Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)
Takács Éva: Egy parasztcsalád hétköznapjai „Fonai György írásos könyve” 1836-1912
214 TAKÁCS ÉVA mat bonyolított le, rendszeresen tudtak szolgát és szolgálót fogadni, sokféle munkát napszámosokkal végeztettek, ekkor építették családi házukat a melléképületekkel együtt (istálló, fészer, pajta, disznóól, pálinkaház, pince készült) és a hegyi pincéjüket. A ház zsuppfedelét a 60-as években zsindelyesre cserélték, de az 1862-ben épített pince már eleve így készült. Fonai György ebben az időszakban rendszeresen kölcsönzött készpénzt a falubelieknek, de néha más faluból valóknak is. Jellemző példaként említhetjük, hogy 1859-ben azimányi zsidó is adósa volt 140 forinttal. A pénzt gyakran kamatra kölcsönözte, de nem volt ritka, hogy adósai munkával törlesztettek, s az ilyen munkavégzéssel vagy a robotját váltotta ki, vagy későbbiekben - napszámbérben számolta el. Ezekben az években csináltatta a lakóház és a pince bútorzatát, de számos alkalommal vásárolt ruhaneműt, lábbelit, takácsvásznat, szövetet sőt alkalomadtán megengedte magának, hogy egy-egy vidéki út alkalmával meg nem nevezett célra elköltsön 20-40 krajcárt, vagy „luxuscikket" is vásároljon (báb 9 krajcárért). Pénzbevételei - a füzet tanúsága szerint - elsősorban pálinka és bor eladásából származtak. Pálinkát néha 2-3 szór is égetett évente, s iccénként adta el leggyakrabban a béreseknek, cselédeknek. Kiadásait a már említett beruházások és az évente rendszeresen kifizetendő ún. „pásztorok bére", a pap, a mester és kovács járandósága jelentették. A módos, tekintélyes gazdák között tartották számon, aminek bizonyítékát abban is láthatjuk, hogy évek során keresztül az ő részvételével gyűjtötték össze a faluban a papnak és a mesternek járó lélekpénzt, a kovács és a pásztorok járandóságát s az erre vonatkozó kimutatásokat is ő vezette. A füzet bejegyzéseiből egyértelműen érzékelhető, hogy az 1870-es évek agrárválsága a Fonai családot is megérintette. Ennek legszembetűnőbb jele, hogy megszaporodtak id. Fonai György készpénzgondjai. A 70-es évek első felében meglehetősen gyakran kellett kölcsönkérnie néhol egészen jelentős összegeket is. Különösen felesége halálával - 1873-tól - indult el a lavina, amikor egymás után kellett rokonaitól pénzt kölcsönöznie. Ezidőtájt pusztulhatott el a szőlője is, mely a bevételeket apasztotta, de ki kellett fizetnie húgát az örökségből, s az osztozkodás során számos használati tárgyat, munkaeszközt is át kellett engednie. Felesége halálával kapcsolatosan csak a különféle hivatalos okmányok beszerzéséért 20 forint 67 krajcárt fizetett ki. Gazdasága azonban alapvetően nem rendülhetett meg - mint ahogyan ezt a már ismertetett bejegyzésekből is láthattuk - csupán a sikertelenség és az elkeseredettség érződik ezeken a késői feljegyzéseken. Különösen az új szőlő telepítésével küszködtek sokat, amint az az alábbi feljegyzésekből kitűnik: „1898 ban a taszári szőllő högyön a lapis vágaton belü való vágatot elraktuk vad veszővel és 1900 tavaszán a szálai Antal bátyám be ojtotta ékre és párosíttásra és a párosíttás véglegessen sikertelen volt 1901 tavaszán Junius hónapban a János be ojtotta zöldre és az majd egészen be nem döntöttük., az egész vágattot 1902dik tavaszon a János ismét be oltotta a mi maradt az 1901dik évről és azt mind be ojtotta és igen sikertelen volt mert állig hogy egy óráig kisütött a nap midjárt esött az eső a Baratt Gábor bácsi nál és a Kis Gyuri bácsi nál is csak ugy jártunk." 38 „1. szőr 1902ben raktunk 2.300 szál vad veszőt és belett oltva mint egy 350 Dr 1904.be nagy része pedig 1905ben lett beoltva zöldre és 1905 őszén és 1906 tavaszán ledöntötük öt vágatot. 2. szór pincze előtt pedig 500 dr. fás oltványt csináltunk 1904 tavaszán. 3. szór a pinczén kívül sima párosittást raktunk 1905be mint egy 1000 Darabot. Az írásos könyv itt terjedelmi okokból nem vizsgált részei is tartalmaznak érdekes, értékes, elemzésre alkalmas adatokat, információkat, de valójában ez a füzet az időhatárai miatt sem képes bemutatni a Fonai család életkörülményeinek további alakulását. Nem lenne haszontalan a teljes könyv szó szerinti közlése sem, mivel különböző tudományágak is hasznosítani tudnák a maguk területén. A ma még élő távoli leszármazottak úgy vélekednek, hogy ennek a kis füzetnek további kötetei is megtalálhatók voltak egykor a családban, ami reményre jogosítja a kutatót, hogy egyszer még folytatható lesz a történet.
