Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

170 VARGA ÉVA könyv, papír stb.) egy-két fővárosi alapítású áruház is létesült Kaposváron. Pl. a DEL-KA cipőáruház (igaz, a DEL-KA mögött a csehszlovák Bata gyár állt), amely a Dunántúl legkorszerűbb üzletének számított. Kaposvár földrajzi és közigazgatási helyzetéből következően is jelentős közlekedési csomópont volt. A vasút jelentősége mellett rendszeres autóbuszjárat kötötte össze Igal-Somogyszillel, Sásd-Péccsel, Lengyeltótival. Még repülőtere is létesült, 1934. július 16án indult meg a Kaposvár-Budapest közötti személyforgalom. A gép hetente háromszor (hétfő, szerda, péntek) közlekedett.

3 A repülőteret a 30-as évek végén átvette a katonaság. Kaposvár rendezett tanácsú város, illetve 1929-től megyei város. Ez közvetlen a megye alá rendelt (mintegy járási jogú) városi rang, csak más elnevezése volt. A szervezet és a hatáskör lényegében ugyanaz maradt, azzal a különbséggel, hogy a városi tanács (természetszerűleg nem a mai értelemben vett tanács) megszűnt és hatáskörét egyszemélyi vezetőként a polgármester vette át. Kaposvár lakossága az ellenforradalmi korszakig jelentősen megnövekedett. Mint Somogy vármegye egyetlen városa, munkalehetőséget kínált a környező falvak agrárproletárjainak. A lakosság foglalkozás összetételében 1921 és 1940 között a következő változás történt:

3 1920. 1930. 1940. Mezőgazdaság 4 061 3 820 3 600 Ipar-kisipar 9 728 10516 9 806 Keresk. és hitelélet 2 944 3 455 3 668 Közlekedés 2 577 2 044 1 894 Közszolgálat és szabadfoglalkozás 3 267 3 486 3 597 Véderő: rendőrség és csendőrség 2 237 1 444 2 234 Napszámosok 931 1 823 1 636 Nyugdíjasok és tőkepénzesek 1 852 2 505 3 550 Házi cselédek 978 988 767 Egyéb ismeretlen és szabadfoglalkozásúak 1 482 1 624 2 230 összes nép: 29 610 32 715 32 982 Kereső: 13 887 15 108 Eltartott: 15 723 17 607 A város a 20-as évekhez képest kereskedői, köztisztviselői, kispolgári várossá alakult. Ez a folyamat a 30-as években tovább folytatódott és felgyorsult. Kaposvár közéletére is az állami tisztviselők, alkalmazottak, katonatisztek, nyugdíjasok megnövekedett száma és szerepe a jellemző. Mindezek előtt mind jövedelemben, mind költekezésben, életvitelben vezetett, egy a kereskedelmi és 3 Uo. 374. p. 4 Somogy megye Trianon után. Szerk.: Dömjén Miklós, Bp., 1932. 13. p, hiteléletben számbelileg és vagyonban megnőtt polgári középréteg. A polgári ízlést a városban ők diktálták. A város kerületi beosztását tekintve a 30-as években a zsúfolt, drága belvárosból kifelé, az olcsóbb peremkerületek felé építkeztek. Az I. kerületben, ami a tulajdonképpeni városmagot jelentette, a leggazdagabbak laktak. Ez a terület a Kossuth tér és a környező kereskedelmi negyed. A legszegényebb kerület a Donnerváros (V.) (Donner sörgyáros 1863-as parcellázásai során keletkezett) és a Cser volt (IV.). Itt a kisfizetésű munkások és alkalmazottak éltek. Telkük üres területen húzódott, a Kapós is gyakran elöntötte. Meghatározó jellegű volt még a Pécsi utcai kerület, ahol tulajdonképpen a cukorgyári munkás-kolónia húzódott. A lakásviszonyokról általában annyit, hogy a lakóházaknak 60%-a épült kőből vagy téglából 1930ban. Északkeleti, északnyugati és a Pécsi utcai (II., III., IV) kerületekben a vályog és sárházak száma magas. Az 1930-36 közt felépült lakóházak 58%-a egyszobás, fürdőszoba nélküli volt. (A kétszobás lakások 28, a háromszobás 9%-ot tett ki.) Az új lakóházak többségét kisfizetésű emberek építették, gyakran hitelbe. Az újonnan épülő lakások zöme kevés ízléssel épült, jól látszik mindez a tisztviselőtelep nemesi kúriáit utánzó kis épületein. A gazdasági válság ideién a munkanélküliség jelentős volt a városban. Elég csak a polgármester 1933. évi jelentését olvasnunk, amelyben kiderül, hogy az egyik ármentesítési közmunkára szükséges 1120 munkás helyett 5533 munkanélküli jelentkezett. Mint az az iménti adatból is látszik, a város ínségmunkát szervezett a munkanélküliek számára. Ingyen semmiféle megélhetést nem biztosítottak a számukra. („Munkaképes egyén ellenszolgáltatás nélkül támogatást nem kap.") 1933 tavaszán a város lakosságának 1/6-át érintette az ínségmunka. A világgazdasági válság hatására az építkezések leálltak, a vezetők is jól látták: „Sohasem volt bizonytalanabb a jövő, mint ma, amikor az anyagi erőforrások apadóban vannak. Terveink vannak, hozzátehetjük, szép számmal. Azonban megvalósításuk csak a gazdasági viszonyok jobbrafordultával teremthető meg. A közeljövőben elsősorban lehetőséget kell találni a város tartozásainak törlesztésére.'"'' A tartozási listán Kaposvár a megyei városok közt a 12. helyen állt. (Az országos átlagos tartozás egy főre: 57 P; itt: 68,14 P.) Az évi költségvetésekhez elég alacsony fedezet állt a város rendelkezésére, a hiányzó összeget pótadó kivetésével szerezték be. 1935-ben a város költségeinek fedezésére 58% pótadószázalékkal számolt. A túlméretezett városi építkezések és közigazgatási kiadások miatt a polgármester nyomására a képvise-