Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

AZ ÁRPÁD-KORI SOMOGY FRANCIA KAPCSOLATAIRÓL 41 —XIII. századi) kisebb, de még a nagyobb, XV. századi — városfallal körülvett - városrészen, a falon kívütl állt a Szent Péter egyház és a falusi települése (8. ábra). A város kiemelkedő dombja alatt, Ny-ra lévő, ún. Gallinarie faubourg, a (külváros külön erődítményrendszerrel, fallal, illetőleg az azt körülvevő fossavai, azaz sáncárokkal rendelkezett. Az erődfal DNy-i sortónál, közel a kapuhoz állt a ivárosrész Szent Jakab tiszteletére szentelt plébániája. Magát a felső várost és benne az apátságot és a nemesség házait körben, É-D-ti irányban 750 m, míg Ny-K-i irányban 500 m hosszú, szépen faragott mészkőből épített, vastag fal övezte. Ez a fal ovális alakbari futott D-i irányban, a mai Gafmbetta tér felé (8. ábra). A bazilikájával, a kolostorépületeivel és több nagyobb kerttel rendelkező, központi helyet elfoglaló apátságtél északra az ún. régi nemesek palotái (motte en partie artificielle!) helyezkedtek el. Vagyis É-ra és Ny-ra a kereskedők, valamint a nemesek városrésze húzódott. Házaik itt, az É-D-i nagy utca, valamint a Ny-K-i irányú Rue Mazel két oldalán álltak. Az említett utcáik között helyezkedtek el az ún. magas negyedek (Rue Blanqüi, rue du Château stb.) (8. ábra). Az előkelőbbek, az ún. régi nemesek lakónegyedétől É-ra és az apátságtól D-re, egészen a fala'kig, laza rendszerű, ún. szórt települést találhattunk. Ugyanakkor a város szívében is nagy kertek, udvarok voltjak. A kor nemesi iházai egyben magángazdaságii: mezőgazdasági, kereskedelmi és pénzügyi (pénzváltó) helyek, központoik voltak. Ezek helyiségei rendszerint a házak alsó, szépen faragott kövekkel boltozott, külön kocsibejárattal rendelkező, különböző részeiben helyezkedtek el. Maguk a házok emelettel és számos olyan nagy, terjedelmes szobával rendelkeztek, amelyekben a boltozatod terhét pillérek tartották. A város régi utcáiban földművesek (szőlőművesek), villa- és kan ál készítők, kötélverők, posztócsinálók (draperie), gyümölcs-, zöldség- és gyógynövénykereskedők, vaitaimint halasok éltek. A régi árusok utcájában több speciális középkori foglalkozás neve, így a facipőkészítőiké (rue Sabaterie) egészen a napjainkig fennmaradt. A zaráindokoik, a katonák és a kereskedők által 'létrejött nyüzsgő életet, a nagyobb pénzügyi forgalmait mutatja, hogy a városban 135 pénzváltó, köztük több zsidó és olasz, telepedett le. (Az apátságtól K-re nyílt az ún. Zsidó utca.) Az 1226-tól, de gyakorlatilag 1231itől királyi kézre kerülő város szerepe (az albigens háborúk után) egyre csökkent. A kisebb forgalmú kikötő mellett 1381-ig egy kisebb, városfallal körülvett település, város működött a vallásiháborűkig. A XV-XVI. században még 182. R. V. JEOLAS 1981., 71-74. Í83. Uo. 71-72. elővárossal, külső nagyobb erődítménnyel, hét kapuval és kilenc plébániaegyházzal rendelkezett a ma kisvárosi szintre lesüllyedt Saint-Gilles. 2. Városfalak és házak

lS2 A XI—XIII. századi és az 1381 körüli, vailamint a későközépkori városfalból egy torony és az É—K-i, valamint az É-i részből maradt fenn (Moulin de Roger, a Szent Péter kapunál). Ugyanaikkor a Ny-i kapukból a Porte Bianqui és a Mazel maradványai ismertek XXVII. tábla). Bizonyos részletek az ősi, a déli kapuból, az ún. Porte Saint-Privat-ból, illetőleg a Porte Mázéiból (Mazel kapu), illetőleg a Porte Saint-Jean-ból is léteznek (8. ábra). Legjobb állapotban maradt meg a Porte Mazel (Mazel kapu) és a hozzá tartozó szakasz (a Rue Emi!e Jamais) és egy 20 m-es rész (az Avenue Marcellin Berthe'ot-Chemin des Anciens Fossés útkereszteződésénél (XXVII. tábla 2-3.). Az utóbbinál a városfal előtti sáncárok helye és neve is megőrződött

183 (8. ábra). A város régi nemesi és polgári, vagyis a gazdagabbak házai közül kiemelkedik az ún. Maison romane (Román-kori lakóház). Ez volt Gui Foulques vagy Fucoldi, a későbbi IV. Kelemen pápa (12651268) szülőháza (XXVII. tábla 4.). A restaurált állapotban is egy tipikus XII —

XIII. századi kereskedőház. A kapu alatt a jellegzetes kikötői kereskedő raktár, a bolt is megtalálható. Felette két emelet húzódik. Legfelül a hálóval, az ún. úriszobával (XXVII. tábla 4-6.).

184 A Maison romane eredetileg XII. század végi fogazott párkánydíszei, valamint az ablakok kis tartóoszlopai, az utóbbiak hajlított leveles, bizánci stílusú oszlopfejezetei, s a fölöttük lévő félkör és háromkaréjos fülke rozetta és más dísze már a XX. századi restaurálás eredménye (XXVIII. tábla 1.). Hasonló típusú ház van a Baudin utcában. Ahol a ház homlokzatán és két oldalán is - a Maison románéhoz hasonlóan — pillérek és oszlopfők vannak. A homlokzaton az ún. leveles típus, míg jobb oldalt a levelekből szemben egy lovas emelkedik ki. Itt is megvan a második emelet kettős párkánydísze (XXVIII. tábla 2-3.). Ilyen rendszerű leveles díszű oszlopfő szerepel (XXIX. tábla 1-2.) az Ernest Blanc utcában. Az oszlopfő motívuma jól megfigyelhető egy elfalazott ablaknyílás oszlopfőjén is XXVIII. tábla 4., XXXII. tábla 1.). Ezek az oszlopfők a XII. század második feléből, illetőleg a végéről származnak. A XI. század végét idézi a Poissonnerie utca házának oldalába befalazott rozeittás, valutás, csavarodó leveles, csokorszerű díszű, finomon faragott márvány oszlopfője (XXXI. tábla 1.). Hasonló korú a Jean J. Rousseau utca 30. számú ház falában levő sz'wt alakú címerpajzs. Az Ancienne Poste utca házának kettős gyámköve oroszlán-, illetőleg majomfejet ábrázol (XXX. tábla 184. R. V. JEOLAS 1981., 7-9., 73.