Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

KANIZSA VÁRA A TÖRÖK FÉLHOLD URALMA ALATT (1600-1690) 73 A muraiközi védelem legtöbbet támadott erőssége kétségtelenül Légrád volt, amelynek bevételére a tőrötök gyakorta kísérletét tettek. A fenti három jelentősebb várom kívül még további két tucat kisebb „tarisznyavár" vagy „góré", azaz 20-30 katonát befogadó őrház védte a Mura vidékét az ellenséges támadásoktól. A környék védelme szempontjából ugyancsak jelentós szerepe volt a meglehetősem mély és sebes folyású Murának is, amely magosabb vízállásnál nagyon megnehezítette az átkelést a török számára. A magyar végváraik katonaságának ázom bem még fokozottabban kellett őrködniük, ha télen a Mura vize befagyott, mivel ekkor az ellenség könnyűszerrel átkelhetett rajta. A muraközi védelmi vonali Légrád'tól Újudvarig megközelítően 100 km hosszúság úrnak tekinthető, amelyet mintegy 2000 főnyi katonaság védett. Ezek zömét Zrínyi saját költségén állította ki, de azt időmként királyi zsoldban álló katonaság is kiegészítette. Az egész Muraköz biztosítása nem volt könnyű feladat, s azt megtartani - tekintettel a kanizsai szandzsák lényegesen jelentősebb török helyőrségeire csak aktív véd elemim el lehetett, miivel az lekötötte és szétforgácsolta az ellenséges erőiket. Az ehhez szükséges pénzügyi fedezetet elsősorban a hatalmas Zrínyi-birtokok nyújtották, de időnként az uralkodó és a stájer rendek is jelentősebb összegekkel járultak hozzá a védelmn' vonal fenntartásához. Nem szabad azonban ím eg feledkezni a környező jobbágyság nem csekély áldozatairól sem, hiszen ők terményükkel, pénzűikkel, munkájukkal - és nem ritkán vérükké'] adóztak szűkebb (pátriájuk megvédéséért/

15 Az 1660-ais évek nagy hadjáratait leszámítva, Zrínyi 324 fennmaradt leveléből a töröknek mintegy 15 muraközi betöréséről ós 6 nagyobb csapatösszevonásáról tudunk, de további 2-2 alkatommal kelle;*': erősíteni a védelmet a Mura befagyása illetőleg apadása miatt Is. Találóan írja Perjés Géza, hogy bizonyos tekintetben a harcoknak ez a fajtája volt a legnehezebb, hiszen Zrínyi a katonai kezdeményezés lehetőségétől ímegfosztva védekezésre volt rákényszerítve. Zrínyi azonban - kitűnő felderítése révén mindenkor igyekezett a török támadásokat megelőzni ós még idejében ellenakciókat foganatosítani. A kanizsai törökök minden hadmozdulatáról pontos információi voltak, aimelyekről jól fizetett Hmei és a környékbeli parasztok tájékoztatták. így mindig előre értesült a török támadó szándókáról, de ezeket néha bizonyos fenntartásokkal kellett fogadnia, hiszen az ellenség nem ritkán céltudatosan hamis híreket is terjesztett a félrevezetés céljából. Zrínyii tehát rendkívüli jelen/tőséget tulajdonított a felderítésnek és a hírszerzésnek, amit ,,A Vitéz Hadnagy" с 'munkájának részlete is bizonyít: ,,Jó kémeket tartsunk, s azon igyekezzünk, hogy az ellenség dolgait megtudhassuk. Nincsen költség, nincsen adomány hasznosabb, mint a kémekre való. Ez rúdja a 45. Uo. 89-92. 46. Uo.: 106-108; Szigetvári levelek... 17. 47. Szigetvári levelek ... 28. vitézség szekerének, ez nélkül botlik, akad és jár egyirámt; bár te kincset költs rójak, de usurával (kamatostul) megfizetik neked, és ha csak egyszer megverheted az ellenséget: megfizették immár teneked. Az ki hadvezérlő vagy, költs bőven erre, ne menjen ki az te aranyad az erszényedből sóhajtva, hanem ugrálva . . . Jusson eszedbe valamennyi vitéz cselekedet volt ez világon, mind jobbára kémek által ment végbem; mi is Kanizsát azok árultatása miatt veszténk. "

m A kémek jelentései alapján a magyar végváriak pentosan tájékozódtak a török csapatok mozdulatairól. Ezt bizonyítják Besenyey István, zalakomáromi kapitány levelei, amelyeket Zrínyihez és Batthyány Ádámhoz írott. Az egyik, 1643. július 7-i leveliében a következőt olvashatjuk: „Két csatát indítottak (ti. a törökök): az egyiket a kanizsaiak Muraközbe, a másikat a babócsaiiak Szentgyörgyvár alá. Mind a két rendbeliek gyalázattal jártak. És amint nekem Szigetből egy ember 'meghozta a hírt: Szentgyörgyvár alatt 70-et vagdailtaik le, egyet sem fogtak elevent. Csáktornyán is ugyan sek fejet raktak föl. A kanizsai fő török azt 'mondta, hogy a szigeti pasa nemsokára feljön, csak azt várja, hogy a hombár csináló sbóil (magtár építésből) a számtalan sok szekér elvonuljon. A régi pasát elvitték. Hasszán pasát hozták a helyébe."

/l7 Felettébb jó tájékozottságra vallanak Bessenyey Istvánnak a következő jelentései is: „Az emberem Szigetből csak az este érkeztek meg olyan hírrel, hogy nagy panasszal adták elő a basának a kanizsaiak, minemű hatolmais károkat vallanak ők a magyarok miatt. Úgy annyira, hogy soha oly napjuk nem volna, melyen az ő embereiket vagy le ne vágnák, vagy el ne vinnék. Kihez most a basa föl akart jönni, de a kanizsai alajbég ellenezte, hogy az aratásig ne jöjjön, hanem a basa egy derék rablást engedett nekik." „Mind Kanizsán, mind Szigetben bizonyos embereim vannak vigyázóbban. Mihelyt valami derekos híreim lesznek, magam katonáival tudósítom nagyságodat. Úgy hozták a hírét a basának, hogy Kapósra jön fel, és a Balaton mellett Koroknát megveszi, és rajta valami fortalítiumot (erődítményt) akar építeni. Ma sokat lövének Kanizsán. Olvastuk 16-at az öreggel. Úgy alltam (sejtem), hogy a tótországiak mentek oda próbálni."

48 Pontos információról árulkodnak Ányos Péter kiskomáromi vicekopiitány levelei is, amelyekben ugyancsak gyakran szerepelnek a kanizsaiak, így, 1645. április 11-én arról száimalt be, hogy: „A vezér pasa ma 12 óra tájban érkezett be Kanizsába nagy pompával és igen 'lőttek Kanizsán. Konstantinápolyból jött és Kászon pasának hívják. Lehet mintegy 45 esztendős ember. Azelőtt soha nem volt K'oniizsám."

49 1646. március 25-én a következőikről értesítette felettesét: „A kanizsai agák, berzeneeiek, babócsoiak, segesdiek, akiket Konstantinápolyból küldtek volt, Sziget48. Uo.: 28-29. 49. Uo. 33.