Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

KANIZSA VÁRA A TÖRÖK FÉLHOLD URALMA ALATT (1600-1690) 85 szárnyra halálával kapcsol altban, s még ma sem tud­jutk teljes bizonyossággal, hogy a Bécs által felbé­relt Páka Istváin fegyverének golyója, vagy pedig egy vadkan ölite meg. Kortársaiinaik egy része szentül] meg volt győződve, hogy Zrínyi merénylet áldozata lett, és a gyilkos felfogad áisávall magát az uralkodót, I. Lipótot vádolták, akiiről az esztergomi érsek, Lippsy György ezt mondta elkeseredésében: „Legyen áttko­zott a magiam két keze is, amelyekkel királyi koronát teittem a hitszegő Lipót fejére!" 68 Annyi bizonyos, hogy Zrínyi halálainak hírét éppúgy szívesen nyugtázták a bécsi udvamáil, mint a törö­kök Kanizsám, akik örömükben a várban levő összes ágyúból sortüzet lőttek. Evilita Csöl-ebi és Pecsevi Ib­raihiiim török történetírók azonban Új-Zrínyivár ostro­mával hozzák összefüggésbe a költő és hadvezér halálát. Eszerint: „A vár bégje Zirimszki ezt mondó: jobb meghalni, mimt az állapotot (ti. a vár elestét) meglátni — a dicsősége ügyét elrendezvén a támadó hitharcosOkat megrohanta. Ekkor egy bátor vitéz go­lyója mellen találta, egy hitharcos pedig golyót röpí­tett a fejébe. 69 A kursaneci erdőben, ahol a híres törökverő életét vesztette, 1724-ben Althan Mihály - Zala megye fő­ispáinlja - felesége egy latin feliratú emlékoszlopot állíttatott, aimelynök magyar fordítása így hangzik: „Itt halt meg Zrínyi Miklós, aíki bátorságot keblében, győzelmet nevében, villámot kezében, derültséget ar­cain. Okosságot a tanácsiban, szerencsét a harcban ­ahova csak lépett - magáivall hozta. Az erény voilt szövetségese, s szerencse vezére. Amaz mindig társa volt, ezt mint vezetőijét sahíasem tűrte, nehogy vakon kövesse azt. Épp olyan komoly volt a harcbam, mint derűs otthon, a békében. Fabius okosságát bínta kérkedés és Nagy Sándor szerencséjét vakmerőség nélkül" 70 V. KANIZSA VISSZAFOGLALÁSA A TÖRÖKTŐL (1690. április 13.) Zrínyi hallak» után Kanizsa körül egy időre meg­szűntök az öldöklő harcok, s a portyázó, fosztogató török csapatoknak már semmi sem állta útját. Ka­nizsa, mint villajetszékhely a török köziigazgatás fon­tos központja maradt, aimély alá ez idő tájt a pécsi és a szigetvári szandzsálkság is tartozott. A vár kö­rüli harcok nagyobb intenzitással csak az 1683-as évet követően erősödtek meg, amliíkor Kara M úszta fa sikertelen Bécs elleni hadjárata után elkezdődhetett a magyarországi török urallom felszámolásáért indí­tott küzdelem. Mint ismeretes, IV. Mehmed szultán csapatai 1683. április elsején indultak el Drim apályból Bécs elfogla­lására. A 120 ezres török hadsereg május 13-án ért Belgrád a tó, ahol a szultán Kara Musztafa nagy­68. HALIS ISTVAN-HOFFMAN MÓR: Zalavármegyei Év­könyv a Milien i um ra. Nagykanizsa 1896. 31. 69. EVLIA CSELEBI: Magyarországi utazásai ... 488. 70. BALOGH JÁNOS im. 199-200. 71. Az 1683-as Bécs elleni hadjárathoz: HECKENAST 43. IV. Mehmed szultán vezért nevezte ki a hadjáirat fővezérévé, szerdárává. Thököly Imre fejedelem június 7-én, Eszéknél csat­lakozott a török főerőkhöz, de hamarosan visszatért Kassáira, s a kuruc hadaikkal a Duna partján követte a nagyvezér seregeinek mozgását. A török had még június végén, s július elején be­vette Veszprémet, Tatát, Pápát, Pannonhalmát, majd július 5-én felgyújtotta Győr külvárosát. Július 14-re teljesen körülzárták Bécset, amelynek védelmét Rü­diger Starhemtaerg gróf irányította. A hosszas és vé­res küzdelemben Bécs védői már jelentős vesztesége­ket szenvedtek, aimilkor szeptember 12-én kora haj­nalban Sobieski János lengyel király, Lotharingiai Károlly herceg, II. Miiksa bajor és III. János György száz választófejedelmek egyesült serege, továbbá egyes német birodalmi és a királyi Magyarországról való segélyhadak (összesen mintegy 70 ezer fő) észak felől az ostromiló török hadra támadtak. A harc végül is estére eldőilt: az óriási veszteséget szenvedő török sereg megfutamodott, s Kara Musztafa vezeté­sével Budán keresztül Belgrádhoz vonult vissza. A török fővezért december 25-én a szultán parancsára - kivégezték, s utódjává Kara Ibrahim pasát nevez­ték ki. 71 GUSZTÁV: A török kiűzése Magyarországról. História. 1983/4. 7-10. WIMMER, JAN: Az 1683. szeptember 12-i bécsi csata. HK. 1983/1. 25-42. SUGÁR ISTVÁN: Le­hanyatlik a török félhold. Bp. 1983.

Next

/
Thumbnails
Contents