Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

78 V. MOLNÁR LÁSZLÓ Amikor Zrínyi — hadjárata végső célkitűzésének megfelelően — úgy látta, hogy a tulajdonképpeni várót, ahova a védők nagyobb része magát befész­kelte, bevenni képtelen, a nagy kiterjedésű, gazdag kereskedelmi várost felgyújtatta és Siklós irányában vonult el. Útközben, amikor a nagyvezér gyors köze­ledtéről ismételten értesült, irányt változhatott és egyenesen Eszékre sietett, mielőtt ebben bármilyen ellenséges erő megakadályozta volna. Rövid küzde­lem utá/n Zrínyi csapatai elfoglalták a drávai hídfőt, amely a szárazföldi összeköttetést biztosította a tö­rök seregeik számára. A mintegy 2 és fél—3 km hosszú és kb. 9 m széles (a szemtanúk szerint 4 szekér ha­ladhatott rajta egymás mellett) hatalmas fahíd le­rombolása azoabcn nem volt könnyű feladat. Ezért a környékről Zrínyi nádkötegeket hordatott a befa­gyott Dráva jegére, majd meggyújtatta azokat, s így 48 óra alatt szinte hamuvá perzselődött a hatalmas faépítmény. Mire a nagyvezér odaért, már csaík a vízből kimeredező csonka, üszkös tartóoszlopok lát­szottak ki. Az így tönkrelett hidat aztán a nagyvezér parancsára Kubleli Musztafa pasa 8 ezer összeterelt építővel csak május 14-re tudta helyreállítani, de aimnaik korábbi szépsége és tartóssága immár telje­sen hiányzott. Az eszéki hídtól Zrínyi csapatai a segesdi várhoz vonultak, Chol ez idő tájt a környékből számos török lelt menedéket. Az elkeseredett harcban 150 török katona és 22 előkelő aga vesztette életét, scikan pe­dig fogságba kerültek közülük. A vár börtönéből je­lentős számú keresztény rabot szabadítottak ki, majd a csapatok a hirtelen beállott dermesztő hideg miatt Pettau, Regede, Mosón, Sopron, Csáktornya és Új­Zrínyivár falai közé vonultak téli szállásra. Az eszéki vállalkozás mindenképpen sikeres had­műveletnek ítélhető, hiszen a számos török helyőrség elfoglalásával érzékeny veszteséget okozott az ellen­ségnek. Ezenkívül nem feledkezhetünk meg morális hatásáról sem, amit az európai uralkodók nagy része is felismert. XIV. Lajos francia király pl. 10 ezer tal­lér értékű vezéri öltözetet és fegyverzetet küldött Zrí­nyinek, IV. Fülöp spanyol uralkodó pedig az „arany­gyapjas rend lovagja" kitüntető címet adományozna neki vitézi elismeréséül. A pápa egyházi áldását és aranyba vésett arcképét küldte el az eszéki vállalko­zás kitervelőjének és sikeres végrehajtójának. 4. Kanizsa 1ó64-es ostroma A kényszerű téli pihenő után 1664. március közepe táján, az enyhébb idő beálltával Zrínyi megtette a szükséges intézkedéseket a kanizsai vár visszafcgla­lására. ,;t Részletes jelentést küldött Bécsbe, amely­ben beszámolt az eszéki vállalkozás eseményeiről, és Kanizsa várának mielőbbi ostromát indítványozta. A 61. Kanizsa 1664. évi ostromához: PERJÉS GÉZA im. 354­364. PÉTER KATALIN im. 166-167. BALOGH JAN. im. 176-188. haditanács a javaslatot elfogadta, majd a Regcns­burgban tartózkodó uralkodó is jóváihagyta azt. En­nek értelmében a császár parancsot adott ki, hogy a birodalmi hadak legkésőbb április 8-án kezdjék meg Kanizsa ostromát. Ezt azonban gróf Hohenlohe tábornok késedelmes eljárása, valamint a stájeror­szági és a rajnai seregek lassú gyülekezése miatt csak április végén kezdhették el. De ekkorra már Konstantinápolyban is értesültek Zrínyi eszéki vállal­kozásáról és a császári hadak összevonásáról. Ezért 150 hajót indítottak útra Magyarországra katonaság­gal, élelemmel és lőfegyverekkel megrakva. Az ostromhoz érkezett segélyhadokat a magyar parancsnok Új-Zrínyivárába és a mellette felállított táborba rendelte, ahonnan mintegy 20 ezres sereg április 28-án kezdte meg előnyomulását Kcnizsa visz­szafoglalására. Mivel a Zala folyó Poloskától kezdve egészein a Muráig áthatolhatatlan mocsarat képezett, Hohenlohe tábornok a várnak a nyugati oldaláról történő ostroma céljából 6000 gyalogossal, 2000 lo­vassal átkelt a bajcsai hídon, majd az ún. Rácváros elfoglalása után hadállásainak kiépítéséhez fogott. Zrínyi Miklós öccsével - Péterrel - és Strozzi altá­bornaggyal a várat keletről vette ostrom alá, mintegy 10 ezer gyalogossal és 4000 lovassal. A külváros el­foglalására Zobel ezredest rendelték ki 1000 muské­tással, aki a parancsot a heves utcai harc ás az épületek felgyújtása után teljesítette is. Ezután rög­tön az ostremárkok ásásához láttak, s ezek a munká­latok a továbbiakban éjjel-nappal szakadatlanul foly­tak. Az ostromló csapatok közötti összeköttetést és egy­séges vezényletet rendkívül megnehezítette az a kö­rülmény, hegy minden parancsot és intézkedést csak a mocsáron átvezető bajcsai hídon lehetett eljuttat­ni, ezért Hohenlohe nem egy esetben önállóan volt kénytelen intézkedni. Az összeköttetés nehézsége miatt éppen ezért Zrínyi csak rendkívül sürgős és fontos esetekben küldött utasításokat Hohenlohe egységeinek. Az ostromágyúk elhelyezéséhez szükséges árkok és sáncok építése éjjel-nappal folyt, így április 30-án Strozzi egy nagy és négy kisebb ágyút állíttatott fel Baumbach őrnagy parancsnoksága alatt. Még aznap elfoglalta ütegállását Eszterházy Pál egysége is, ame­lyik május l-jén egészen késő estig szakadatlanul lőt­te a „Szigetvári-bástyát". Ugyanazon a napon még újabb két - 4 lövegű - ütegállást állítottak fel a keleti oldailon. Hohenlohe a nyugati oldalon ugyen­csak 4 üteget helyezett el, de ez első lövések arról győzték meg, hogy a széles mocsár miatt még any­nyira messze vannak a vártól, hogy annak falaiban semmi kánt sem tehetnek. Ezért Waldeck műszaki szá­zados alakulatával a mocsáron keresztül rőzseköt?­gekből 250 lépés hosszú és 4 lépés széles utat készí­tett, amelyen egyre közelebb kerültek a várfalakhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents