Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Géger Melinda: Vaszary János 1896-1907 között alkotott művei a Somogyi Képtárban

158 GÉGER MELINDA életműre már ez az érdeklődés sem jellemző. Haulisch Lenke is idézi egyiik levelét, melyet Spanyolországból küld menyasszonyának

1

: „Egész utcák (a lehető legundorítóbb piszokkal) telve rossz lányokkal, akiik ivó-butikok előtt ültek, utálatoson kifestve, részeg, ordító katonák társaságában. Körülöttük hemzsegitek a vénasszonyok - egyik visszataszítóbb, mint a másik . . . régen nem éreztem oly megdöbbenést, mint itt — amikor ki tudtam találni ebből a pokolból, igazán kivert a hideg veríték". ,, . . .Bivalyerős figura volt, de elegáns, finom. Sokkal műveltebb, mint kollégái, de végül ő is csak közülük való volt, úriember.'

2 Korniss Dezső tömör, plasztikus jellemzése utal Vaszary valódi lényére, a nem harcos és nem aktivista, liberális, pozitivista világnézetű polgárra. Erről az alapállásról őszintébbnek hat a Vaszary sajátos egyéniségét közvetlenebbül tükröző polgári életképsorozat is. A nagyvárosias szemléletet közvetítő tendencia egész munkásságán végigvonul. Igazolja ezt a vonzódást, ami Vaszaryt a XX. század korszerűség lázában élő, modern, városi polgárához köti. A városi kultúra érzékeny, ideges, szenzibilis rezdüléséire építi Vaszary egész életművét. Vizsgálódásom körébe az 1900-as évektőil Induló polgári életképek sorozata tartozik. Ez a témacsoport a már említett exponáltabb témakörök - a korai dekoratív szimbolikus képek, és az erőteljes naturalizmusú paraszti életképek tárgyalása mellett eltörpül. Haulisch Lenke szűken értelmezve ide soro'lja az 1901-től datálható Nők tükörrel-t, az 1903-ból származó Fürdő után-t, és a kaposvári 1904-es Tükör előtt című képet. E sötét interieurképek sorozatához szeretném kapcsolni az elemzés során az 1906-os esztendőig keletkezett polgári képeket is. Felvetődhet a kérdés, miért éppen az 1900-esévek elejétől keresem a polgári életképek indulását, hiszen közvetlen tematikai és stílusbeli előzményei 1884-től, a Fekete kalapos nő megfestésétől számíthatók. Az 1900-as esztendőt Haulisch Lenke nagymonográfiájában az 1896-tól 1905-ig terjedő naturalista-szecesszionista időszak al korszakhatáraként jelöli. Eszerint a századfordulóig a szimbolikus-szecessziós művek dominálnak Vaszary életművében, 1900-tól pedig a naturalista ízű életképfestészet került túlsúlyba. Az ábrázolói stílus és egyes formai részek aránybeli változásán túl azonban rendkívül fontos a szemléletmód alakulása is a jelzett intervallumban. Meghatározásával még egyértelműbben választhatjuk szét a két időszakot. (A dekoratív-stilizáló formanyelv ugyanis a századforduló után még értékes műveket jelöl Vaszary életművében — elég, ha csak az iparművészeti munkákra gondolunk, melyek több kiállítási díjat is hoztak Vaszarynak. Ugyanígy érvényes az is, hogy Vaszary 1900 előtt is fest plein-air naturalista 1. HAULISCH LENKE: Vaszary. Bp. 1978. 19. o. 2. PERNECZKY GÉZA: Vaszary János. Bevezető tanulmány a Vaszary biográfiához, Kaposvár, 1970. életképeiket, így a Kislány paradicsomos kosárral с képet.) Az említett szemléletmód egyfajta materiális érzékenység, ez oldja fel az 1896-1900-ig terjedő szeceszsziós szimbolizmust. Az Aranykor vagy az Ádám és Éva szimbolikus nyelvezetével (legyen az a német, vagy a francia eszmeiség köréből) ekkor hagy fel Vaszary, és a vizuális élmény, a látvány, a megjelenés ereje foglalkoztatja. Egymással feleselő szimbolisztikus motívumok korábbi párhuzaimos alkalmazása után Vaszary eredendő szenzuaíizmusának végleges kibontakozása így 19004ÓI keltezhető. Lényegében az áttételekre, jelképekre, szimbolikus tartalmakra appelláló képalakítás már nem szakítja meg az életművet a későbbiekben sem — eltekintve 1-2 banális egyszerűsítésű műtől, melyek az életmű második részéből származnak (Kelet—Nyugat, Telepátia, Guillotine című képeik) - itt inkább a divatos téma ragadhatta meg Vaszary fantáziáját, mintsem egyéni érzékenysége hangolódott ezekre a problémakörökre. A szenzualizmus felülkerekedése két okból eredeztethető Vaszarynál. 1. Az egyiik determináló tényező személyes jellegű, egyéni temperamentuma és személyes ízlése határozza meg. 2. A második társadalmi eredetű és Vaszary polgári neveltetésével függ össze. Vaszary szenzuaíizmusának egyénisége az egyik meghatározója. Akárcsak Rippl-Rónainál, ez nála is lényeges alkati kérdés. Kisiparos és paraszti család késői leszármazottja, alapvetően józan lényétől tulajdonképpen idegen maradt mindvégig a misztikum és az irracionalizmus. Realizmusa, sőt dekoratív stilizációja is mély természeti determinációból fakadt. Noha magas intelligenciája és polgári taníttatása révén a polgári műveltség elemeit közvetlenül is magába szívhatta, az értelmiségi lét eredendő intellektualizmusát mélyebb, ösztönösebb régiókból fakadó dinamikus életigenlése, kirobbanó impulzív energiája mindig ellensúlyozta. Szenzuáílis alapdominanciáját a későbbi életmű is igazolja. Rátérek a 2. tényező elemzésére. Vaszaryt széles érdeklődési köre, európai műveltsége a századforduló új értelmiségévé avatja. A progresszív magyar értelmiség ekkor ismeri fel, hogy nyugathoz viszonyítva milyen késésben vagyunk. Új gondolatok terjednék el, a természetlátás új, friss elvei. Érzékeltetésül Hermann István tanulmányát szeretném segítségül hívni, melyet a Világosság egyik számában jelentetett meg Gondolatok a Pán haláláról címmel.

3 Ebben elemzi azt a különbséget, ami a XIX. századi historizmus és romantika természetláitása és az ezt követő új impresszionista és naturalista természetszemlélet között fennáll. Alkalmazva a végkövetkeztetéseket: Vaszary Aranykor, ill. Ádám és Éva szimbolikájában még felismerhető a korabbnSl eredeztethető roman3. HERMANN ISTVÁN: Gondolatok a Pán haláláról. Világosság, 1979. 8-9. sz. 509. o.