Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

KANIZSA VÁRA A TÖRÖK FÉLHOLD URALMA ALATT (1600-1690) 61 leégett, köztük az élelem- és a fegyverraktárak, s a lőportáron у — a törökök minden igyekezete ellenére, — ugyancsak a levegőbe repült. Ezen az éjszakáin, amikor a tűzvész érthető módon óriási zavart és pánikot idézett elő a várőrség körében, a császári hadvezetésnek kitűnő esélyei lettek volna Kanizsa bevételére. Ezt Kdlilonich tábornok is belátta, de amikor 1604 május végén 10 ezer főnyi seregével Körmendről elindult, már késő volt, mert szinte vele egyidőben érkeztek Pécsről, Szigetvárról és Be bocsátói a felmentő segélyhadaik. Amitkor Kollonich látta a túlerőt, el sem kezdte Kanizsa ostromát, sőt jobbnak látta a vár alól Kiskomárom irányában gyorsan elvonulni. A visszavonuló császáriak a Galambok melletti völgyben egy 2 ezer fős törölk egységre bukkantak, amely meglepetésében mindenét hátrahagyva a sűrű erdőben keresett menedéket. A túlerőben levő keresztény had katonái üldözőbe vették őket, mintegy 500-at levágtak közülük, tisztjeiket pedig - a díszes zászlókkal együtt - május 23-án ajándékul Rudolf császárnak küldték Prágába. A történtekről Kollonich tábornoik jelentést küldött Bécsbe, ahol a sikeres akcióért birodalmi lovaggá ütötték.

23 Miután Kollonich serege kénytelen volt Kanizsa alól távozni, a török segélyhad azonban mindaddig nem mozdult a vár alól, amíg annak építkezéseit véglegesen be nem fejezték. Ennek során a palánkokat és a véd műveikei: ismét megerősítették és 45 új messzehordó ágyút helyeztek el a bástyákon. Az építkezések ideje alatt kisebb-nagyobb portyázó csapatokait indítottak el Kanizsáról, hogy a szükséges élelmet rendszeresen beszerezzék. Az 1603- 1604-ben történt török várerődítési munkákat tükrözi Mehmed pasa - a későbbi Lalla Mehmed nagyvezér - ez idő tájt I. Ahmed (1603-1617) szultánhoz írott levele is. „Boldogságos Padisahom! Amennyiben Kanizsa felől méltóztaitna érdeklődni, (a helyzet a következő): a korábban betérjesrtebt jelentésnek megfelelően Kanizsát védelmező szolgája, Hasszán pasa vezír a magasságos Isten segedelmével a kanizsai várat oly rendkívüli alapossággal! megépítette, hogy nem kétséges: a korábbináil sokszorosan erősebb és szilárdabb lett. A környéken levő engedetlen falvaikat néhányszor feldúlta,, bőséges zsákmányt ejtve számos foglyot és állatot hajtott el, mire a lázadó ráják kénytelenségből meghódoltak, s a várba ki-be járva kenyeret, mézet, zsiradékot és eleséget hordoznak. Jelenleg az ottani vidékeken levő lázadó falvaik behozatal!át és az élelem beszedését kezdte meg. A magaisságos Isten segedelmével így áll a helyzet arákon a végelken boldogságos padisahom boldogságos napjaiban. Azonban a kémeik és az elfogott nyelvek hírei szerint az arrafelé állomásozó Fekete Herceg, Varadéi generális fiai, valamint az összes szlovéniai (isztovan) ós horvát sereg gyülekezőben és összeállóban van, bizonyosan az a szándékuk, hogy — óvjon tőle a magasságos Isten - amint a Pozsegábain állomásozó boszniai beglerbég a boszniai sereggel elindul és csatlakozik hozzánk, kimenive a pozsegai síkra az eszéki hídhoz vonuilnak, hogy azt lerombolják és így kárt okozzanak. Ezenkívül a végvidéki beglerbégek is folytonosan erről tesznek jelentést. Kívánatos, hogy mielőbb vagy a boszniai beglerbég láissa e| a védelmet azon a részen, vagy helyette még több katona rendeltessék oda, s azokkal vedel mertessék. Ha a boszniai beglerbéget arra a részre rendeljük, mellettük se beglerbég, se sereg nem marad; miiképpen szálljunk szembe a hitetleneik seregével? Ha a boszniai beglerbéget magunkkal visszük, a pozsegai részek védelmére milyen sereget jelöljünk ki? Helyzetünk fölöttébb súlyos a teljes sereginélküliség miatt. Egyáltalán nem tudj ulk, mitévőik legyünk. Az Úr őfelségének kegyelmén és jóindulatán áll minden. Boldogságos pedisahómtól pedig alázatosan azt kérjük, hogy az itteni iszlám sereg és e szolgája érdekében ne méltóztassék takarékoskodni jó imáival és szép kegyeivel. A (parancs és) rendelkezés boldogságos padisahomé. Kérjük, hogy a túloldali sereget méltóztassék és kegyeskedjék utánunk küldeni."

2/í A portyázó török egységek miatt a környező magyar végváraik parancsnokainak, így Zrínyinek, Batthyánynak, Nádasdynak és Bánffy Kristóf lendvai kapitánynak gyakran meggyűlt a baja velük. 1604. július 9-én Bánffy Kristóf arról értesült hírszerzőitől, hogy egy 6000 főnyi török-tatár portyázó sereg Szinán Köprülü aga parancsnoksága alatt Stájerországból Letenyón át a kanizsai várba tart, s 11-én minden bizonnyal Lendva vára mellett halad el. A hírszerzők azt is jelezték, hogy a zsákmánnyal megrakott törökök Lendvát is szeretnék elfoglalni, amelyet ekkor 800 fegyveres és 12 löveg védett. A várparancsnok, Bánffy Kristóf ezért azonnail futárokat küldött Csáktornyára Zrínyihez, majd Nádasdyhoz, értesítve őket a török támadás veszélyéről. Ugyanakkor kérte őket, hogy csapataikkal mihamarabb jelenjenek meg és a Lendva felé igyekvő ellenséget egyesült erővel támadják meg. Bánffy tudatta velük részletes haditervét is, miszerint az előnyomuló törökök ellen Hadik Mihály (a lendvai várparancsnok közeli rokona) szemből színlelt támadást indítana és a Lendva, valamint a Kebele patakok közötti mocsaras, ingóvá nyes terepre csalná őket, míg Nádasdy hátba, Zrínyi pedig oldalba támadná a gyanútlan ellenséget. A terv eredeti elgondolása szerint Koháry hadnagy 500 katonájával és 6 ágyújával balról támadna a törökökre, a lendvai várőrséggel pedig Bánffy minden eshetőségre számítva tartalékban maradna. A terv végrehajtása azonban csak részben valósult meg, mivel bár Zrínyi György 1200 lovasával azonnal a lendvaiak megsegítésére indult, de a megáradt, sebes folyású Murán katonái nem tudtak átúsztatni. Mire Zrínyi fegyveresei a környéken összeszedett csónakokon átkeltek a folyón, már elkéstek. Nádasdyt pedig Bánffy futára nem találta otthon, mivel a gróf 800 lovasával egy török portyázó csapat megfékezésére indult. 23. Uo. 145-147. 24. DÁVID GÉZA-FODOR PÁL im. II. HK. 1983/3. 459.