Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Takács Éva: Egy parasztcsalád hétköznapjai „Fonai György írásos könyve” 1836-1912

EGY PARASZTCSALÁD HÉTKÖZNAPJAI 213 való pléh 1 ft 15 garas, 6 felöntő mész 25 garas. A lakóház tömés - munkálataihoz összehívott emereknek készített ebédhez szükséges 19 font marhahúsért fizettek 3 ft 29 krajcárt, 1 süldő sertés ára 20 ft volt. Egy akó bor átlagosan 5 ft volt, alkalomadtán azonban 3 akó bor 15 ft 15 garasba került, 1 icce pálinka 50 krajcár. Munkadíjak: két darab kivágott fa padlásra való deszkának a kifű része léséért fizettek 5 forintot, egy kemence megrakatása 1 ft 10 garasba került, 8 db fából gerenda faragása 6 ft, ezeknek a fáknak az erdőről történt hazaviteléért fogadott munkás bére 1 ft 30 krajcár volt, a gazda és segítője szállásdíja 30 krajcár, ajtó és ablakráma elkészítéséért a tislér 3 ft 10 garast kért, az ajtó vasalásért a kovács 2 ft 10 garast számolt, egy asztal asztalpad, két pár hátas szék, egy fogas, egy kendő tartó, egy láda, két nyoszolya elkészítéséért az asztalosnak összesen 46 ft 10 garast kellett fizetni. Egy darab kályha elkészíttetése 15 ft 40 krajcárba, pince kőművesmunkái 25 forintba került. A felvett kölcsön után 100 forintra 6 ft évi kamatot számított a hitelező, Fonai György. Az 1846-ban felfogadott szolgáló évi bére 40 forint készpénz és törvényesen szabályozott természetbeni juttatás (2 pár fehér ruha, bocskor, elegendő kapcaruha, ha vármegye dolgába ment, napi 1 icce bor). 1847ben már az évi bér 53 ft készpénzre, 1848-ban pedig 64 forintra emelkedett (ez utóbbi esetben már a járandóságai között bocskor helyett csizma szerepelt). Végül nézzük meg mi volt a munka ára ebben az időben: a téli napszámot (Szent György napig) általában 10 garasával, a nyári napszámot pedig 12 garasával számolták, de ez nagyban függött a munka minőségétől is. Egy napi cséplés 15 garas, nyomtatás 10-12 garas, kaszálás, szőlő bujtás, búza hordás 10 garas, trágya hordás, trágya terítés, szőlő kikapálás, kukorica kapálás, szecskavágás 8 garas naponta, erdei munkák (favágás, fűrészelés, fahasítás) napi 8 garas s végül a legrosszabbul fizetett munka a kútásás volt napi 6 garasával. Egy akó borért a következő napszámmunkákkal fizetett az adósa Fonai Györgynek: hajdinát kaszált egy és háromnegyed nap, hajdinát kötözött egy és háromnegyed nap, szőlőben kapált két és háromnegyed nap, s végül a szőlőben földet hordott három és fél nap. Az 1850-es években: 2 lakat 1 ft, 10 font vas 2 ft 30 kr. két kasza 3 ft 20 kr, kefe és vakaró 2 ft 30 kr, egy szűr 22 ft 30 kr. szűr kötő 15 kr, ködmön 14 forint, 1 pár csizma 9 ft 30 kr, 3 rőf nyakravaló 24 kr, egy kolomp 6 ft, posztó pruszli 2 ft 15 krajcár, fél kocsi szalma 3 forint 30 kajcár. Az élelmiszerárak nem változtak jelentősen: két és fél halért 30 krajcárt kért a homoki zsidó, a helyi kocsmában 12 krajcár volt egy icce bor, de előfordult, hogy csak 14-15 krajcárért tudtak vásárolni, 20 font marhahúst 2 ft 20 krajcárért kaptak, 6 icce olaj ára 2 ft 40 kr. volt. 2 mázsa sóért 32 ft 30 krajcárt adott 1850-ben Fonai György. Ugyanebben az évben havi 15 krajcáros kamattal adott készpénz-kölcsönt. Egy szolgáló évi bére 1854-ben 52 váltó forint volt, a mesteri fizetés pedig a következőképpen alakult az évtized végére: minden házaspártól 11 krajcár lélekpénz, vasárnapi iskoláért kapott 10 forintot, az iskolai tandíj 50 ft, a temetés 15 krajcár volt. Az 1860-as években: 13 db élőfa az erdőről 21 ft 30 kr és 1 ft 30 kr tőkepénz, négy darab fa pedig 6 ft 30 és 40 kr tőkepénz, egy más alkalommal 3 fáért I ft 50 krajcárt kellett fizetni. 6 db ajtószárfa 2 forintba, 175 db léc 22 forintba került, 2000 darab tégla 24 ft, 4500 darab tetőcserép (zsindely) 57 ft 30 kr, 900 darab vasszeg 3 ft 60 kr, 6 mérő mész 7 ft 20 kr, 9 font ablaktokba való vas 1 forint 8 krajcár, ablaküveg 1 fr 20 kr, egy szobába való mestergerenda, egy szarufa és láb összesen 1 forint 50 krajcárba került. 3 forduló homokért 1 pozsonyi mérő búzát és 4 ft 40 krajcárt, majd egy más alkalommal 1 forduló homokért 1 pozsonyi mérő búzát és 3 ft 50 krajcárt fizettek, végül 8 fordulóért 8 forintot. Két kapa 70 krajcár volt, 2 kalap 4 forint, 4 db pruszli 18 ft 30 kr, 4 pár csizma 28 ft, egy koporsó 5 ft 15 kr, szemfedél és bokréta együttesen 5 ft. 2 csomó nyírág 1 meszely pálinkát ért, 1862-ben a szőlőhegyi pince építése során elfogyasztott 10 akó bor 65 forintba, a 10 icce pálinka 5 forintba, a zsír, hús, kenyér pedig 10 forintba került. A tíz év alatt egyszer vett a család 10 font halat 2 forint értékben. Az asztalosmunkát a következőképpen fizették: ajtó, ablakráma és táblatok, valamint vas sarkalás készítése az ágyra és a padra került 1 pozsonyi mérő búzába és 34 forint 40 krajcár készpénzbe. A pinceépület tömésfalának elkészítéséhez szükséges ácsmunkáért 8 forint 50 krajcárt, a kőművesnek pedig összesen 36 forintot fizettek. A berki vásárra borjú hajtásért egy személy 40 krajcárt kapott egy napra. A pálinka égetés egyszeri díja 5 forint volt, a pap és a mester együttesen 1 ft 23 krajcárt kapott egy temetés alkalmával. A család évi hegyadója 1 ft 8 kr volt és ehhez még hozzájárult az új szőlőre 69 krajcár, a fogyasztási adó pedig 20 krajcárt tett ki. A füzetben szereplő árakat összevethetjük a piaci árakkal is, bár pontosan ebből az időszakból kevés adat áll rendelkezésünkre, de a néhány évvel korábbi adatok is alkalmasak a tájékozódásra. 1837-ben a marcali vásáron 6 ft 3 kr, a kaposvárin 6 ft volt a búza kilója, a rozs mindkét helyen 3 forintba került, az árpáért pedig Marcaliban 3 ft 30 krajcárt, Kaposváron 3 forintot kértek. A kukoricának és a zabnak az árát a marcali vásárról ismerjük: előbbi 4 forint, utóbbi 1 ft 30 kr volt.

35 Némi támpontot nyújtanak azok a szórvány adatok is, melyek az 1844-es évből a környező megyék húsárait mutatják: Tolnában 12 ft-ért, Baranyában 10 ft-ért mérték a marhahús fontját, míg a borjú 14, ill. 12 forintba került. A disznóhús Zalában II forintba, Baranyában 10 forintba került.

36 Az írásos könyv legtöbb adata a bevételekről és a kiadásokról szól, melyeknek jelentős hányadát a pénzforgalom teszi ki, de csaknem ilyen arányban szerepelnek a terménybeni kifizetések és a különféle munkavégzések is. Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy az 1839 és 1870 közötti időszakban a Fonai család folyamatosan gyarapodott: jelentős pénzforgal-