Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)
Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.
KAPOSVÁR MŰVELŐDÉSI VISZONYAI AZ 1930-AS ÉVEK KÖZEPÉN 169 vonatkozásában. A háborút követően rendezte a város anyagi problémáit, rendbe hozta a közüzemeket, munkássága eredményeként új utcák nyíltak, sor került bizonyos építő tevékenység kibontakozására is. (Bár ez méreteiben nem hasonlatos a századfordulón végbement nagyarányú változásokhoz.) Elmondható, hogy a korszak igényeinek, követelményeinek megfelelően, a rendszer adta lehetőségek között, a kisvárosi lét, a modern gazdasági központ bontakozásának feltételeit teremtette meg. A megye mezőgazdasági jellege e korszakban is dominál, még a megyeszékhelyen sem fejlődött ki jelentősebb ipari bázis. A város nagyipari üzemei a mezőgazdaság termékeinek feldolgozására épültek. 1930-ban a városban mindössze tizenöt vállalat alkalmazott húsznál több fős személyzetet. Ez a tizenöt vállalat is összesen mindössze 910 főt foglalkoztatott (ipari keresők 18,4 százaléka). Közülük a legjelentősebbek: 2 Cukorgyár 332 fő Szabóüzem (2) 54 fő Gőzmalom (2) 133 fő Villanytelep 42 fő Téglagyár (2) 114 fő Vajgyár 43 fő Szálloda (2) 58 fő Vízmű 25 fő Vasúti műhely 55 fő Fűrésztelep 21 fő A város ipari foglalkoztatottságára nem a nagyipar, hanem az 1-5 segéddel dolgoztató kisipar a jellemző, és 1930-tól fokozottan érvényesült ez a tendencia. A gazdasági válságot helyi nyersanyaggal és munkaerővel vészelték át az élelmiszeripari és könnyűipari vállalkozások. 1932-ben megszűnt a vasúti javítóműhely is, az építőipar súlyos helyzetbe került, a kaposvári sörgyártás felszámolódott (mely a Somogyi Virtus nevű barna sört és a Kupa vezér nevű világos sört gyártotta). Kaposvár legnagyobb és legtőkeerősebb gyára a Hitelbank érdekeltségébe tartozó Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság Cukorgyára volt. A gyár Kladnigg Alajos főigazgató vezetése alatt állt, aki a város leggazdagabb emberének számított. Nagy szerepe volt a gyár építésében. 1901-ben és 1929-ben jelentős rekonstrukciót hajtottak végre a gyáron, s az ország 13 cukorgyára közül nagyságát tekintve a negyedik helyen állt. Exportja a Balkán, Anglia és Svájc felé irányult. Az érdekeltség rendkívül nagy haszonra tett szert, mivel a melléktermék (a répaszelet és a melasz) eladási árából megtérült a végtermék előállításának költsége. A gyár vezetősége jelentős szerepet töltött be az ellenforradalmi korszak éveiben a város életében. A kormányzói elismerésben részesült igazgató rendkívül bigott katolikus volt. Elérte, hogy 1925-27-ben munkásainak templomot építettek (Hősök temploma), ezért a pápa is elismerésben részesítette. Külön hitoktatót fizetett, hogy „munkásait közelebb vigye a valláshoz". Azért létesítették a sportklubot, a kultúrotthont, hogy a szervezett munkásoktól a gyár dolgozóit lehetőleg távol tartsák. A gyár környékén külön munkáskolónia jött létre. A természetbeni juttatások, s a gyári kolónia lakás következtében a Cukorgyár munkásai az átlagosnál magasabb munkáséletszínvonalon élhettek még a válság ideje alatt is. A kisipar keretében 82 féle iparág volt képviselve Kaposváron. 1931-ben ez mintegy 1100 önálló mestert jelentett, ötven fő felett a következő 'parágak voltak képviselve: asztalosaik 66, férfiszabók 73, női szabók 73, borbélyok 33 fővel. Húsz önálló iparos-iái többet foglalkoztató iparág pedig: kovács 21, kőművesmester 30, kőművesiparos 30, lakatos 42, hentes és mészáros 43, női fodrász 28, sütődés 29, szobafestő 27, tetőfedő 23, kávés és vendéglős 39, villanyszerelő 20, vízvezeték-szerelő 20 iparost jelentett. A legtöbb önálló iparosmester főleg segéd nélkül, a létminimum alatt tengődött. Egyébként Somogy vármegyében volt a legalacsonyabb az ipari munkabér. 1935-ös adat szerint az országos évi átlagbér 1029 P, Kaposváron pedig a 650 P-t sem érte el. A válság alatt a kisiparosok még ennél is kevesebbet fizettek munkásaiknak, többségüket elbocsátották. Negyedszázad alatt a város félszáz leggazdagabb polgára között átlag 5-7 kisiparost, illetve kisüzemtulajdonost találunk. A kaposvári hiteléletet hét tekintélyes pénzintézet képviselte. Pénzforgalmuk pusztán a megyére korlátozódott. A hét pénzintézet: a Somogy megyei Takarélcpérz'ár, a Dunántúli Bank és Takarékpénztár, a Kaposvári Takarókpénztár Gazdasági és Ipari Bank RT., a Magyar Általános Takarékpénztár Kaposvári Fiókja, a Kisgazda és Kisiparos Takarékpénztár, a Kereskedők és Iparosok Takarékpénztára és a Kaposvári Bank RT. Kaposvár pénzintézetei az iparba, a kereskedelembe és a mezőgazdaságba kihelyezett tőkéjükkel nagyban befolyásolták a város és a megye életét. Az igazgató és választmányi tagjaik vagyonuk alapján bekerültek a város képviselőtestületébe. Hogy jobban befolyásolhassák a várospolitikát, a város vezető tisztviselőit igazgatósági és felügyelőbizottsági tagoknak választják. A város kereskedelmi élete is a mezőgazdasági termékekre épült. 1920-30 között a város ötven legnagyobb adófizetője közül 13-27 fő kereskedő volt. A gazdecági válság éveitől a 30-as évek végéig 1012 között mozgott a számuk. A harmincas évek gazdasági helyzete a legmenőbb üzletek közül csak néhánvat vitt csődbe. Általában a kis tőkével rendelkező vegyeskereskedők közt volt a iegtöbb fizetésképtelen üzlet (51 százalék). 1932 után a város hcg v ományos üzleti életében (fűszer, csemege, üveg, bor, fa, szén, cement, bőr, 2 ANDRÁSSY ANTAL: A város az ellenforradalmi rendszer idején 1919-1944 = Kaposvár - várostörténeti tanulmányok — Szerk.: Kanyar József Kaposvár, 1975, 357-457. p. 358. p.
