Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Együd Árpád: Vikár Béla nyomában

130 EGYÜD ÁRPÁD Jaj, de szépön kifaragták azt a fát, Kire szögén juhászlegént akasszák, Én is elmögyök az akasztására, Én töszöm a kötelet a nyakára. Szépen legel a báróné gúlája, A kisasszon maga sétál utánna, Már messziről kiáltja a gulásnak, Szívem, gujás, terítsd le a subádat, (többi versszaka azonos Jamdzsóné és más változatokéval). Szöveg- és dallam-módosulást mutat Dömötörfi bácsi éneke: (Ld. 5. kottamelléklet) Csöndes este szállott |e a pusztára, Elnémult a bodor tinóm harangja, Csak egyedül sírdogál a furuja, A kisasszony az ablakból hallgatja. Kinn a pusztán gujásbojtár vagyok én, Ezer darab marhát, lovat őrzök én, A kisasszon, ha kijön a pusztára, Mosologva néz a gulásbujtárra. (a 3-4. strófa azonos az előbbi változatoké val) Még a búza ki se hámta a fejét, Már a madár mind elhordta a szömét, Jaj, Istenem, ón Istenöm, Istenöm! Látod arnyam, mire vitt a szerelöm!? Tartalmilag ugyanazt a szüzsét más prozódiával adta elő öreg énekesünk, s dallamát is másként formálta meg. Korcz József pásztordalaihoz a Borbély testvérek dalait hozzuk föl analóg-példaként, Csurgóról, ill. Kutasról (Teréz 1913-ban született és Csurgón halt meg, Lajos 1903-as szül., s meghalt Kutason). Érdemes megfigyelni, hogy miféle dallam- és szövegmódosulás következett be még egy testvérpár anyagában is. (Ld. 6-7. kottamelléklet) Mikor gulásbujtár voltam, Az állásban elaludtam, Felébredtem éféltájban, Egy barmom sincs az állásban, összejártam határi mat, Gula-ménes ál Iá simát, Mégse találtam barmomra, Csak a kedves galambomra. Mikor gujásbojtár voltaim, Az állásban elaludtam, Éféltáján felébredtem, Kilenc zsandás áll mellettem. Kilenc zsandár áll mellettem. Szilaj csikót választatok? Szilaj csikóm nem eladó, Nem is zsandár alá való. összejártam állásomat, Egész gula-járásamat, Mégsem találtam barmomra. Csak a kedves galambomra. (Ld. 8. kottamelléklet) Esteledik, alkonyodik, A számadó káromkodik, De mihaszna káromkodik, Mind a három bojtár iszik. Eggyik iszik Levelesbe, A másik a Cserepesbe, A harmadik Fogadóba, Isznak a lopott bankóra. Ezek a dalok egy-egy tájon (pl. Dél-Dunántúl) mind szövegükben, mind dallamukban közeli rokonságot mutatnak; egy szöveg-daliáim család tartozékai minden kisebb-nagyobb variálódás ellenére. Fenti változatunk szinte azonos Korcz József és Vikárnak Pál Józseftől Kaposúj lakon gyűjtött - pásztordalával. Gyakran előfordul mind a szövegeknél, mind a dallamoknál, hogy e kétféle anyag kontaminálódik, egymással keveredik. Megfigyelhettük, hogy az azonos szövegek strófái, vagy éppen sorai miként cserélődnek fel, anélkül, hogy tartalmi lényegük megváltozna. Általában a Szürke szamár szomorkodik, vagy a Három ürü nem nagy fóka kezdettel indítják e dalokat. Főleg a pásztoremberek kedvelték ezeket a formákat, de toil ük minden falu parasztnépe is megtanulta, s ma is sok faluban gyűjthetők. Utoljára hagytuk Korcz bácsi másik pásztordalát, amiről hasonlókat mondhatunk el, mint az előbbi ekrőd (férfiak, nők egyaránt tudják máiglam is szinte minden falubon). Ezek dallamilag tánc-szerepet töltöttek be, amire a tájunkra jellemző ugróstáncot - kanásztáincot — csinálták. Igen gyakori a tréfás, néha sikamlós sorok beépítése, különösen a záróstrófában. Szürke szamár szomorkodik, A gazdája jó bort iszik, Ne szomorkodj szürke szamár, Majd élményünk a nyáj után. Három ürü nem nagy fóka, Három juhász (legény) hajtogatja. Mind a három cifra-subás, Egy se legény ki nem szajhás .,.