Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása

A DÉL-DUNANTÚL ÉS A BALATON KÖRÜLI VÁRMEGYÉK LEÍRÁSA 9? irodalmi munkásságot fejtett ki. Magyarországot és tartományait leíró „Des Khünigreichs Hungern sambt seinen eingeleibten Landen gründliche und Warhaitige Chorographica beschreibung" című 1556-ban Bécsben kiadott művével együtt egy térképet is megjelentetett. E télikép anyagának túlnyomó részét Lázár deák'

1 művéből vette át, bár állítása szerint maga járta be az országot megyéről megyére, s a sarkmagasságok mérésével helymeghatározásokat is végziett, nem túl nagy sikerrel; Tihany például nála a Balaton déli, illetve - a torzulás miatt - keleti partjára került. Míg Lazius csupán az ország természetrajzi leírására törekedett, a XVII. század elején Gaspar Ens

:> már — hazai leírások alapján - a gabona- és bortermésről, a Bécsbe és a német tartományokba kihajtott hizlalt marhák számáról, a vizek halban való gazdagságáról is beszámolt, s arról is, hogy Magyarországon a vadászat mindenkineik szabad, úgyhogy nyúl, fácán, fogoly a parasztnak is közönséges étele. Leírása szerint a magyar harcos nép, s bár sokban levetkőzte eredeti vadságát, szkütha származása egyben-másban még kiütközik rajta. A század közepétől a megélénkülő külföldi irodalom - Martin Ze//ertő/

G Theodor Tscherningig

7 — már egyre inkább támaszkodhatott újabb hazai forrásokat is, de a legtöbb szerző „értesüléseit" főleg a korábban megjelent munkákból szerezte, általános az előző kiadványokból származó egyes megállapítások változatlan átvétele. Ritkábbak, s forrásértékükéit tekintve is sóikkal becsesebbek az olyan munkák, amelyeik írói nem más szerzők nyomán, hanem saját tapasztalataik alapján adtaik képet a korabeli M a g ya rország ról. Ezek közé tartoznak a németországi, ausztriai, magyarországi és itáliai útjai révén híressé vált Jakob Tol/íus beszámolói

8 is. A németalföldi utazó először 1660-ban fordult meg hazánkban. Az akkor húszas éveinek elejét taposó - Blavius földrajztudós és könyvkereskedő megbízásából Grazban tartózkodó - ifjúnak lehetősége nyílott, hogy Pötting gróf kíséretében Csáktornyára látogatva megismerje Somogy és Zala főispánját, a „magyar nemzet ... ékességét, a hős Zrínyi Miklóst". Toll rust a rendkívüli hírnévnek örvendő alsó-magyarországi bányászat csábította 1687-ben második magyarországi útjára, de útvonalát úgy tervezte meg, hogy láthassa az újonnan felszabadult területeket, legelsősorban Budát is. Beszámolói halála után, 1700^ban jelentek meg Utrechben. bővebbet Id. FODOR FERENC: A magyar térképírás. Budapest, 1952. 30-35. p. STEGENA LAJOS: Térképtörténet. Budapest, 1980. 73-158. p. GÁBOR IMREHORVÁTH ÁRPÁD: A haditérképek históriája. Budapest, 1979. 47. p. 4. Az első (ismert) magyar térképészről, Lázár deákról (LAZARUS ROSETUS) igen keveset tudhatunk. Azon kívül, hogy Bakócz Tamás érsek titkára volt, semmi sem maradt fenn róla. Csak feltételezés, hogy maga Mátyás király bízta meg - Francesco Roselli itáliai kartográfus távozása után - az ország térképezésével. A térkép eredeti kiadásának címe „Tabula Hungarie ad quatuor latéra per Lazarum quondam Thomae Strigoniensis Cardinalis Secretarium virum expertum congesta, a Georgio Tanstetter Collimitio revisa auctiorque reddita, ataue iamprimum a lo. Cuspiniano edita Serenissimo Hungarie et Bohemiae Regi Ferdinando principi et infanti Hispaniarum, Archiduci Austriae etc. sacra auspitio maiestatis suae ob reip. Christiane usum Opera Petri Apiani de Leyszniqk Mathematici Ingolstadiani inuulgata Anno Dni 1528". Az eredeti első kiadás tehát Tanstetter György átdolgozása és metszése. Leysznigki Apianus Bienewitz Péter világhírű nyomdász és kiadó volt Ingolstadban. Cuspinianus — akinek költségén megjelent — a bécsi egyetem matematika tanára volt, s 1510 és 1526 között gyakran járt követségben Magyarországon. Meglehet, hogy Lázár eredeti kéziratát ő vitte Bécsbe a mohácsi vész után. A térkép mérete 78,3x54,8 cm. Mértékaránya 1:1 125 360. Vízrajza elég gazdag, de a vízválasztókról különböző irányokban lefutó folyókat a vízválasztón keresztül több esetben összekapcsolta. Ezzel szemben feltűnően jó rajta a Balaton rajza, bár Tihanyt szigetnek ábrázolta. Hegyrajzát a kor szokása szerint vakondtúrás szerű halmocskákkal ábrázolta. Gazdaq teleoülésrajza 913 helynevet tartalmaz. Lázár térképét sokáig nem értékelték kellően, mivel nem helyesen — hanem az óramutató járásával ellenkező irányban 45-50°-kal elfordítva - van betájolva. Az égtájak mégis az észak—déli betájolás mellett megszokott módon kerültek rá a térképre. A térkép további másolói nem ismerték fel az északkeleti tájolást, sőt más térképekkel kiegészítve azok északi betájolását ehhez az északkeletihez egyszerűen hozzárajzolták, mint azt például Lazius is tette, s így jöttek ki azok a torz képek - rajtuk főleg a Dunának helyenként csaknem törés nélküli nyugat-keleti iránya - amelyeket csak két évszázad múltán korrigált Müller és Marsigli. Bővebben Id. FODOR im. 14-26. p. STEGENA im. 73-164. p. GÁBOR IMRE-HORVÁTH ÁRPÁD im. 47-50. p., továbbá BENDEFFY LÁSZLÓ-STEGENA LAJOS: Lázár deák személyével és térképével kapcsolatos problémák. In: A Magyarországi Tudomány- és Technikatörténeti Konferencia. MTESZ Bp., 1973. 5. WELLMANN IMRE: A magyar nép életének tudományos kutatása a XVIII. század első harmadáig. (A továbbiakban: Wellmann im.) In: A magvarorszáqi értelmiség a XVII-XVIII. században. Szeged, 1984. 130. p. 6. MARTIN ZEILER (1589-1661) Felső-Stájerországban született, majd a wittenbergi egyetemen végezte tanulmányait. Sokat utazott és tevékeny irodalmi munkásságot fejtett ki. Magyarország leírását tárgyaló műve: Newe Beschreiburg Dess Königreichs Ungarn... stb. először 1646-ban jelent meg Ulmban, majd 1664ben és 1690-ben ért meg újabb kiadást. Ld. WELLMANN im.: 131. p. DÓCZY-WELLMANN-BAKÁCS im.: 29., 33., 46. p. 7. THEODOR TSCHERNING életéről mit sem tudunk. 1687-ben Nürnbergben kiadott műve: Das von den Türeken Lang-gegvälte nun Durch die Christen Neubeseelte, Königreich Hungarn . . ., azaz „A törökök által hosszú ideig gyötört, s most a keresztények álta! újonnan felélesztett Magyar Királyság" a magyar városok gazdasági jelentőségével foglalkozik. Ld. WELLMANN im.: 131. p. DÓCZY-WELLMANN-BAKÁCS im.: 44. p. 8. JAKOB TOLLIUS németalföldi utazó 1640 körül született Rhenenben. Egyetemi tanulmányait félbeszakítván, fiatalon Blavius földrajztudós szolgálatába állott, s az ő megbízatását teljesítve jutott el 1660-ban először hazánkba. Itteni élményeit írja le idézett levelében : „ . . .Azon kevés idő alatt, amit itt töltöttem, megismer-