Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Horváth János : A Rippl-Rónai hagyaték

A RIPPL-RÓNAI HAGYATÉK 147 nyarán volt ez az utazás Olaszország kikötővárosai mentén. Bernáth Mária tette helyére az adatot a könyvében. 1904. november 17-én szállt RippI és felesége Nápolyban a Szent László hajóra. Lementek Szicíliába, megnézték Palermót és Monrealet. Ez utóbbi magaslati városban nagyon tetszettek néki a bibliai jeleneteket ábrázoló mozaikok. Messinában a régi naiv kőfaragásokra figyelt föl. Ripostóba, majd Málta-szigetére utaztak. Catania és Bari utján megkerülték az olasz csizmát, és Triesztig már nem álltak meg. A tartalmukból ítélve a feljegyzések saját olvasatra, élménybeszámoló céljára készültek emlékeztetőül. Látásmódját, közléseit tömörség, helyenként humor jellemzi. Festőként csak a hajóút végén mutatkozik meg, amikor azt írja, hogy lefestette Peterdi kapitányt. Tapasztalatlan, suta turistaként küszködik a tengeribetegséggel. Az idegenben való tájékozódáskor ráutalja magát a benfentesnek tűnő útitársaira. A jó ebédeket a fogások szerint rendben felsorolja. Örül az olcsón megvett szuveníreknek, és szóvá teszi az olyan egzotikus külsőségeket, mint a viseletek színei, így összegezi az élményeit: „Egyáltalán Cataniától kezdve vissza Triesztig az utazás csak kellemetlenségekkel járt. Igen hosszú és rettenetesen unalmas. Éppen ellentéte a Nápolytól Máltáig való utazásnak, ahol minden derült, kedves és bámulatosan szép." Művészettörténeti szempontból tájékozottan rábólintunk a keresztény mozaikok és a naiv szobrok említésére, mint a nabis-esztétika egyik-másik összetevőjére a reneszánsz előtti művészetből. Ismerjük Rippl-Rónai sommázó esztétizálását. Nem nagyon érdekelte őt a néki tetsző műtárgyak pontos vonatkozása - stílusa, terminológiája. Élvezte azt, amin megakadt a szeme és legföljebb odamorogta, hogy például: „ jó dekoratív" vagy „artisztikus" dolog. Megnyilvánulásai inkább az élmény körül mozogtak, intellektuálisnak nem mondhatók. Az iratszekrény utolsó tételét teszik ki az olyan számlák és jegyzékek, amelyek a művész halála utáni húsz évben gyűltek össze a Róma-hegyi mindennapi ügyes-bajos dolgokkal, gazdálkodással kapcsolatosan. Az iratok címzettje Rippl-Rónai Józsefné, aki vincellért és cselédet alkalmaz, gabonát őröltet, borfogyasztás után adózik, tetőt, kéményt javíttat, sertést hizlal és tehenet tart. A papírokból kitűnik, hogy Lazarine özvegységének első tíz évében jól kézben tartotta ügyeit. Anella férje, Dobossy Elek segít néki a biztosítási ügyekben. 1933 telén Lazarine több értéket eladott a lakásból egy kaposvári ügynöknek, bizonyos Polgár nevezetűnek, aki tételes számlát is kiállított néki. Négy képet is megvett az illető ilyen felsorolásban: Nagyb. Szabó István, Vásári jelenet, Lábadozó, Favágó - 800, 100, 100, illetve 80 pengőért. Feltételezhető, hogy az első cím nem nagybajomi, hanem nagyatádi kellene, hogy legyen. Rippl-Rónai 1918-ban készített egy pasztellportrét Nagyatádi Szabó Istvánról. Ezt a képet 1958-ban a Magyar Nemzeti Galéria megvásárolta a kaposvári múzeumnak. Lehetséges, hogy ez szerepel a számlán, a másik három Rippl-képpel együtt. Lazarine eladott ugyanekkor egy szalongarnitúrát (1 dívány, 6 szék), egy asztalt, egy fotelt, hat csészét, öt tányért, egy rózsaszínű poharat, egy kék poharat, egy színes korsót, egy üvegpoharat, egy virágvázát, kettő tőrt, egy kerek márványasztalt stb., a képekkel összesen 2415 pengőért. Kár, hogy ezek hiányoznak most onnan. Meglehet, hogy a szalongarnitúra jó helyre került, de ez csak feltételezés. Rónai Gusztáv kaposvári örökösének

7 tulajdonában van egy, a villabeli ülőgarnitúrához hasonló, amelyről azt állítják, hogy Rippl-Rónaié volt. (Itt jegyezzük meg, hogy a Rippl-Rónai Emlékmúzeum berendezésekor az eredeti állapot rekonstruálásaként kerültek oda a perzsaszőnyegek, a függönyök, az asztalterítők, a virágvázák és a kasmír vállkendők - jobbára az enteriőr festmények alapján összeválogatva őket.) Lazarine kaposvári eladásaival egy időben szerveződött Budapesten a festmények el árverezte tése. 1934. április 9-én a Szépművészeti és Műkereskedelmi Rt. Mária-Valéria utcai helyiségeiben került sorra Rippl-Rónai József művészi hagyatékának képaukciója. Az 53 képből 27 talált vevőre. A szakszerűen összeállított katalógus szakavatott előszava így kezdődik: „Rippl-Rónai József művészi hagyatékából 53 kép kerül most árverésre. Ennek a kis gyűjteménynek két nagy előnye van: az egyik, hogy a lehető leghitelesebb helyről származik, t. i. valamennyit a művész özvegye bocsátotta rendelkezésünkre, a másik az, hogy ez anyag kitűnő áttekintést nyújt a művész fejlődéséről. A hitelesség szempontját nem árt különösen hangsúlyozni. Azok a képek, melyeket itt látunk, zsinórmértékül szolgálhatnak mind az eredetiség kérdésének eldöntésénél."

8 A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumnak, amennyiben továbbra is odahagyományozódna a Rippl-Rónai hagyaték, jó esélye van arra, hogy az életmű etalonja legyen a fent idézett értelemben. A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény Rippl-képei szolgáltatják az alapokat az 1920-as adományozásnak köszönhetően. Az azóta történt szerzeményezések fő darabjai több esetben egyeznek az 1928-as, illetve az 1934-es hagyatéki anyag némelyikével. A jól katalogizált árverési műtárgyjegyzék alapján lehetségessé és szükségessé is vált a múzeum gyűjtési tervének felvázolása. A cél érdekében a jegyzetekben közöljük a két katalógus műlajstromát és azokat a Rippl-képeket is, amelyeket a kaposvári Rónai, illetve Martyn leszármazottak örököltek meg. Ha nem is lenne mód e művek múzeumi tulajdonba gyűjtésére, a kötelező nyomon követésüket a vásárlásra fordítható pénz hiányában is meg lehetne tenni. Üdvözlőlapok és fényképek a Rippl-Rónai hagyatékból A képeslapok nem hordoznak nagy horderejű információkat Rippl-Rónaival kapcsolatosan. Érdekessé-