Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)
60 V. MOLNÁR LÁSZLÓ tűik, s előbb a pozsegai és izvonniki szandzsákok serege, majd mi magunk is Kanizsa megsegítésére igyekeztünk. De azzal a megfontolással, nehogy a kevés idő és a rosszra fordult téli időjárás miatt, s az óikból, hogy elérkezett a hadjáratbál való visszatérés ideje, a katonáik egymást feltüzeljék és elmenjenek, ázom a helyen nem közöltük velük, hogy Kanizsára tartun'k. Miikor a Mohács nevű helyre értünk, a seregben kihirdettük, hogy Kon«zsa megsegítésére igyekszünk, s alkilk jönni akarnak, jöjjenek, aikiik nem akarnak, távozzanak. (Felséged) e szolgája a nevezett helyről Kámzsa felé vette az útjait, s előbb Pécsre (Pecsuj), oinmain pedig Szigetvárra érkezett. A korábbam elküldött boszniai begilerbég a boszniai sereggel a Kanizsához közelii Tomosin nevű helyre vonult, magúink pedig megkezdtük a Kainizsára való menetel előikészületeit. A seregből önkénteseket írtunk össze, s a velük lévő száz-kétszáz főrnyi tatár seregből kiválasztottunk egy csapatot, s ezt magumlk előtt a Kanizsát ostromló alávaló hitetlenek ellen küldtük. A nevezettek elmenve, az átkozottak osltrom sáncaira rontottak, számos átkozottat megöltek, és mintegy negyven-ötvenet foglyul ejtettek. Éppen visszafelé igyekeztek velük, miikor a mögöttük levő táborból nagyszámú ailávailó hitetlen tört elő, az imnen érikezettelket elűzte és a szerzett fogllyak nagy részét kiszabadította; (a hitetleneik) vértanúvá tettek egy tatár herceget és néhány tatárt élve elfogtak. Miikor megkérdezték tőlük, honnan jötteik, a nevezettek elmondták, hogy a szerdar az iszlám sereggel Szigetvárra érkezett és ellenük készüli; ők pedig azért jötték előre, hogy nyélvet fogjanak. Amint az átkozottak meghallották, hogy (felséged) e szolgája útban van és közeledik az iszlám sereggel, nagy zavargás tört ki közöttük; vezéreiket a generálist, Zrínyit (Zirln oglu), a Fekete Herceget és a frankokból jött kap i tanyákat - megrohanták azzal, hogy feltétlenül szedelőzködjenek és menjenek el. Az istenii bölcsesség ekkor olyan esőt, majd havat zúdított a földre, hogy az itteni végváriak egyömtetűen állítatták; ötven -hatvan éve nem volt ilyen tél ezen a tálján. Ilyen télben az átkozottak ágyúikat nem voltak képesek elvontatni, s negyvenkét páratlan, várvívó nagy badzsaluska ágyújukat otthagyva, sátraikat, felszerelésüket, élelmüket és rengeteg lőporukat mint hátrahagyva elmenekültek, miközben a várból kijövő iszlám katonák vagy hat-hétezret levágtak belőlük, és a (levágott) fejeiket sorba rakták a várfalakon. Mialatt az isteni bölcsesség így megmutatkozott, az iszlám sereg sem tehetett egy lépést sem előre. A hótól és a ködtől az orrúinkig sem láttunk, az álla^ tok pedig legyengültek; hogy milyen tél és ítéletidő volt, amikor kénytelenek lettünk tábort bomtami és elindulni, azt abból kegyeskedjék megítélni, hogy még a magunk sátrának felszedésére sem jutott erő, s ott maradt, ahol leverték. A jelentékeny mennyiségű élelem Szigetvárom raktárban állit, s a lőpor is elő volt 21. DÁVID GÉZA-FODOR PÁL: Magyar vonatkozású török állami ratoik a 15 éves háború korából. I. Hadtörténelmi Közleményök (a továbbiakban: HK). 1983/2. 284-286. készítve, amint az átkozottak elmeneteléről megjött a hír, elküldtük a pozsegai bégét, hogy ziámet- és timár j birtokosaiival, továbbá a pécsiekkel és a szigetváriakkal az élelmet ós a lőport kocsikra rakassa és elvitesse. Mivel a magasságos Isten segedelmével, boldogságos padisalhom hathatós imáiinak és szép kegyeinek bőségétől Kanizsa vára az átkozottak kezéből megszaíbadult, s emellett a magasságos Isten kegyelméből aimnyi ágyú, sátor, lőpor és fegyver zsákmányoltatott, amennyit figyelmes szem még nem látott, nagy sikereket értünk dl. A vallás és a birodalom ellenségei pedig ne szűnjenek meg mindig ily módom szégyenbe kerülni." 21 1602 júliusában Amrát Has szám a kanizsai várőrség egy részével részt vett a Székesfehérvár elleni katonai akcióbam, amelynek eredményéképpen a vár ismét török kézre került. Székesfehérvár bevétele utámt Haszszán pasa a budai beglerbégtöl kért segítséget Kamii zsa helyreállításainak befejezése céljából. Ezen kívül a pasa 1000 fegyveres katonaijával a könnyező fail vakból 7000 jobbágyot terelt össze az erődítési munkálatok elvégzésére. A vár helyreállítása 1602 november végéig be is fejeződött, s ezalatt a törökök, hogy az összeterelt jobbágyok élelmezését biztosítsák, jónéhány portyát indítottak a környéken. Zrínyi, Nádasdy és Herberstein csapatai azonban állandóan ázom voltak, hogy a török ilyen irányú vállalkozásait megakadályozzák, s lehetőleg minimálisra korlátozzák az ellenséges zsákmányszerző portyák hatékonyságát. 1602 augusztus elején a keresztény had Adolf Schwarzem berg herceg parancsnoksága alatt újra tervbe vette Kanizsa visszatogilallását, de a létszámában rendkívül jelentős török felmentő sereg elől kénytelen volt visszavonulni, mielőtt a hadműveleteket ténylegesen megkezdhették volna. 1603 áprilisábain újra az események középpontjába került a kanizsai török helyőrség, hiszen a tizenötéves háború sorári a szultán álltai Magyarországra vezényelt egyik tatár vezér nagy számú lovasságávail éppen innen indult hírhedt horvátországi portyázó útjára. A tatárok egészen Varasáig pusztították a vidéket, ahonnan a megrémült lakosság a topilioai hegyek közé menekült, azzal a szándékkal, hogy a ciszterciek kolostorában keressen oltalmat. A tatárak azonban még a koJostort is felgyújtatták, s az oda menekült mintegy 1500, mindkét nembeli keresztényt a papokkal és a szerzetesekkel együtt rabszíjra fűzve Kainizsára hajtották. 22 1604 májusában KoJlonich Siegifrid tábornok — ekkor alsó-magyarországi főkapitány — egy törökül jól beszélő vaillom katonát bérelt fel, hogy mint szökevény jussom be a várba, s miután ott magát jól kiismerte, egy alkalmas időpontban gyújtsa fel az épületeket. A vaillon zsoldos mindezeket pontosam végre is hajtotta, azaz egy szeles májusi éjszaka tüzes csóvát dobott az egyik raktár épületére. A meglehetősen erős szél következtében szimte a vár összes épülete 22. BALOGH JÁNOS im. 143-144.
