Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása

114 MÉSZÁROS BALÁZS-TÓTH PÉTER MURASZIGET VI. Most arról a már többször is említett szigetről kell beszélnünk, amelyet a Stájerországból érkező és végül egymásba szakadó Dráva és Mura folyók fognak közre; s talán nem úgy lépünk majd újra ki innét, hogy nem mozdítottuk elő a magasabb műveltséget. Az írók általános tanúságtétele úgy ajánlja ezt az egész területet, mint rendkívül termékeny vidéket, amely gazdagon termi az összes gabonát és a legkitűnőbb bort; olyannyira, hogy úgy tűnik: nem jogtalanul lehet összehasonlítani a szerémségi földdel. V/l. Benne a legelső mezőváros az a Csáktornya, amelyet Csák vagy Csach tárnokmester, a Csák-család feje alapított — ahogy szerzőnk megjegyezte, az 1751. (!) esztendő táján —, s amely róla nyerte nevét is. A múlt században a Zrínyi-grófok fő vára volt, amely a Dráva folyótól egy, a Murától pedig több, mint kétórányi járásra állott. E helynek az abban az időben való erős voltát, szépségét és nagyszerűségét nem máshonnét ismerheti meg mindenki igen alaposan, mint a neves férfiúnak, Jakob Tolliusnak a leveléből^, amelyet barátjához, Nikolaus Witsenhez írt és amely az Ausoniushoz való megjegyzések végén található. E levél egy részletét annál szívesebben adjuk közre, mennél inkább reméljük, hogy a külországbéli olvasó megérti, milyen ítéletet kell alkotni ezeknek a területeknek a műveltségéről, amelyet egyedül csak a törökök dühössége szennyezett be. Igy beszél szerzőnk a csáktornyai várról: „Ez egy rendkívül pompázatos és terjedelmes épület volt, s kiválóan megerősítették a törökök támadásai ellen: csaknem minden oldalról mocsár övezte, amely az aláaknázással szemben nyújtott védelmet. Csupán egyetlen oldalán — amellyel a falu felé néz — nyugszik szilárd talajon, ámde itt annál erősebb védművel van körülvéve. Az ezeket a vidékeket lakó nemzetek oly nagyfokú elvadultságának az ismeretében csodálattal adóztunk a rendkívül szép épület, az igen derék család, a káprázatosan gazdag berendezés és a mindenfelől áradó pompa előtt. Az előcsarnokban töröktől zsákmányolt íjak, puzdrák, buzogányok, pajzsok és más ilyesfajta fegyverek voltak a falra felfüggesztve; ezeknek ragyogását is felülmúlta azonban a damaszkuszi szablyák fénye. Voltak közöttük olyanok, amelynek markolatát arannyal és ezüsttel díszítették; némelyeknek pedig a rajtuk elszórt drágakövektől ragyogó hüvelyei kápráztatták el a szemünket. A termekben pedig olyan zászlókat lehetett látni felfüggesztve, amelyeket a törököktől ragadtak el s amelyeket sok vér szennyezett; ezek a nem vérontás nélküli, harcban kivívott diadalokat jelképezték. A megérkezésünk utáni harmadik vagy negyedik napon bevezettek bennünket a könyvtárba, amely gyönyörűséges volt és teljesen megtöltötte a könyvek hatalmas sokasága. Ezután a fegyvertárba mentünk. 56. BONBARDI csak kivonatoltan idézi Tollius beszámolójának részletét. (Bővebben Id. 8. sz. jegyzetnél.) Mindehhez a szivélyességhez még egy bőséges ráadás is járult: megnyílt előttünk a che/rné/jodécfié.

57 a kincsesház, amelyben - egyebek mellett - a régi pénzérmék nem megvetendő tömegét láttam. Volt ezek között Nagy Sándor-pénz aranyból és bronzból, voltak Otho-ezüstök, Vitellius-, Ovidius-, Horatius- és Pescennius Niger-érmék és sokféle más, ritkább pénzek is, bronzból. Voltak itt királyokról és hírneves férfiakról készült arcképek is, apró és kerekded alakúak; ezeket — úgy gyanítom — vésővel munkálták meg. Mindenekelőtt Luther Mártonnak és feleségének, Katalinnak a rendkívül szép arcképét mutatták meg nekem. Innét kilépve pedig a gróf kertjeibe mentünk, amelyeknek szépségét és pompázatos voltát nem is tudom szavakkal leírni. De talán következtethetsz rá, ha szemeid elé képzeled Alkinoos régi kertjeit." — És kevéssel később közli azt a feliratot, amelyet a vár udvarán, a romok között talált a hős Zrínyi Miklós és beépíttetett a várfalba: P. CORNELIVS. CLAVA. FORIS T. F. ANN. XXV. CLAV Dl A. P. F. DACVMENA. ANN. XXXXV. FAVENTIA. EREG. FACi. CVRA. Ez Csáktornyának a múlt századi kinézete; a vár jelenleg is jól meg van erősítve és árkok veszik körül, amelyek állandóan vízzel vannak teli — nem keveset tartott meg tehát régi hírnevéből. A mellette fekvő mezővárost pedig a ferences atyák rendháza ékesíti, mint ahogyan a pálos atyáké is, akik az innét egy óra távolságra levő hegyen bírnak lakhelyet. VIII. Csáktornya után a legnevezetesebb város valamikor О г m о s d volt, amely körülbelül három mérföld távolságra fekszik tőle és ugyanennyire Sztrigó (Strigova) mezővárosától is. Különféle, mégpedig rendkívül erős védművekkel erősített hely volt, a lakosok bőséges hagyománya szerint, de végül a törökök tűzzel és vassal elpusztították; jelenleg pedig csak 40 házat számlál, amelyek, között két templom tűnik ki: az egyik a plébániatemplom, a másik a ferences atyák temploma. — Innét nem több, mint egy kis mérföld távolságra van Polstrau (Palstravium) mezővárosa, amely hasonlóképpen két egyházi épületéről nevezetes: a területén kívül levő plébániatemplomról, valamint a belül levő leányegyházról — de a valamikor bizonnyal szép várának maradványairól is, amely várat a törökök pusztító dühe tett rommá. IX. Lé g r á d — amely vagy mezőváros, vagy erődítmény — helyét szintén a Dráva és a Mura összefolyásánál szokták kijelölni a földrajzírók. Elég gyakran veszélyeztetik a kiáradó vizek, mint ahogyan Ráckanizsa és D esni a mezővárosokat is, amelyek szintén folyóvizek között fekszenek: az előbbi 57. Görög szó, jelentése szintén kincstár. Az eredeti szövegben görög betűkkel van írva.