Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

KAPOSVÁR MŰVELŐDÉSI VISZONYAI AZ 1930-AS ÉVEK KÖZEPÉN 177 Az iskolákat a 20-as években bővítették, felújították vagy esetleg új épületet is kaptak. De többnyire kényszermegoldással segítettek szorult helyzetükön (pl. felsőkereskedelmi). A reálgimnázium is évek óta hely szűkével küszködött. 1935-ben a polgármester a Kereskedők Egyesületének gyűlésén fel is vetette, hogy még egy gimnázium kellene a városnak. De ez sem valósulhatott meg anyagi okoknál fogva. 1935-ben a tanfelügyelet terén következett be változás. Valamennyi iskolatípus a székesfehérvári tankerületi főigazgató alárendeltségébe került, ez az olyan egyházi iskolákra is vonatkozott, ahol az állami támogatás meghaladta a fenntartási költségek 50%-át. Mindezzel az állami ellenőrzés növekedett meg az iskolák felett, amely gyakorlatilag az egységes világnézet („nemzeti közszellem") kialakítását szolgálta az iskolapolitikában. Az erkölcsi, világnézeti jellemnevelés terén jobboldali tendenciák kezdtek előtérbe kerülni. A tananyag középpontjában erősen dominálnak a valláserkölcsi nevelés és az ún. nemzetismereti (magyar nyelv és irodalom, művészet, történelem, földrajz, néprajz) tárgyak. Gyarapították a tornaórák számát is, aminek köztudott volt a célja: katonai szolgálatra alkalmas ifjúságot akartak nevelni. De az iskolán kívüli cserkész- és leventemozgalom is egyre inkább a katonai képzést szolgálta. Bár ez a célkitűzés korántsem újkeletú, hiszen köztudott, hogy már az Eötvös-féle népiskolai törvényben is a testnevelés expressis verbis a katonai képzés szolgálatába is állíttatott. b) Az iskolán kívüli népművelés A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 1922-es rendelete alapján Somogy vármegyében is megalakult az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság, amely azt a feladatot tűzte maga elé, hogy „tervszerűen és szervezett formában pótolja az iskola által hagyott hiányokat, másrészt az, hogy a különböző iskolafokokat végigjárt emberek továbbművelését szolgálja a legmagasabb fokig".

16 A bizottságoknak azonban mindehhez nemcsak az emberek érdeklődését kellett felkelteni, hanem erkölcsi és anyagi támogatást kellett szerezni. Ezt az utóbbit próbálták megvalósítani a társadalmi szervek, intézmények, egyesületek bevonásával, valamint azzal, hogy a bizottságba a megye, a város vezetőit is bevették. Az iskolán kívüli népművelés gyakorlatilag a szabadoktatási bizottság tevékenységét váltotta fel, de a szabadoktatás korától eltérően, melynek keretében még a megyében nem folyt kiépített, tervszerű népművelői munka, centralizált, központilag irányított volt a minisztériumtól egészen a helyi bizottságokig. Bár gr. Klebelsberg minisztersége alatt kevésbé mutatkozott meg a centralizáltság, hiszen a 93 000/1924. VIIl/a. rendelet megfogalmazása szerint 16 132 233 lll/b 1922. VKM-rendelet. a tanfolyamok cé'lja az elemi iskolai tananyag hiányos ismeretének pótlása, kiegészítése, a helyi művelődési igény figyelembevételével. így a népművelés keretében különböző jellegű és célú tanfolyamok indultak: ismeretterjesztő előadás, melynek a művelődési igényt kellett felébresztenie a hallgatóságban, analfabéta tanfolyam, elemi ismeretterjesztő tanfolyam (az ismeretek megújításának céljával), általános ismeretterjesztő tanfolyam, amely a helyi viszonylatnak megfelelően az iskolai műveltséganyag kiegészítését szolgálta. Mindez gyakorlatilag felnőttoktatást jelentett. A tanfolyamokat külön a férfiak, s külön a nők számára rendezték. A költségeket a rendező testület, egyesület fizette. Alkalmanként belépődíj szedésére is volt lehetőség, melynek felső határát a helyi törvényhatóság népművelési bizottsága állapította meg. Az állam a szervezési kiadásokra adott csak pénzt. Elsődleges szempont szerint a bizottságnak a helyi szervektől, intézményektől kellett megszereznie a pénzt a közművelődési célokra, az esetlegesen hiányzó összeget indokolt esetben a VKM pótolhatta. Az állam előadói tanfolyamokat szervezett, tájékoztató könyveket adott ki az előadások vezérfonalát tekintve, valamint egyéb segédanyagot: filmet, diafilmet stb., a népkönyvtáraknak könyveket adományozott. Az ismeretterjesztő előadások témáit a gyakorlatban a népművelő titkár javaslatára állították össze, amit az ügyvezető elnök jóváhagyása után a tanfolyam megnyitása előtt legalább két héttel a VKMhez kellett felterj

esztenr. Egy tanfolyam beindulásához legalább 25 résztvevő kellett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanfolyamok megrendezéséhez rendelkezésre bocsátotta az elemi és a középiskolákat (Hámom az egyházi iskolákat is; 75100/ 1933. VII. rendelet), sőt a mozikat is. A közönség érdeklődését volt hívatott felkelteni egy-egy műkedvelő előadás, melyet valamiféle ismeretterjesztő előadás megtartásával kötöttek egybe. Az emberek gyakorlatias gondolkodását figyelembe véve a bizottság leginkább gazdasági, egészségügyi tanfolyamokat szervezett. Az előadások szabadon, nem felolvasásszerűen hangzottak el, egy-egy előadó maximum 2 P-t kapott fellépéséért. A népművelő tanfolyamok zöme nem Kaposváron, hanem vidéken került megrendezésre. Ez érthető is, ha számba vesszük, hogy Somogynak három olyan községe is volt, ahol 25%-ot is meghaladta az analfabéták aránya. Itt volt csak szükség igazán az analfabéta tanfolyamokra. Ezek a tanfolyamok főleg télen (november elejétől) zajlottak, a parasztok ilyenkor jobban el tudtak járni. 1933-34-es tanévben Somogyban 6881 előadást tartottak a következő rendezvények keretében:

17 17 Űj Semegy 1934. júl. 4.