Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

KANIZSA VÁRA A TOROK FÉLHOLD URALMA ALATT (1600-1690) 59 hóikat készítettek a katonáik számára, de eninek elle­nére a hideg kezdetit elviselhetetlenné válni. Majd a sáncok is megtoltok hóval, a mocsár viszoint nem fa­gyott be annyira, hogy az ostromlók lövegeikkel és más felszereléseikkel együtt közvetlenül a vár alá juthattak volna. A keresztény had helyzete tehát egyre inkább tart­hatatlanná vált, s ezt a főherceg is kénytelen volt belátni, ezért november 16-ra haditanácsot hívott össze, amelyben Russwurm tábornok azt javasolta, hogy tegyenek még egy kísérletet Kanizsa bevételé­re, s ez alkaloimmail a leginkább megrongálódott ke­leti oldailt támadják meg mindem erejükkel és összes lövegeik felhasználásával. Ezt a vezérek mind helye­selték és a szükséges intézkedéseket is megtették, amikor egy — a portyázok által elfogott — törököt ve­zettek a főherceg elé, akit az új nagyvezér küldött a várbeli ékhez azzal az üzenettel, hogy Kanizsát fel ne adják, mert a 60 ezres felmentő sereg ha marosain megérkezik. Ezek utón Ferdinánd főherceg a hadita­nácsot azonnal feloszlatta és kiadta a visszavonulási parancsot. Eszerint a keresztény hadnak első pihenőt Csáktornyán, Zrínyii György ősi birtokán kellett meg­tairtanlia. Az elővédet Zrínyi magyar és horvát lovas­sága, vala mint a pápai csapaltok, az utóvédet pedig Russwurm és Herberstein egységei alkották. A visz­szavonulás során a keresztény sereg azonban kény­telen volt háitraihagyini poggyáisza jelentős részét, mii­vel a közel egy méter vastagságú hó miatt képtele­nek voltak magukkal vinni. Hogy a poggyász mégse jusson az ellenség kezére, a fővezér utasítására vagy elégették, vagy felrobbantották azt. A 68 napi sikertelen ostrom uítán a keresztény had Csáktornya felé vette útját, de a rossz időjárás és a járhatatlan utak miatt az 57 km-es távolságot csak négy nap alatt tudták megtenni. Eközben a várból után ulk küldött lovasság érzékeny veszteséget okozott az utóvédben haladó olasz és spanyol csapattaknak. Csáktornyáról, ahol néhány napi pihenőt tartottak ­s a tiszti kar Zrínyi György vendége volt - a spanyo­lok Grazom, az olaszok pedig Zágrábon át téli szál­lásra visszatértek hazájukba. Medici és Russwurm ha­daliit pedig különböző magyar várakban (Kapornak, Keszthely, Győr, Fehérvár stb.) helyezték el téli szál­lásra. Kanizsa 1601. évi ostroma során óriási veszteségek érték a keresztény sereget, hiszen a harcokban, va­lamint a zord idő következtében 9000 ember, 2500 ló, 24 löveg és nem csekély értékű málha pusztult el. Ugyanakkor a több mint kéthónapos harcban a tö­rök várőrség is szintén teljesen felmorzsolódott és a harcok végére létszáma 215-re apadt. Az ostromiló sereg elvonulásáról Amrát pasa azon­nali levélben értesítette a közelgő török felmentő se­reg fővezérét, aki az elesett harcosok pótlására 1200 gyalogost, 500 lovast, 400 szekér élelmet, valamint rengeteg lőport küldött Kanizsára. A vár parancsno­ka a történtekről! gyorsfütárok útján a szultánt is ér­tesítette, s nem csodálkozhatunk azon, hogy a padi­saih Amrát Hasszán pasát méltó jutalomban részesí­tette. A szultán Kanizsa várparancsnokát hősies helyt­állásáért és a harcokban tanúsított példamutató vi­tézségéért címzetes begierbéggé és szerdarrá nevezte ki. Kanizsa 1601-es sikertelen ostromát Fejzi török tör­ténetíró a következőképpem adja elő: „Kémek tudósí­tása szerint a német és a magyar tábor, a francia és az olasz segédosapatolkkal egyesülve, a császárok és királyok vezénylete alatt Kanizsa ostromára jön. A várban lévő sereg, mely az ellenség több mint 400 000 (!) emberének ellen akart állni, 9000 emberből állit.. . ... A vár több helyen a golyóik ütése áltál a föld­del lett egyenlővé téve. Az ellenség a várrail szemben mintegy 70 sáncot emelt, melyek mindegyike maga­sabb volt Kanizsánáil; ezenkívül a follyóra több mint húsz hidat veretett. A megelőzőleg készített hajókat is a vízre bocsátották aznap. Reggel tön. Az ellenség vezérei tetőtől talpig vas­ban ... A roham megkezdődése jeléül először a leg­nagyobb ágyúból adtok tüzet. A golyó a várfalon át­repülve egy janicsáircsorbadzsi szobáját érte. Aztán mind a négy oldalról heves rohammal a hajókat hoz­ták ellő. Amint a hajók az árkokhoz közeledtek, a megelőzőleg felállított jemez-ágyúkból parancsa Iá a hős pasa, hogy tüzeljenek. Allah segítségévell alig tüzeltek egy-kéitszer, az összes csónak dirib-da rabra ment széjjel. A benne levő önkéntesek vízbe esteik; víz és tűz között, csak nagyon kevés tudott megme­neküllmi. A roham több mint hét óra hosszat tartott. Voltok közöttünk egyes vitézek, akik még Szulejmán szultán idejéből valóik voltak, s több mint 100 ütközet­ben vettek részt. Ezek mondták, hogy ilyein erős tusát még nem értek. Négyszer kapaszkodott az ellenség a vár erődítményeinek. Negyedízben aztán Allah segít­ségével vissza űzetve vad futossál szóródtak széjjel. Végre föl kellett adniok a reményt, hogy elfoglalhas­sák a várat. A főhadiszállásról, hol a főherceg és Mátyás tartózkodott, jelt kaptak a visszavonulásra. Amint az iszlám hősök látták az ellenség visszavo­nulását, kirohantok a várból s egész a sáncokig ül­dözték őket. Csak azon fejek száma, melyeket a pa­sához elvittek, meghaladta a 18 000-et, s ebből kö­vetkezitetinii lehet az elJemség veszteségére." 20 Értékes adatokat szolgáltat Kanizsa 1601. évi siker­telen visszafoglalási kísénletéh ez Ja mi scsi Hasszán pa­sa ez év decern bérében III. M eh med (1595-1603) szultánhoz írott levele is. „Boldogságos padisahom! Mivel előzőleg az iszilám sereggel Székesfehérvárott (Isztolni Belgrád) állomásozván a Mindenható akara­tából kemény tél tört ránk, (nagy) esők és havak es­tek, a Kanizsáról folytonosain segélykérők érkeztek, fontos volt, hogy a katomákkall való tanácskozás és egyetértés utón a nagy ágyúkat minél előbb kivon­tassuk és rendeltetési helyükre eljuttassuk, s Kanizsa várának segítséget nyújtsunk. (Ezért) az említett hely­rőil felkerekedtünk, az ágyúkat Budára (Budin) küld­20. VÁMBÉRY ÁRMIN: Kanizsa (1600-1601). Századok. 1887. 798-826.

Next

/
Thumbnails
Contents