Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Géger Melinda : Galimberti Sándor indulása (A művész tanulóéveinek rekonstrukciója 1883-1903-ig Kaposvártól-Nagybányáig)

124 . GÉGER MELINDA A korabeli Kaposvár gödrök, amikbe vakmerően bele kell rohanni, pocséták, amelyekben a ló hasig gázol, vízmosások, amiknek kígyóvonalát mesterséges tekervényben kerülgeti az ügyes kocsivezető. Itt-ott megrakták a dágvány mentén fűzfakarókkal, hogy el ne süllyedjen a szekér, némely helyen mutatja a bedűlt árok, hogy ott egy előttük haladt kocsi beledűlt a mélységbe, s előre figyelmeztet, hogy jó lesz kiszállni és fogni a kocsi oldalát, nehogy ez is utána dűljön. Rettegés fog el a gondolattól: hogyha szemközt talál jönni egy másik szekér, hogy térünk ki egymásnak? Dehogy jön! Három óráig baktatunk előre, s nemhogy szekeret, de még gyalog embert sem találunk, még a mezőn sem látható egy emberi alak..."

7 Jókai elhagyott vidék arculatát rajzolta meg Somogyról írva, amely ebben az időben az ország egyik legnagyobb hitbizományi megyéje, szinte kizárólag agrár jellegű termeléssel. Az egyházi birtok a megye területének 17%-át tette ki. Az arisztokratikus jelleget az is erősítette, hogy a kisgazKaposvár város kibontakozása - szellemi, kulturális és gazdasági téren - a múlt század utolsó évtizedeiben kezdődött, nagyjából Galimbertiék Kaposvárra településével egyidőben. A rohamos fejlődés 1910-ig éppen arra a néhány évtizedre tehető, amíg Galimberti Sándor is még visszajárt szülővárosába. Érdemes pár mondatban felvázolni ezt a folyamatot, hidaságok és a helyi középbirtokok a nagybirtokok mellett háttérbe szorultak. Mivel Kaposvár környéke ásványkincsekben szegény, nagyobb ipartelepítést a kormányzat meg sem kísérelt. így aztán a múlt század második felének közepén a város alig különbözött egy nagyobb falutól vagy kisebb mezővárostól. A lakóházak sem a városias, inkább a falusias jellegét erősítették Kaposvárnak, az épületek az udvarban hosszában álltak, tűzfalukkal az utcafront felé. A lakosok száma mindössze 6-7 ezer volt. A város komolyabb összekötővonalak hiányában a nagyvilágtól elzártan feküdt. Egyetlen igazi utcája, a Fő utca, mintegy 3 km hosszan húzódott végig a településen, mellékelágazással alig volt tagolva. Egyik ilyen, több-kevesebb épülettel bíró mellékutca végén, a Honvéd téren, a Zárda utca folytatásában vettek házat Galimbertiék. (1. kép) A környék mezőgazdasági művelés alatt álló terület volt körös-körül. Később ide épült a Honvéd laktanya, egy emeletes, sima homlokzatú, sárga épület, aminek gyakorlóterére jártak ki a környék gyerekei is játszani. szén a fiatal Galimberti Sándor növekedésével, szellemi ébredésével párhuzamosan zajlik. Robbanásszerű gyarapodás állt be a lakosság létszámában, ez nagyarányú építkezésekben is megmutatkozott. A mai városközpont arculata ekkor alakul ki, a derékszögű utcák új rendszerében a gazdagodó polgárság reprezentatív igényeinek megfelelően új stí~ 1. kép. Az egykori Honvéd utca mai képe. Az előtérben lévő épületek helyén állt Galimberti Sándor szülőháza, melyet a század első éveiben lebontottak. Helyén eklektikus stílusú polgári lakóházak épültek. A lebontott épület jellegéről képet alkothatunk a Honvéd utca 4. sz. ház középső, alacsonyabb tömbja alapján, amely szintén a múlt században épült.