Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

KAPOSVÁR MŰVELŐDÉSI VISZONYAI AZ 1930-AS ÉVEK KÖZEPÉN 193 március 24. dr. Biczó Ferenc (leánygimnáziumi tanár): Ady és a szimbolista líra Az előadásokat szombat esténként tartották. Az előadások zömmel irodalmi témájúak voltaik. Az előadók a helyi középiskolai tanárok közül (Merényi Oszkár, Hetyey József, Biczó Ferenc) kerültek ki, illetve minden szezonban szerepelt egy-egy fővárosi, vagy külföldi meghívott előadó is. 1934 tavaszán szépművészeti kiállítást nyitottak Kunffy Lajos és Iványi-Grünwald Béla képeiből. 1934-ben megemlékeztek Pete Lajos nótaíróról, halálának 10. évfordulója alkalmából emlékhangversenyt rendeztek a színházban. Mindössze 20 fillérbe került egy belépőjegy. A Berzsenyi Társaság kiadói tevékenységet is folytatott. Ekkor Merényi Oszkár könyve, ,,A magyar klaszszicizmus" második kiadását élte. A téli szezonban 1934 decemberétől 1935 áprilisáig nyolc előadást tartottak, melyek központi témája ismét az irodalom volt. December 15. báró Weissenbach Iván (vármegyei főjegyző): Népművelés és természetvédelem Január 12. dr. Goitein Gábor: Móra Ferenc műve Január 26. Serényi Antal: Beethoven Február 9. dr. Merényi Oszkár: Modern magyar regényírók Február 28. dr. Májay Dezsőné: A művészet és a mai élet Március 9. dr. Hetyey József: Az északi irodalom köréből Március 23. dr. Biczó Ferenc: A modern magyar irodalom köréből Április 6. Művész-est Az e>lőodásokról kritika sohasem jelent meg, csak ismertetés. Az előadások alkalmával énekszámok, szavalatok, szólóhangszeres szereplések tették színessé, változatossá a hallottakat. 1935 végétől a Társaság teljes erőbedobással készült a Berzsenyi Centenáriumra. 1936-ban a Társaság az egész ország figyelmének középpontjába került, a rádió is közvetítette a Berzsenyi megemlékezést. A centenárium inspirálta azokat az értékes irodalomtörténeti kutatásokat és publikációkat is, amelyeket Merényi Oszkár végzett. 1936-ban jelentette meg az Akadémia és a Berzsenyi Társaság támogatásával „Berzsenyi Dániel és költői művei" című munkáját, amit 1938-ban „Berzsenyi Dániel és kiadatlan levelei" követett. Az 1935-ös vezetőség névsora a következő: Tiszteletbeli elnök: Stephaich Pál alispán, dr. Kaposváry György, Kaposvár polgármestere, Kunffy Lajos festőművész, dr. Császár Elemér egyetemi tanár, dr. Voinovich Géza az MTA főtitkára, Bárd Miklós költő. A Társaság elnöke báró Weisenbach Iván vármegyei főjegyző volt. A főtitkári teendőket dr. Merényi Oszkár felsőkereskedelmi iskolai tanár látta el. A társelnöki tisztséget Gönczi Ferenc, a Múzeum Egyesület ügyvezető elnöke, dr. Thury Zsigmond, az Új Somogy főszerkesztője töltötte be. A képzőművészeti szakosztály elnöke: Hámory Aladár, titkára Kovács Jenő József festőművész volt. A pénztárosi tisztet dr. Hetyey József reálgimnázium! tanárra bízták. Az ügyész dr. Forgách György volt. A számvizsgáló bizottság tagjai Parrag József kereskedelmi tanácsos, Csicskár József tanító, Szóllősy Ferenc a Somogyi Újság főszerkesztője voltak. 1936-ban Hetyey József váltotta fel Merényi Oszkárt a főtitkári székben, aki 1937-ben megjelent írásában „Kaposvár mint kultúrközpont" arról számol be, hogy bár a Berzsenyi Társaság a város életében a legmagasabb kultúrát képviseli, „Kaposvár lakóiban nem általános a készség, a léleksugallta hajlandóság az intenzív, felfokozott önművelésre és a tudomány és művészet erkölcsi és anyagi támogatására."'

47 Ennek fő okát abban látja, hogy az emberek a szórakozást a tanulásnál előbbre tartják és kellő propaganda hiányában nem pártolják a Társaság előadásait. A Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság nem volt üzleti vállalkozás, néhány kultúráért rajongó ember lelkesedése, áldozatvállalása teremtette meg. Nagyszabású terveiket nem sikerült kivitelezniük (saját újság, könyvtár, több pályázat és kiadvány), hiszen évi jövedelmük, 200 P, még az adminisztrációs költségeket sem fedezte. A Társaság előadásainak szinte állandó közönsége a helyi közélet ismert személyein kívül ügyvédek, tanárok, orvosok, köztisztviselők közül került ki. Meg kell még emlékeznem a város munkásságának kulturális tevékenységéről, melynek színhelyévé az 1925-ben felépült Munkásotthon vált. Természetesen nemcsak kulturális, de politikai központ is volt egyszerre. A munkásság vonatkozásában politika és kultúra két elválaszthatatlan dolog, különösen akkor, ha mint nálunk a munkásosztálynak csak az egyik pártja, az SZDP működhetett legálisan. Ennek a kultúrának a mozgatórugója a legkiválóbb munkások kulturális igénye és a politikai mondanivalót hordozó szereplések lehetősége volt. A munkásság dalárdát, zene- és műkedvelő egyesületet alakított. A Munkásotthon önálló könyvtára jelentős kölcsönzést bonyolított le. Tevékenységükről a sajtó ritkán ad hírt. 1934 és 1935 folyamán csak egy-egy cikkel számolnak be 47 HETYEY JÓZSEF: Kaposvár mint kultúrközpont. Kaposvár, 1937. 11. p.