Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

84 V. MOLNÁR LÁSZLÓ katona), Felső-Magyarországon pedig Sou dies irányításával! (8 500 fő). További 12 500 katonát pedig a különböző várakban és a határvédelmi vonal biztosítása céljából helyeztek el. A szövetséges hadseregek erőinek átcsoportosításával így meg lehetett volna védeni a török által ostromolt Új-Zrínyi várat, ha Montecuccoli idejében intézkedik felmentő sereg küldéséről.

65 Az adott helyzetben azonban a császári hadvezetésnek semmi érdeke nem fűződött ehhez, mivel minden erejét Bécs, valamint az örökös tartományok védelmére összpontosította. Amikor végérvényesen eldőlt, hogy a nagyvezér serege Kanizsáról Bécs felé indul, Montecuccoli a császári csapatokat a Ráiba folyóhoz vezénydte, hogy megakadályozza az ellenség átkelését. így került sor 1664. augusztus 1-jén a szentgotthárdi csatára, amelyben Montecuccoli serege szétverte a török hadnak a Rábán átkelt részeit, de a folyón túl maradt fősereget nem merte megtámadni, sőt másnap sem kezdett akcióba.

66 A császári fővezér óvatosságát elsősorban azzal indokolta, hogy a török sereg az érzékeny veszteség ellenére is megőrizte számbeli fölényét, ezenkívül a keresztény had lőszer- és élelmiszerhiánnyal küzdött. Ismeretes az is, hogy a támadáshoz illetve a törökkel való döntő ütközet megvívásálhoz a szövetséges (rajnai, bajor stb.) csapatok tábornokai sem járultok hozzá, így a sereg Sopron felé vonult el, a törökök pedig a Vág vidékére vonultak. Csatára azonban nem került sor, mert időközben augusztus 10-én Reniger, I. Lipót megbízottja békét kötött a törökkel, amelyben a Habsburg uralkodó elismerte a Porta újabb hódításait, így Nagyvárad, Érsekújvár és Nógrád elfoglalását. Ezen kívül Bécs kötelezte magát arra, hogy Új-Zrínyivárat nem építteti fel, Székelyhidát leromboltatja, valamint 20 ezer tallért fizet „ajándékként". Kárpótlásuk viszont a szultán beleegyezett, hogy Szatmár és Szabolcs megyék a császár birtokába kerülinek, a Vág mentén várakat építhet, Erdélyt pedig mindkét fél csapatai elhagyják.

67 ,,A vasvári béke általános megdöbbenést keltett Európa-szerte, hiszen az udvar tulajdonképpen egy győztes csata után kötötte meg, márpedig feltételei akkor sem lehettek volna rosszabbak, ha a háborút elvesztették volna" — írta ezzel kapcsolatban Perjés Géza. Az udvar azonban az örökös tartományok kimerültségére, a hadsereg zilált állapotára, a német birodalmi segély elégtelen voltára, továbbá a török számbeli fölényére hivatkozott. Mindez persze csak mellékes volt az igazi okhoz képest, mivel valójában azért kötötték meg a békét, hogy aktívabb politikát folytathassanak XIV. Lajos Franciaországa ellen. 1664 nyarán - lemondását követően - Zrínyi Bécsbe utazott, ahol a császárváros lakói igazi hősnek kijáró ünneplésben részesítették. A szentgotthárdi 65. Zrínyi és Montecuccoli vitájához: PERJÉS GÉZA: A „metodizmus" és a Zrínyi—Montecuccoli vita. Századok. 1961. 501-535. Uő.: Zrínyi Miklós a hadtudományi író (Zrínyi Miklós hadtudományi munkái). Bp. 1957. 66. PERJÉS GÉZA: A szentgotthárdi csata. Élet és Tudogyőzélem híre tehát még Bécsben érte, de augusztusban I. Lipót kiutasítási parancsát követően — minit nem kívánatos személynek - el kellett hagymia a fővárost. Az uralkodó ugyanis nem nézhette jó szemmel a zseniális hadvezér egyre növekvő népszerűségét, s mint veszélyes politikaii ellenfelétől mihamarabb igyekezett megszabadulni. A császár nemtetszését váltotta ki az is, hogy bécsi tartózkodása alatt Zrínyi tárgyalásokat folytatott külföldi diplomatákkal is, akikkel egy esetleges katonai segítségnyújtás ügyében tárgyalt. Az 1664. augusztus 10-1 vasvári béke híre már csáktornyai várában érte, ahova ezekben a hetekben visszavonult. A megfáradt hadvezér azonban nem sokáig élvezhette nyugalma békés perceit, mivel november 18-án - máig tisztázatlan körülmények között - egy vadászat sorain életét vesztette. Halálával valóban óriási veszteség érte a nemzetet, hiszen személyében a XVII. századi Magyarország a törökellenes küzdelmek egyik legkövetkezetesebb és legtehetségesebb képviselőjét vesztette el. így érthető meg, hogy rögtön különböző hírek keltek 42. I. Lipót császár (1657-1705) mány 1964. augusztus 1. Uő.: A szentgotthárdi csata. Vasi Szemle. 1964/3. MAROSI ENDRE: Megjegyzések az 1664. évi hadjárat és a vasvári béke értékeléséhez. HK. 1971/1. 107-129. 67. PERJÉS GÉZA im. 370-371.