Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
Géger Melinda: Vaszary János 1896-1907 között alkotott művei a Somogyi Képtárban
VASZARY JÁNOS 1896-1907 KÖZÖTT ALKOTOTT MŰVEI A SOMOGYI KÉPTÁRBAN I. A kaposvári születésű Vaszary János munkássága a magyarországi festészet történétének kavargó, vajúdással (terhelt időszakára esett. Egyik formaadója volt a magyarországi szecessziónak, tükrözve annak német és francia változatát. Egy-egy stíluskorszakában párhuzamosan figyelhetők meg impresszionista, expresszionista, sőt néha kubisztikus jegyek is. Soha nem törekedett egyértelmű, stílustörvények általi letisztázott kifejezési formákra, inkább a változó, erjedő sokszínűség foglalkoztatta. Ezzel magyarázható, hogy az életműben található átfedések, sokszoros stílusbeli áttételek a művek értelmezésének sokféle 'lehetőségére adnak módot. Mégis, ha a változásaiban ezerféle megnyilvánulást tanúsító életműszakaszók teljes, részleteiben is pontos analízisét tökéletes precizitással nem sikerült minden korszakban megadni, a kutatók a legfőbb jegyekét, a legjellemzőbb vonásokat behatárolták. Hangsúlyozva Vaszary szuverén alkotói személyiségét, az önálló, senkihez sem kapcsolható jellemzők néhány analógiáját is kimutatták. Két munkát emelünk ki: Szabadi Judit A magyar szecesszió művészete című kötetében árnyalt képet ad a festő korai, századforduló tájára tehető szecessziós periódusáról Az 1900-tól induló, e/emzésüníc szempontjából elsősorban fontos nagypolgári képek sorozatával 'legrészletesebben Haulisch Lenke foglalkozott a nagymonográfiájában. A Vaszary-élétmű mindezideig legplasztikusabb, leginkább mélyre hatoló analízisét ez a kötet adja. A kritikák, elemzések zöme idáig a szecessziós periódust követte nyomon, besorolva Vaszaryt a magyarországi modern festészeti törekvések stílusteremtő egyéniségei közé. Legrészletesebben a korai időszak szimibolikus-szecessziós időszalkát, az „aranykor" periódust elemezték. Ezen kívül fontos helye van a tárgyalásokban az 1900-as évek erőteljes naturaiizmusú paraszti életképeiinek is, különösen a feszült energiájú, öntudatos parasztábrázolásokat emelik ki a kutatók. Mindkét periódus (az Aranykorral és a Szolgalegénnyel fémjelezhető időszak) a modern magyar festészet exponált csomópontjait jelzik a századforduló idejéből, a dekoratív törekvések, ill. az új magyar progresszív realizmus problémakörét. Vaszary ebben az időben még rendelkeziik azzal az érzékeny problémalátással, ami az új század kezdetén a polgárosodás útján haladó magyar társadalmat jellemzi. Míg a századelő Vaszaryját kiemelt helyen, mint korszakalkotót emlegetik az összegző művek, a későbbi életműszakaszokróH beszélve már csak mellérendelő módon emlegetik a nevét a többi modern szellemű festő között. Ez az értékelés is érzékelteti a korai periódusok progresszív voltát. II. A társadalmi haladással ekkor még lépést tartó művészeti fejlődés sajátos módon alakult a századelőn a Vaszary-életműben. Az impresszionizmus általa már jóval korábban túlhaladott látásmódja többfé/e próbá/ícozás után bontakozott ki 1907 körül. A kaposvári Somogyi Képtár e problematikus időszakból (kb. az 1900-tól 1907-ig) több érdékes képet is őriz, köztük eddig még nem publikált, ismeretlen alkotásokat. Vizsgálatuk révén differenciáltabban lehet az egyes stílusváltásokat, a kifejezési formák arányainak időbeli változásait figyelemmell követni, így e 7—8 évre kiterjedő köztes időszak részletes ismerete segítség lehet a rendkívüli mobilitású „Vaszary-jelenség" mozgatóerejének feltárásaihoz. Vaszary e korai festészeti korszakának egyik legnagyobb problémája az a kettősség, ami a paraszti és polgári témák egymás mellett haladó, de szemléletében különböző megjelenítésében is jelentkezik. A paraszti életképek közül a legjelentősebb, legmarkánsabb alkotások akikor születnek (Részesaratók: 1900, Szolgalegény: 1902). öntudatos kiállásuk, puritán egyszerűségben lényegre törő realizmusuk gyökeresen más, mint a túlfűtött légkörű polgári képek kifejezésmódja. 1905 után a számbeli arány az utóbbiak javára billen. Okai a változó társadalmi erőviszonyokon kívül (kormányzati válság, Tisza István hatalomra kerülése) Vaszary egyéniségében is keresendők. Anyagi körülményei egyre jobbak, szemléletmódjában is nagypolgári körökhöz közelít. Mély beleérzéssel festett parasztjait nem annyira a szociális érdeklődés, mint a felfokozott életerő Vaszary számára elsőrendűen fontos problémája eredményezte, hiszen a személyes érzéseket lehetőleg kerülte, és a társadalmi problémáktól visszariadt. Igazolja ezt az is, hogy 1905 után a paraszti életképek már csak a látvány szépségét hivatottak érzékeltetni, sőt, a későbbi