területű mocsarainak, láprétjeinek környékén élhet-e ez a faj. A belső-somogyi gyűjtéseim során (Nagybajom, Böhönye, Hosszúvíz, Baláta-tó) még nem került elő. A Dél-Dunántúl egyetlen ismert lelőhelye így Lipótfa. A faj előkerülése tovább erősíti Vargának azt a feltevését, hogy a Pannonicum faunagentikailag szoros kapcsolatban áll az lllyricummal és a területileg somogy-zalai dombság Praeillyricum (átmeneti) területként jellemezhető. Hazai ismert lelőhelyei a Kiskunság és a Hortobágy szikesei, valamint a Velencei-tó környéke {Kovács 1953, 1956). Anaplectoides prasina Den. et Schiff. Holoarktikus elterjedésű areája zonáiisan Észak-Európában összefüggő, Dél-Európában csak a magas hegyvidékeken él. Ezt a fajt az 50-es években mutatták ki hazánkban. Azóta középhegyvidékeinken számos ponton előkerült. Azon fajok körébe tartozik, amelyeknek az areája növekszik. Uherkovich (1981b) vizsgálatai alapján vált ismertté (Ropoly-puszta, Almamellék) a Zselicben. A dél-dunántúli lelőhelyei még Darány, Tolna. Episema scoriacea Esp. Kis-Ázsiában, Dél-Közép-Európában honos faj, de Német-, és Csehországban is megtalálható. A Zselic nyolc pontjáról gyűjtötték, de sehol sem volt gyakori. Lithophane socia Hufn. Palearktikus elterjedésű, Észak-Európán, ÉszakÁzsián keresztül Japán-szigetekig húzódik areája, délen a hegyvidéki területeken foltszerűen, de megtalálható. A Dél-Dunántúlon több lelőhelyről ismert {Uherkovich 1976, 1981c) A Zselicben Kaposfőn, Ropolypusztán és Vásárosbércen fogták a fénycsapdák. Apa tele cuspis Hbn. Palearktikus elterjedésű faj. Hernyója égerlevelekkel táplálkozik. A Dél-Dunántúlon különösen Baranya, Somogy, Zala megyékben sűrű a vízhálózat és számtalan természetes és mesterséges tó is található, így tápnövénye igen elterjedt. Az égeren élő állatok nagy gyakorisággal fordulnak elő. Hozzá hasonló még az Apatele alni is {Uherkovich 1983). Apamea sicuia syriaca Osth. A faj a mediterrániumban honos, Marokkóban, DélFranciaországban és Szicíliában a törzsalakja él. Hazánktól Törökországon keresztül Iránig a ssp. syriaca alfaj fordul elő. A hazai irodalomban a lelőhelyi ismertetések a faj 1969-es Apamea tailosi néven történt leírása óta igen megszaporodtak. Az altohebrosa társulások jellegzetes faja, nálunk hegyvidéki előfordulásai ismertek inkább. A Zselicben kilenc gyűjtőpontról tudunk. Pragmatophila nexa Hbn. A szibériai faunakörhöz tartozó higrofil társulások jellegzetes faja különösen Somogy megyében, ahol számtalan apró kis mocsár, láp és sűrű vízhálózat található. Itt egyáltalán nem ritka (Nagybajom, Böhönye, Hosszúvíz, Baláta-tó, Somogyvár, leg: Ábrahám). A Zselicben Kaposfőről és Lipótfáról ismert. Eublema parva Hbn. Elő-Ázsiában és a meditterániumban honos, hazánkba csak alkalmi vándorlásai útján jut el. Magyarországon mintegy tíz előfordulási adatát ismerjük. A Zselicben Kaposvárott, Vásárosbércen és Lipótfán sikerült gyűjteni. Polypogon gryphalis HS. Eurázsiai elterjedésű, Európában csak a dél- és közép-európai régióban honos. Meleg, nedves helyeket kedveli. Nymphalis xanthomelas Esp. Azok közé a palearktikumban elterjedt fajok közé tartozik, melyek Európában csak szórványosan fordulnak elő, viszont a Közép- és Kelet-Ázsiában elterjedtek.