Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Bárdos Edith: Középkori Templom és temető Kaposvár határában II.

22 BÄRDOS EDITH sevaczi kincsben „négy bogláros tű" is van, melyeik csaknem azonosaik a mi példányaíinkkah

25 Kövér Béla szerint a „bőrtűkkel és sodronyos díszeikkel borított gömbös tűk oly idomot képviselnek, mely hazánkban és a balkáni népeik ötvöisségében a mai napig is él."

26 Kormeghatározáshoz a BánHyhunyad környékén 1882-ben előkerült ékszer! életre történik hivatkozás, amely Bethlen Gábor 1622, 1625-ös érmeit is tartalmazza.

27 A bécsi Kumsthistorisches Museum-ban találhatók a szolnoki leletként közölt hajtűk,

28 melyek szimtén ebbe az ékszercsoportba tartoznak. Lelőhelyükhöz közelebb eső területen, Keszthelyen is kerültek elő tekerődzőtűk.

29 Középkori nemesíi inventáriumokból is vannak adataink eme ötvösmunkák rangos példányairól. Radvánszky Béla okleveles adatokat idéz ezek különböző elnevezéseire és a díszítettség fokára.

30 1639-ből Monofci Anna tulajdonaiban van „egy arany hajtő, amelyben vam egy zaíphir, öt rubint, egy nagy és két kicsiny gyöngy". 1644-ben Bécsi Mihályné tulajdona „két ezüst hajtekerő tő". 1647-ben Woiszka Ilona inventá ni urnából „két főbe való köves tő, egyik gyémántos, rubinitois, má'Si'k saphiros, smaragdos".

31 A mi példányamik természetesen az inventáriumokbain szereplő főúri, gazdag díszítéttségű tűk köznépi, szerényebb változatai. A foglalatokban nem drágakövek, legfeljebb féldrágakövek, s gyakrabban másodlagosan felhasznált üveggyöngyök vannak. Az ékszer-típus használata a somogyi népi viseletben is kimutatható, még a múlt században is élt. Az SMMI néprajzi gyűjteményében szerepelnek olcsó, rézlemezekből kivágott csüngőlkke'l díszített változatai.

32 Ilyen drága, míves ékszereik - fátyoltűk, más néven rezgő- vagy tekerődzőtűk — köznépi temetőinkben 25. A tomaseváczi kincs röviden említve az AÉ 1894. kötetében, 187. о „mégy bogláros tű" is von benme. (1894-ben került eiő.) 26. A tomaseváczi kincset KÖVÉR BÉLA: Újabb adatok az ötvösség történetéhez hazánkban I. с tainulmányában tárgyalja (AÉ 1897. 227-253. o.). Id. XII., XIII. táblák (250. o.). A kimos méhány diarabját PULSZKY-RADISICS JENŐ: Az ötvösség remekei a .magyar történeti ötvösiki állításon (1ОД5) II. kötet 9. és 10. liaplhoz tartozó tablók, 251. o. A kincs 4 db hasonló hajtűt tartalmaz - XVI—XVII. századitok. 27. PuisZky-Radisics J.: Az ötvösség iremeikei a magyar történeti kiállításon, 188. II. kötet. A szerzők az „Ékszer és hajtűk" részben aranyozott ezüst, sodronyozással, gránátokkal és zoimámczcziai díszítve - 6 db haj tűt közöilnelk nagygömbös fejűek, iá gömböknek csak a felső fele díszített, íhaso'rtíoalk a 772. sz. sír hajitűjéhez. „E tárgyak Bóniffy-Hunyad iköirnyékén 1882-ben találtattak elásva, Bethlen Gábor korabeli, 1622 és 1625-tel jelzett érméikkel együtt. (9. o.)" A népies jellegű ékszerek sorába tartozik a táblákon levő többi öt tű. Czifraságuk zománcz, gránát és sodrony. Typusufcat a g otic us művészet teremtette, a tűik maguk ellenben aligha régebbiek a XVII. századnál. Megjegyezzük, hogy ш e fajta tűiket még nemrég viselték, s úgy vannak még vidékek, a hol azokat a nép maiglam is, mint divatból kijött ékességeiket, de korántsem mint régiségeket őriz" (i. m. 10. o.). ritkán fordulnak elő. Annál joibban ismerjük viszont magát azt ai viselletbeíi szokást, amely ezekhez a fátyoltűkhöz kapcsolódik. A „tekerődzésnek" hagyományát megtaláljuk a sárközi népviseletben, Erdélyben a héttfalusi csángóknál, a Brassó környéki szászoknál, Felvidéken a szlovákoknál, s a Duna mentén a szerbeknél. „Tekerődzés, teikerődzitetés nem más, mint a menyasszonynak a liaJkodalam után következő nap reggelin feje bekötése: másutt kontyozásnak, konty kötésnek hívják ... Ösi szokásuk szerint a fiatal menyecske fejét egy finom fehér lepelbe, amit bíbornak hívnak, csavarjaik, tekerik, s ez a tekerőzés."

33 Ezt a bíbort rögzítették aztán a hajhoz a díszes tűkkel. Malonyay Dezső a hétfalusi osáingómenyecskék hajviseleténél így írja le a szokást

34

: „A fiatal menyecskék (amíg a fiatalasszony címhez jussuk maradhat) a fehér fejrevaló helyett barancsikot (citrom színű selyemfátyolt) hordanak, mely a lakodalomtól számított 3-4 hónapig (a mézesheteik alatt) cifra, bogláros tűkkel van a főre feltűzve. Amíg ezeket a bog Iá rékítmiényeket viseli a fiatalasszony, addig a templomban áílnla kell, s csak akkor ülhet le, amikor boglártűit „lerakta". Leírásokból, korabeli ábrázolásokból tudjuk, hogy a fátyol Vi seiet, s a fátyol gömbös tűkkel való lesz urasa főúri hölgyeinknek körében is ismert ós kedvelt volt. ,,A polgárnőik mente helyett többnyire fehér gyolcskendőt hasznainak, melyet néha karjukon is viselnek; köpenyűiknél szeretik a kirívó színeket. Fátyol ukat fejük körüli csavarják, s nagy gömbös tűkkel szúrják le."

35 Középkori, XVI—XV111, századi ötvöseink magasfokú művészi, mesterségbeli tudását bizonyítják ezek az aranyozott ezüslt rezgőfejű fátyoltűk, népies nevükön tekerőző tűk. Templom körüli temetőink leletanyagá28. Riadu Florescu—Ion Miclea: Tezaure Transilva ne la Kunst historisches Museum dim Vicna, Editura Meridiane, Bucuresti, 1979. 239., 240. képek. 29. KESZTHELYEN, a Szt. 'Miklós kápolna körüli temetőből 1942-bem egy XVI. századi sírlelet került be a KBM-ba, a leletbe övcsat, gyömgyös pártaöv és rezgőtű tartozik. (Magyarország Régészeti Topográfiája, I. 21 ./44. sz. lelőhely (90. o.), DORNYAI В.: A Balatoni és Állami Darnay Múzeum gyarapodása 1941-ben (BíMÉ 2/1942.) 10-16. o. 30. RADVÁNSZKY .BÉLA: A magyar csaló délet és háztartás a XVI., XVII. században. Bp. 1879-1896., 264. o. 31. u. o. 32 S'MK, népraíjzi gyűjtemény, Dr. Knézy Judit gyűjtése Lakácsa környékéről. 33. KOVÁCH ALADÁR: A Tolna megyei Sárköz népviselete (Néprajzi Értesítő 1907.) Magyar Népirajzi Lexikon, második kötet, Bp. 1979., 62. o. „fátyoltű" címszó - 63. oldalon a Néprajzi Múzeum gyűjteményébal .sáriközii, decsi példányokat közöil, valamint egy erdélyi ötvösmunkát, gyöngyökkel és üvegkövekkel kirakott fátyoltűt. (A címszó szövegét írta HORVÁTH TERÉZIA. 34. MALONYAY DEZSŐ: A székelyföldi, a csángó és a toroökói magyar nép művészete, Bp. 1909. 35. Dl'LLICH, 1600. ,,A polgárnők mente helyett többnyire fehér gyoilcslkendőt hasznaitok, melyet inéha karjukon is visznek: köpenyűiknél szeretik a kirívó színeiket. Fátyoiukat fejűik körül csavarják s nagy gömbös tűkkel szúrják le."