Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)
KANIZSA VÁRA A TÖRÖK FÉLHOLD URALMA ALATT (1600-1690) 77 elfoglalását, hogy ezzel is késleltesse az ellenséges had előrenyomulását. 59 1664. január végén fogott hozzá Zrínyi az eszéki válltolkozás néven ismeretes katonai hadműveletéhez, amelynek során a magyar és a szövetséges csapataik - együttesen mintegy 22-25 ezer fő - előbb Berzencét, majd Babócsát foglalták vissza a töröktől. Ezt követően Szigetvár felé vették útjukat, de a vár mellett elhaladtak, s az ettől néhány kilométerre fekvő turbéikíi Szulejmán-síremléket viszont felrobbantották. Mint ismeretes, az 1566-ban elhunyt II. Szulejmám tiszteletére itt 1567-ben keleti pompával türbét emeltek, amely a Magyarországra zarándokló törököknek - Gül Baba budai sírja után — „második Mekkának" számított. Szulejmán testének belső részeit egy arany urnában helyezték el, s minden igazhitű muzulmán szent kötelességének tartotta, hogy a díszes síremléket életében felikeresse. 1664. február elején érték el Zrínyi, Batthyány és Hohenlohe gróf csapatai Pécs városát, amelynek minden fanitosabb kijáratát elzárták. Zrínyi háromszor szólította fel megadásra Ferrakos Ali pasát, aki a szabad elvonulás fejében hajlandó volt feladni a vártat. Amikor azonban a tökaput kinyitották, 400 fős szpáihiasapait rohant ki rajta szélvészként, jelezve, hogy nem osztják a pasa véleményét. A várőrség jelentős része valóban nem értett egyet parancsnokuk intézkedésével, ezért ónnak ellenére, hogy a fehér zászlólkat kitűzték a bástyára, Kopudáin bég szavára fegyvert fogtak és elkeseredett élet-halál harcot vívtak. Több száz török ka'tama inkább halomra lövette magát, minthogy a rájuk bízott várat gyáván hajlandók lettek volna átadni. E küzdelem valóságos utcai harccá fajult, s bár alig tartott egy óráig, mégis Zrínyi katonái közül is sokan elestek. Itt kaptok halálos sebet Haimerle és Herberstein tábornokok is, akikkel a török íjászok végeztek. Az incidens ellenére Zrínyi a várvédőknek szabad elvonulást biztosított, de azok közül sokain a fellegvárba húzódtak vissza, amelynek bevételével Zrínyiek nem boldogulták. Ezt követően a császári főtisztek katonáinak a városban szabad fosztogatást engedélyeztek, s annak során érthetően számos túlkapásra került sor. A pincékben talált nagy mennyiségű bortól a katonáik hamaro san lerészegedtek, s garázdálkodásuk ettől fogva már nem ismert határt. Bár Zrínyiek jelentős mennyiségű gabonát is találtak a helyszínen, de malmok hiányában képtelenek voltak elegendő lisztet őröltetni a had számára, ezért ősi módon kövekkel és pörölyökkel igyekeztek összezúzni a magvaikat. így eisett meg a nagy bőség ellenére - sóhajt fel Eszterházy Pál „Mors Hungaricus"-ában, „hogy a pusztításra születő nép félretéve minden értelmét, dühöng és a víz közepén Tontalushoz hasonlóan nélkülöznie kell".'' 0 34. Az eszéki híd felégetése 59. Uo. 345-354. PÉTER KATALIN im. 162-165. 60. BALOGH JÁNOS im. 170-173.
