Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: Compendium Hungariae Geographicum. A Dél-Dunántúl leírása.

102 MÉSZÁROS BALAZS-TÖTH PÉTER Icereteben о honismeret immár magasabb tudományos színvonalra eme

Ikedhetett, de már nem a jezsuitáik, hanem elsősorban azon evangélikus értelmiségielk közreműködésével, alkik német egyetemi tanulmányaüik során megisimérték az úgynevezett államismereti („Staatenbunde") iskola célkitűzéseit és korszerűbb módszereit.'

14 A hazai állaimismeret úttörője és fő képviselője Bél Mátyás

15 volt, aki az egész ország viszonyaira és fejlődésére kiterjedő, széles körű tudományos kutatómunlkát kezdeményezett. Fő célja az volt, hogy egy hatalmas műben Magyairország egyetemes államismeretét foglalja össze, a múlt és jelen, a földrajz, néprajz, a politilka és gazdaság adatait egybegyűjtve. E szintézis tervét először 1718-ban az Ep/sto/a

10ban tette közzé, majd ezt 1723-bam a Hungáriáé ant/quae et novae prodromus

í7

, egy mutatványkötetet is magába foglaló, még részletesebb program követte. Már ez a kötet is részben annak a munkatársi gárdáinak a közreműlködésével jött létre, amely elsősorban Bél tanítványaiból került ki; történeti vonatkozásban leginkább saját fiára, Bél Károly Andrásra

18 és Tomika-Szászky Jánosra

19 tudott támaszkodni, az ország leírásban és a kapcsolódó gazdasági-társadalmi vonatkozásokban Matolai Jánosra,

20 oki feltehetőleg Besztercebányán volt Bél tanítványa. De szerepet kaptak ebben mások is, mint a vaskohász vállalkozó gämäri alispán Lányi Pál,'1 Késmárkon ifj. Bucholtz György,

22 a természettudós, vagy a hazai 14. KOSARY im. 150-151, 420-421. p. 15. Bél Mátyás (1684-1749) életének és munkásságának hatalmas irodalma van, amely születésének 300. évfordulója kapcsán is tovább gyarapodott. Még e gyarapodás áttekintésére sem vállalkozhatunk itt, csupán — fontosságuk miatt — négy kötet kiemelésére szorítkozunk: A „Magyar Ritkaságok" sorozatban jelent meg Bél Mátyás: Hungáriából Magyarország felé. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984. A gazdag életműből kiválogatott szemelvényeket válogatta, a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta TARNAI Andor. A „Történetírók Tára" sorozatban jelent meg Bél Mátyás: Magyarország népének élete 1730 táján. Gondolat. Budapest, 1984. A kötetben helyet kapott a „Tractatus de re rustica Hungarorum" is, amelynek bevezetését PÜSPÖKI NAGY Péter fordította magyarra. A többi fordítás WELLMANN Imre munkája, aki a kötetet válogatta, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt is írta. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kiadásában jelent meg SZELESTEI NAGY László: Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa. Budapest, 1984. A Bél Mátyás tiszteletére a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. március 5-6-án tartott tudományos konferencián elhangzott előadások anyagából szerkesztette ZOMBORI István: A magyarországi értelmiség a XVII—XVIII. században. Szeged, 1984. A régebbi irodalomból Bél Mátyással kapcsolatban, illetve tárgykörünkben az alapvető tájékoztatást segíti KOSARY Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. Budapest, 1954. WELLMANN Imre: Bél Mátyás 1684-1749. Történelmi Szemle, 1919. 2. szám. 381-391. p. és Bél Mátyás és a Magyar Tukalitográfia úttörője, Mikoviny Sáimuel,

23 akit a kancellária bízott meg azza'l, hogy Bél munkájához vármegyénként gondos térképet készítsen. Végre másfél évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után megkezdődhetett a nagy mű, a Notitia Hungáriáé novae historico-geographica

Ví kiadása. Első kötete 1735ben, a második 1736-ban, a harmadik 1737-ben, a negyedik 1742-ben jelent meg. Az ötödik kötet anyagából Zichy István

2

"' gróf költségével jelent meg de csak kevés példányban — Mosón vármegye leírása. A többi Bél halála miatt kéziratban maradt. E kéziratos hagyatékot áttekintve arra következtethetünk, hogy Bél nem készítette el minden vármegye végleges leírását, néhol csak hevenyészett fogalmazvány, esetleg munlkatársai által elküldött változat maradt fenn. A kéziratok első rendezője, Miller Jakab Ferdinánd

20 is megállapította, hogy amíg a Dunán inneni vármegyék leírásai szinte teljesnek mondhatók, addig a hajtódik kötetbe szánt Tiszán inneni és a tiszántúli anyag korántsem éri el azt a készültségi szintet, mint a nyomtatásban már megjelent részek. A Bél özvegyénél visszamaradt hagyatékot megvizsgáló Benczúr József

2

' vetette fel azt a lehetőséget, hogy Bél a véglegesen kidolgozott változatokot esetleg elküldte az uralkodónak, vagy valamely hatása gnaik. Az időközben eltelt két és fél évszázad során többször felvetődött a Notitia teljes kiadásának igénye, dós Társaság terve 1735-ben. Magyar Tudomány 1965. 738-741. p. TARNAI Andor: Bél Mátyás ismeretlen művei. Magyar Könyvszemle, 1955. 123-128. p. és Hones Államismereti Irodalom. A Magyar irodalom története II. Budapest, 1964. 565-571. p. Ld. még az eddig hivatkozott munkákból; SZINNYEI im. I. к. 780-784. p. DÓCZY-WELLMANN-BAKÁCS im. 62-63, 81-82, 96, 108, 132, 135, 137, 196, 306. p. FODOR im. 88, 95. p. KOSARY im. 43, 85, 88, 114, 121, 128, 132-133, 142143, 148, 151-152, 154-158, 160-161, 174-175, 184186, 235-236, 240, 248, 462, 484, 487, 535, 557, 562563, 565, 573, 577, 58, 584, 589-590, 619. p. 16. KOSARY im. 151. p. WELLMANN im. 133. p. 17. DÓCZY-WELLMANN-BAKÁCS im. 63. p. 18. SZINNYEI im. I. к. 777-780. p. SZELESTEI im. 8-11. p. 19. SZINNYEI im. XIV. 281-282. p. DÓCZY-WELLMANNBAKÁCS im. 343. p. FODOR im. 95, 100. p. KOSARY im. 114, 148, 151-152, 411, 421, 535, 584. p. 20. SZINNYEI im. VIII. k. 831. p. DÓCZY-WELLMANNBAKÁCS im. 90, 328-329. p. KOSARY im. 186. p. 21. KOSARY im. 152. p. 22 SZINNYEI im. I. k. 1373-1374. p. DÓCZY-WELLMANN -BAKÁCS im. 63-64, 66, 69-72, 74-76, 79, 310. p. FODOR im. 80. p. KOSARY im. 115, 142, 151-152, 162. p. 23. SZINNYEI im. VIII. k. 1367-1368. p. FODOR im. 8799, 147, 155, 175-176. p. KOSARY im. 111. 152, 184185, 634. p. SZELESTEI im. 9. p. 24. WELLMANN im. 136. p. DÓCZY-WELLMANN-BAKÁCS im. 81-82. p. KOSARY im. 152. p. 25. SZELESTEI im. 10. p., továbbá MÉSZÁROS im. (Id. 13. sz. jegyzet) 190. p. 26. SZINNYEI im. VIII. k. 1415-1423. p. SZELESTEI im. 11 12, 14, 17. p. 27. KOSARY im. 115, 296-297, 383, 421, 431, 487, 538, 542, 544, 563-564, 573, 580, 594-596. p. SZELESTEI im. 10-11, 13, 17. p.