Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása

A DÉL-DUNANTÚL ÉS A BALATON KÖRÜLI VÁRMEGYÉK LEÍRÁSA Ю1 Az országot „újra felfedező" külföldiek sorában különleges figyelmet érdemel az olasz Luigi Ferdinando Marsigifi gróf, oki a XVII. század végi felszabadító háborúk idején mint császári hadmérnök tábornok gyűjtött rengeteg adatot Magyarországoin. Már 1700-ban közzétette „Danubialis operis prodromus" címen az elsősorban a Dunához kapcsolódó munkálatairól 'készített előzetes jelentést, de „Danubius Pannonico-Mysicus .. ,"

10 című hatalmas könyvészetileg is remekműnek számító — földrajzi, ásványtani, botoniilcai és zooilógiai munkája csak 1726-ban jelent meg nyomtatásban. ütlegek száma, s így olykor csak az összeroncsolt talpak sebei tudják megtartani a lábujjakat, sőt nemegyszer az összes lábujjat leverik; gyakran jár halálos véggel is a dolog. — Az így megkínzott rabot ama szolgák botokkal egy üregbe lökdöstek, hogy ott húzza meg magát, amíg a lábai meggyógyulnak, és ismét eleget tehet mindennapi kötelességeinek. A többi fogoly egyébként bilincsekben ugyan, de dolgozott: egyikük köveket, másikuk homokot, megint másikuk meszet vagy vizet hordott; némelyek a kiégetett kőből erődítéseket építettek egészen az alapoktól. Ha valaki közülük kevésbé serényen-végezte munkáját, ott volt egy korbácsos felügyelő, aki ökörbőrből készült ostorával tette csíkossá az ilyen hátát. Azt mondhattad volna, hogy ez egy „plautusi gyakorló hely a verésben", ahol tudniillik élő embereket bántalmaznak rég kimúlt ökrök. A rabok itala víz, étele kenyér volt, de alig kaptak elegendő élelmet ahhoz, hogy visszanyerjék erejüket, amelyet a folyamatos munka elhasznált. Volt a palota egyik félreeső részén erős őrizet alatt nyolc kapitány is, akiket a törökök anyanyelvükön agának mondanak; ezeknek eléggé bőséges élelmet adtak, amit azonban később arannyal kellett viszszafizetniük. — Ámde ne legyél rossz véleménnyel a nagyságos gróf emberiességéről: a törökökkel nem lehet másképpen együtt élni. Életben van ezek között a nemzetek között a „szemet szemért, fogat fogért" törvénye, s egyik fél sem határoz el mást a foglyokról, csak azt, hogy majd megbosszulja őket. Mivel tehát a törökök is ily módon bánnak a magyarokkal és a horvátokkal, szükségszerű, hogy ezek hasonló büntetésekkel zabolázzák meg túlkapásaikat és kegyetlenségüket. A törökök valamennyi foglyukat föld alatti börtönökbe kényszerítik éjszakára — az algeziránusok ezeket mazmorrának nevezik —, s ott szíjjal összekötözvén lábukat, a rabok csak testük felső részét és kezüket tudják mozdítani. Azt hiszem, az elfogottaknak az ilyen módon való rabságban tartása, amelyet egy rejtvény leplével álcáztak, volt — amint beszélik — Homérosz halálának az oka is. Ezekben a napokban fogott el a vágy, hogy lássam Varasdot, amely város a Dráva folyón túl fekszik. Várasd nagy jelentőséggel bír a török támadások feltartóztatásában; egyébként pedig, ha épületeinek nagyságát és szépségét tekintjük, messze elmarad Graz mögött. A Dráva ugyanolyan szélességű folyó, mint nálunk a Waal; a rhéti Alpokban ered, és nem messze Pécs alatt ömlik a Dunába. Amidőn már körülbelül tíz napot töltöttünk el Csáktornyán, nagyságos Pötting gróf elkezdett készülődni az útra; de miközben poggyászainkat rakosgattuk öszsze, megörvendeztetlek téged egy felirattal, amelyet várának udvarán, a régi romok között talált a hős Zrínyi és beépíttetett a várfalba. Ez a felirat a következő: P. CORNELIVS. CLAVAFORIS. T. F. ANN. XXV. CLAVDIA. P. F. DACVMENA. ANN. XXXXV. FAVENTINA. ERES FACI. CVRA. Mindkettőjüknek az arcképét belevésték a kőbe, amelynek a felső szélén látható volt még két vadkecske és ugyancsak két delfin, mindegyik sarokban egy-egy; ebből először arra gyanakodtam, hogy akikről a felirat említést tesz, Augustus korában éltek. (...) De amit teljesen el is felejtettem eddig mondani: Csáktornya vára a Dráva és a Mura összefolyása alatt, attól két mérföldnyire áll; Graztól 26, Kanizsáról pedig — amely a törökök legközelebbi erődítménye itt — négy mérföld távolságban. Zrínyi gróf nem elégedvén meg azzal, hogy teljes tiszteletével és megbecsülésével elhalmozta rokonát, búcsúzóul még egy kitűnő török lovat is ajándékozott neki, sőt szolgái között is bőséges ajándékokat osztott szét. A méltóságos gróf bőkezűségének hála, én is kaptam három török könyvet, valamint három keszkenőt, amelyek közül az egyik tűvel festett virágokkal volt tarkázva, a másikat pedig arannyal és ezüsttel hímezték ki; aztán két kanalat ezüstvirágokkal ékesített bőrtokban, egy bőrből készült ivóedényt és egy nagy értékű dömöcki acélszablyát. Ilyen kedves és bőkezű fogadtatás után tértünk vissza Grazba. A legközelebbi alkalommal majd többet írok a magyarok szokásairól és egyéb dolgokról, amelyeket itt cselekednek; a fáradt kéz most nem engedi meg a kétszeres munkát. Isten legyen veled, és őrizz meg szeretetedben. Írtam Grazban, az Úr 1660. esztendejében, augusztus kalendája előtt a 14. napon (július 19-én)." (Tóth P. ford.) Tollius 1684-ben kezdett el tanítani a duisburgi egyetemen és itt sikerült elnyernie Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem támogatását egy újabb utazáshoz, amelynek során 1687-ben bejárta a magyarországi bányavárosokat és a visszafoglalt Budát. Erről az útjáról is levél formában számolt be, amelyet azonban — régiónkat érintő vonatkozása nem lévén — nem idézünk. 1694-ben súlyos betegen tért haza Utrechtbe, ahol rövidesen meg is halt. Leveleit — köztük a két magyar vonatkozásút is — duisburgi katedrájának örököse, Hennin rendezte sajtó alá és adta ki (Epistolae Itinerariae, Amstelodamiae, 1700.). Ld. még DÖCZY-WELLMANN-BAKÁCS im.: 50., 57. p. 9. A magyar kartográfia történetében igen komoly szerepe volt Luigi Ferdinando Marsigli grófnak. Az 1699től mellette dolgozó német matematikussal, Müllerrel együtt Lázár deák óta az első, aki komoly és rendszeres helymeghatározások végzésével kezdett hazánk területén dolgozni. Marsigli bolognai születésű (1658. július 10.) olasz volt, aki azonban osztrák császári szolgálatban állott, s részt vett a felszabadító háborúban, majd a karlócai béke után ő állapította meg az ország határait. Főleg a Duna felmérésével végzett hazánkban alapvető munkálatokat. Munkálkodása eredményeként tűnt el a Dunának Lázár deák óta állandósult torz rajza. Ld. FODOR im. 75-81. p. KOSÁRY im. 150. p. STEGENA im. 122-154. p. GÁBOR I. -HORVÁTH Á. im. 65-71. p. DÖCZY-WELLMANNBAKÁCS im. 49., 67., 87., 90. p. 10. Danubius Pannonico-Mysicus, Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus . . . etc. Hága és Amszterdam, 1726. Francia nyelven 1744-ben jelent meg. E hatalmas mű gyönyörű rézmetszetű térképmellékletekkel, nagy katonai segédlettel, csillagászati megfigyelésekkel és a kor legjobb műszereivel készült, a magyar föld első, szakszerű, pontos topográfiai ismertetését adja. Első kötetének Deák András által készített kitűnő magyar fordítása kiadóra vár!