Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Együd Árpád: Vikár Béla nyomában

VIKÁR BÉLA NYOMÁBAN 129 - Legyen szíves elénekelni, miikor, s mit énekelt? (Ld. 1. kottamelléklet) Szépen legel a kisosszan gujája, A kisasszoin maga sétál utámma, Már messziről ki já ltja a gu jósnak, Szívem gujás, terítsd le a subádat... - Mondjon még más dalt is! (Ld. 2. kottamelléklet) Miikor gujáslegény voltam, borrá'Skutn á I el a I uditaim, Fölébredtem éjféltájban, Egy barmom sincs az állásba. (Lásd később közölt variánsaimat.) Pásztorok voltok. Akkor éneikütók azt is, hogy: Estölödiik, a likon yodik, A szómadó káromkodik, Mindhijába kóronkodiík, Három bujtár mim dig iszik. Eggyik iszik Levelesbe, A másik a Cserepesbe, A harmadik a Morgóba, Isznak a potya banikóra. - Ezeket a da<lolkat kitől tomulta, hogy így el tudja éneik elnii? - Édesapáimtól, meg az öreg apámtól, meg az öregektől. Mer a nótásikedvű ember miindent megtanul; vót is nekem jó társaságom, s valaiklnek köllött vinni a szerepeit. - Táncolni is szeretett-e; miket táncoltak a maga korábam? - A gyors csárdást, a szép lassú csárdást. A kanásztáincot én nem tudtam .. . - Hogy van a dallama, bármelyiket elmondhatja. - Ojjaniformára megy, mintáz előbbieik: (Ld. 3. kottamelléklet) Hüas ki disznó a berefkbül, Csak a füle Iáítszik, Kan ászlegény a boikorba Menyeosikéven játszik, Meg ismertem a kanászt Ékös járásáról, üzött-f űzött bocskoraról Tarisznya szíjáról. A kanásztánc meg a verbumk majdnem egyre megy. Kitesznek két botot keresztbe; aztáin derék gyerek vót ám az, a|ki ezt ejárta! Én megpróbáltam, de bizony én erugUaim a botolt. (A következő szövegek - sajnos - már alig vehetők ki 25 év után): Este későm érsz ... Menyecske a pokolba sétál (?) Kanászbáttya csak a (lovon?) jár, Nem ... zd meg ifjú mala(cát?). A szöveget gyorsírással írta Vikár. Ezeket a nótákat én nem énekeltem neki ... a gyűjteménynek nagy része ebbe a háborús bonyodalmaikba elkallódott. És utána nem tudom, kik írták le ... - Vilkárról mii volt a vélemény, milyen ember volt? - Itt, ez a Pöttendi Lidi kis lám vót, azt állította, hogy szikár ember volt. Mer a szilkár ember, magos, egyenes, nem hús-ember. Vikár Béla kövér, nagytermetű, jó táplált ember volt. Én tudom, mer én 23 éves, Lidi meg 9 éves vót, miikor Viíkárra'l találkoztam. Én 1878-ba, Vikár meg 1859-be született, 19 év volt köztünk. Ez a Csigeti bácsi, akivel beszélt Vikár, az úgy tudom, 1962-ben vagy 63-bam hailt meg az öreg. Itt Hetesen az elemi isikolába jártak eggyüt, mert nagyon nem titulázták egymást... Meséket gyűjtött, Sütő bácsi mesélt neki ..." E tartalmas felvételinek és az előtte való beszélgetéseknek vanmalk természetesen valós elemei, de néhámy bizonytalan motívuma is. Mii elsősorban a szép dallamokra fogunlk hivatkozni, hiszen a 80 évén túli vlsszteneimlékezés nem minden szava bizonyító erejű, bár sokat fel tudumlk használni belőle, továbbá azokat is, amelyeiket Vollymdk mondott el előzőleg. Az iménti beszélgetés közben elhangzott új stílusú ballada (A juh ász legén у és bárólány típusú) országszerte ismert balladás dal egyiik ismert kezdőformulája. Megyénkben több száz példámy ma is fellelhető (10-15 strófával). Ezeik közül néhánynalk régles daliáim a vain, amelyeiket a rínyaikovácsi Jandzsó Györgyné Jeli Nana (1908), a lászlómajori Dömötörfi József (1897), és Aroík Láiszló (1902) öreg laki közlőink én ekeitek: (Ld. 4. kottamelléklet) Szépön legeli a kisasszoin gujája, A kisasszony maga sétál utáma, Már messziről kiáltja a gujásnak, Szívem gujás, terítsd le a subádat. Nem teríttem én le az én subámat, Itt a tilos, elhajtjáik a gujamat (vagy: Mer elhajtjáik az én kedves . . .) De te avval édes gujás ne gondulj. Majd kiváltja édösanyám, ha mondom (Máskor: ,, édesatyái mat" mondott) Slimgüttszolkinya nem gujásnénag való, Sárga cipőd sem a hormaífcba való, Nem bánom ón, ha illik is, ha nem is, Kedves szeretőm voltál, meg löszöl is.