Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)
Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.
194 VARGA ÉVA működésükről. Mind a két híradás egy-egy műkedvelő előadásra hívja fel a figyelmet. 1934. november 4-én a Korona Szálló kabaréhelyiségében Fodor-Lakatos: Helyet az ifjúságnak с darabját mutatták be. Ez a darab a korszakban nagy népszerűségnek örvendett, a Kaposváron szereplő színtársulatok műsorán is gyakorta szerepelt. A cikkíró szerint a darab nívós szereposztásban került bemutatásra. Külön kiemeli Spitz Rezső, Faith Lajos, Szabó Ferenc, Hole Rudolf, Csányi Lujza, Horváth Rózsika, Vincze Károly, Mautner József alakítását. A darabot Vétek Ferenc rendezte, akit „őstehetségnek" mond a lap. 1935-ben a sajtó a munkás-műkedvelők által előadott vígjátékra invitál. Az előadásokat gyakran táncmulatság követte. Általában a haladóbb írók műveit vitték színre. A két-három hetente változó műsor gyors tanulást igényelt, ami a napi nyolc-tíz órás munka után rendezett próbák alkalmával nagy kitartást, szívósságot, odaadást és figyelmet igényelt a munkásoktól. A kulturális mozgalom, amelyben elsősorban a fiatal munkások élték ki műkedvelő törekvéseiket, kapcsolatban állt az illegális kommunistákkal. 1934-36. között a helyi munkásmozgalom visszaesett, ugyanakkor 1935-től az ifjúsági mozgalom fellendülőben volt Spitz Rezső illegális kommunista vezetésével. A műkedvelő előadások alkalmával a hatóságilag engedélyezett szövegbe rendszerellenes „bemondásokat" szőttek be és a műsorok mind harcosabbá váltak. 1921 végén alakult a Kaposvári Munkás Testedző Egyesület, 1922-ben eszperantó tanfolyam indult. Ezenkívül dalárda, zenekar, sakk-tór, szavallókórus, asztalitenisz-csoport, Nyomdász Munkás Testedző Egyesület, színjátszó csoport létesült a Munkásotthon keretében. A Munkásotthon ebben az időben a munkáskultúra fellegvára volt. A műkedvelő előadások, a táncmulatságok a pénzszerzés lehetőségét is jelentették. Nagy jelentőségű volt 1930-ban a tizenhat tagú nyomdász szavalókórus megteremtése. Nyolc nő és nyolc férfi alkotta, később egy ifjúmunkás csoportja is létesült. A szavalókórus hatalmas mozgósító erővel rendelkezett, ezért a rendőrség műsorukat mindig erősebben bírálta, mint a színjátszókét. A műsor összeállítását Felczán József népművelési titkár bírálta, de az előadásokra sohasem ment el, így az általa megcsonkított darabokat teljes egészében előadhatták. Az 1930-as évek krónikájához tartozik, hogy az 1933-34-es színi évadban Kaposváron működő színház Az ember tragédiáját játszotta. A rendező, Hont Ferenc a Munkásotthonból, a műkedvelők közül szerződtetett statisztákat. A francia forradalmi jelenet, a 48 MAUTNER JÓZSEF: A kaposvári munkásműkedveiés krónikája 1870-1945. Kaposvár, 1975. 124. p. 49 KANYAR im. 510. p. Marseillaise túl lelkesen sikerülhetett, mert többé ezeket a statisztákat szerepelni nem hívták. A színházat pedig a rendőrség figyelmeztette. A Munkás Dalárda 1930-ban kelt újra életre. A régi dalárdisták még szólampróbákra összejártak, de mivel karmester fizetésére nem volt pénz, az énekkart ilyenkor Fikner János dirigálta. A próbák olyan jól sikerültek, hogy a munkások felkérték Fiknert karmesternek, aki azt el is fogadta. Régi dalaikat elevenítették fel. Az országban bizonyára egyedülálló volt ez a dalárda, melynek vezetője zeneileg képzetlen, fizikai munkás volt. A Munkásotthonban nyílt politikai munka folyt, mégpedig a munkásoktatási évad keretében. 1935ben három előadást engedélyeztek helyi előadókkal. Többek között a következő témák kerültek sorra: Hubai János: Mi a szocializmus?; Leder Ferenc: A társadalom fejlődése; Kabók Lajos: A magyarországi szakszervezeti mozgalom tartalma. 48 A Munkásotthon keretei közt zajló pezsgő kulturális életet, mivel a helyi sajtó közlései meglehetősen hézagosak, nyomon követni nem lehetett. Az mindenesetre bizonyos, hogy egy tehetséges, kiváló társaság, bizonyára nagy erőfeszítések árán, kiemelkedő kulturális tevékenységet folytatott. e) Kaposvár zenei élete A komoly zene művelése, bárhol is történjék az a városban, jórészt egyesületekhez, társulatokhoz kapcsolódott ebben az időszakban. A kaposvári zenekedvelők 1903-as alapítású egyesülete a város tisztán kulturális egyesületei közé tartozik. Létrejöttekor az ének- és zenekari művészet fejlesztését, a hangszeres zene művelését, a klasszikus zene megismertetését tette feladatává. Az egyesület működése mindenkor összefonódott a kórusok munkájával, a színtársulatok zenekari igényeivel stb. Az egyesületnek nemcsak koncertek szervezésében voltak jelentős érdemei, hanem a zenei közművelődés terjesztésében is, így egy egyesületi zeneiskola (1930) és egy szimfonikus zenekar megteremtésében (1925) Soltész Emil karnagy vezetésével. Az egyesület, a többi tisztán kulturális jellegű egyesülethez hasonlóan, pénzügyi nehézségekkel, taglótszám-csökkenéssel küzdött. 1903-ban, megalakulásakor 349 tagot 49 számlált, 1934-ben egy taggyűjtő kampány után viszont mindössze 141 főt. 50 Az elnökség keserűen állapította meg: „egyesületünk nem nyerészkedő egyesület". A taglétszám apadása befolyásolta a hangversenyek ráfizetés nélküli megrendezését. Sőt, 1933-as évben a titkári jelentés szerint: „Az egyesületnek ez az összezsugorodott pénzbeli helyzete volt azután az oka annak, hogy az 1933. év folyamán zenekari hangversenyt nem rendezhettünk, de kellő anyagiak híján vendégművé50 SML Kaposvári Zenekedvelők Egyesületének iratai 1904-1935.
