Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: Compendium Hungariae Geographicum. A Dél-Dunántúl leírása.

CONPENDIUM HUNGÁRIÁÉ GEOGRAPHICUM. A DÉL-DUNÁNTÚL LEÍRÁSA 103 az eredménytölen próbaIkozásök sorát Kollár Ádám

2,s bécsi könyvtárigazgató és Batthyány József

29 érsek nyitották meg, de a Helytartótanács is hiába adott ki körlevelet az ügy érdekében. A mű így is a kor legjelentősebb hazai tudományos vállalkozása lett, amely túlnőtt mind a kezdeteit elősegítő német elvi és módszertani útmutatásokon, mind pedig az első terveken. Létrehozójának sikerült az új Magyarország keretén belül egységes rendszerbe fognia a legkülönfélébb adatoikat. Az a jelentős hagyomány, amelyet Bél Mátyás és iskolája megteremtett, ha a honismeret és földrajz terén nem is produkált többé a Notitia-hoz mérhető alkotást, Bél halála után is tovább élt. Az á

Itaila felvázolt, elkezdett és részben megvalósított cél kitűzésekből, munkálatokból sokan merítettek ösztönzést, s nem csupán volt munkatársai és tanítványai, de későbbi nemzedékek is. Munkássága nak ismerete éppúgy jelentős szerepet játszott Batthyány Ignácndk

30 a magyar múlt felé fordulásábain, mint néhány jezsuita történész módszeré nelk ki a Iáikul ásóban. Wagner Károly

31 Bél módszere szerint kezdte meg a Tiszán inneni vármegyék feldolgozását, amelyet végül a Szepességre korlátozott, de mások, például Fejérváry Károly,

32 Szalóky Nep. János,

33 Libertini Sámuel

3

'' és Vályi András

35 is felhasználták kézirataiit. Ugyancsak a Notitia hatását tükrözi az 1753-ban Pozsonyban névtelenül megjelentetett Compendium Hungáriáé Geographicum.

36 Ezt a köztudat általában Bél munkájának tartja, míg Szinnyei Benczúr Józsefet jelöli meg szerzőjeként.

3

' A mű közelebbi vizsgálata egyik feltevést sem támasztja alá. Benczúr szerzőségéit eleve valószínűtlenné teszi, hogy 1750 és 1755 között előbb Jénában, majd Halléban folytatta egyetemi tanulmányait, s a későbbiekben, mint késmárki, illetve pozsonyi tanár sem a geográfia iránt mutatott érdeklődést, hanem a jogtörténet terén fejtett ki jelentős munkásságot. A mű alcíme szerint ,,Bé/ Mátyás: Az új Magyarország történeti-földrajzi ismertetésének mintájára négy részre — tudniillik Dunán inneni, dunántúli, Tiszán inneni, tiszántúli Magyarország — és vármegyékre felosztva" adja az ország földrajzának összefoglalását, szemléletmódja, színvonala azonban messze elmarad a Béltől megszokottól. Szembetűnő az is, hogy míg a Notitia-ra csak a Nyitra megyei „Temetvény" vár és Visegrád A Compendium címlapja kapcsán,

38 a Prodromus-ra a soproni bor és Lőcse említéseikor utal,

39 addig a jezsuita szerzők munkáira lépten-nyoimon hivatkozik. „A középkor történelmét és földrajzát tanuló ifjúság" számára ajánlott munka még négy további kiadást is megért: Az 1767-ben megjelent második kiadás

40 előszavában a szerző kifejti, hogy az ország felosztásának tekintetében Bél Mátyás rendszerét követi, szemben az Alsó- és Felső-Magyarországra való felosztással, amelyet többek között Frölich Dávid/'

1 Mayer Már28. SZINNYEI im. VI. к. 741-745. p. KOSÁRY im. 286, 292 -297, 299, 301, 360-361, 370, 387, 410-412, 428, 432, 519, 537, 562-566, 573-574, 580, 587-588, 594-596, 672, 682. p. SZELESTEI im. 9-11, 13, 17. p. 29. KOSARY im. 361, 372, 376-377, 380, 385, 410, 447, 514, 547, 557, 580, 679, 686. p. SZELESTEI im. 11-12. p. MÉSZÁROS im. 190. p. 30. SZINNYEI im. I. k. 695-697. p. KOSÁRY im. 430, 557, 567-568, 581, 625. p. SZELESTEI im. 16. p. 31. SZINNYEI im. XIV. к. 1383-1384. p. KOSÁRY im. 505, 555, 577. p. SZELESTEI im. 16. p. 32. SZINNYEI im. III. k. 279. p. KOSÁRY im. 581. p. SZELESTEI im. 16. p. 33. FODOR im. 123, 141. p. SZELESTEI im. 16. p, 34. SZINNYEI im. VII. к. 1174-1175. p. SZELESTEI im. 16. p. 35. SZINNYEI im. XIV. к. 809-811. p. DÓCZY-WELLMANN -BAKÁCS im. 218, 344. p. FODOR im. 156. p. KOSARY im. 439, 449. 469-470, 585. p. SZELESTEI im. 16. p. 36. DOCZY-WELLMANN-BAKÁCS im. 96. p. 37. SZINNYEI im. I. k. 813-815. p. 38. Compendium. 65, 117. p. 39. Compendium. 134, 188. p. 40. DOCZY-WELLMANN-BAKÁCS im. 108. p. 41. FRÖLICH Dávid: Medulla Geographiae Practicae. Bártfa, 1639. Ld. SZINNYEI im. III. k. 817-820. p. DÓCZY-WELLMANN-BAKÁCS im, 28, 316-317. p. WELL, MANN im. 129, p,