Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól
42 MAGYAR KÁLMÁN 2., 4.)- A Paix u. 9. számú ház zsinór- vagy párkánydísze a'latt fog, illetőleg háromszög alakú fogrovatos dísz fut végig (XXX. tábla 1., 3., 5.). Ez a dísz található a Rousseau utca 55. számú házán, valamint a rozettával, s kiugró konzoldísszel ©Hatott párkány alatt, az Ancienne Poste egyik házán (XXXII. tábla 2.). Zegzugos a motívuma a Rue Bandin-i háznak és körben lévő rozetta, gyöngyös rozetta a Rousseau utca 55. sz. ház dekoratív, faragott dísz3. Végső soron még a régi, XII. és XIII. századi város kereskedő, polgár és nemes házaiból, az ún. rez-dechaussée-k-ből húsz fennáll. Jellemző rájuk az alsó, bolthajtásos, raiktárszerű, kettős, külön koosibejárattal és belső udvarral rendelkező épületbeosztás, amelyek fölött két emelet található. A legfelső, második emeleten a díszes, ún. palacium-rész, s a lakószobák vannak (XXIX. tábla 3-5.). A kettős zsinórdíszes, faragott díszekkel, oszlopokkal ellátott abla'kok különösen a második emeletek homlokzati részén díszesek. Felül félköríves és hármas karéjban rozettával, levéldísszel és más motívumokkal szerepelnek a XI—XII. században. Ezek a Saint Gilles-i házak ma Franciaország legszebb XI-XIII. századi lakóház emlékei (XXVII-XXXII. tábla). 18 ' 1 3. Saint-Gilles és köre (IX—XIII. század) A Saint-Gilles-i homlokzat szoboregyüttese (amelynek fő elemeit valószínűleg 1140-1160 között készítették) jelentős hatást gya'korolt Languedoc és Provence romáinkon szobra szálának a fejlődésére a XII. század másodiik felében, illetőleg a XIII. század elején. W. Stoddard kimutatta, hogy a XII. század végi nagy délvidéki építkezések ikonográfiájukban és stílusukban sokat ^köszönhették ennek a nagy languedooi központnak. A hatás legközelebbi példáját az Arles-i Saint-Tromphime kolostor homlokzatán és a Beaucaire-i Notre-Dame-des-Pommiers frízén látjuk. Saint-Gilles-i mesterek dolgoztak a Romans-i (Drôme) Saint-Bernard ikapuzatï szobrain és a SaintGuilhem-le-Désert-i (Hérault) felső kolostor apostolszobrain. Ezeken közvetlenül is kimutatható a Szent Mihály mesterének (Romans) és a Soft (Lágy) mesternek (Saint-Guilhem) a hatása. A Rhône völgyében a Valence-i, a Condrieu-i, a Ghampagne-i timpanon és nyugatabbra a Thines-i (Ardeche) kis perjelsági templom szobordíszes kapuzata is Saint-Gilles hatását tükrözi. Ide tartozi'k még a (két, viszonylag elszigetelt, részben elpusztult timpainon-maradvány, így a Fontfroide-i Szent Szűz (Montpellier-i Régészeti Társaság) és a Beaucaire-i Szent Szűz. Mindkettő számos hasonlóságot mutat a Saint-Gilles-i, baloldali kapun található Bölcsek imádása Szent Szüzével. Az egyéb - köztük a jelentős olaszországi - hatásáról a következő, illetőleg a befejező részben kívánnánk szólni. 186 185. Uo. 73. Az Arles-i Szent Trophime apátság A Saint-Gilles-től Ny-ra 20 km-re, a Grande (Nagy) Rhőne-on túl, vagyis már Provence-ben lévő Arles a IV—V. század fontos császári székhelye. Ókeresztény emlékei mellett már négy-öt temploma szerepelt a Vl-X. század között (Aliscamp stb.) Az ugyancsak itt tisztelt Szent István protomártír mellett III. százada mártír, majd szent lehetett Saint-Trophime is. A jelenlegi apátsági templom -a Saint-Gilles-ihez hasonlóan - jelenlegi formájában a XII. század második felében jött létre. 972-ben találtaik meg Szent Trophime testét és a Szent István bazilikában helyezték el. Ettől kezdve két: Saint-Trophime és Szent István titulusa lesz. Egészen 1152-ig, amikor már csak Saint-Trophime egyházként emlegetik. 992-1078 között Saint-Trophime-nak újabb relikviáit találták meg, s így nagyon látogatott, fontos zarándokhely, a compostellai út egyik csomópontja lett. Az egyszerű, a X—XI. századi, három hosszanti és —a félköríves szentélye előtti — kereszthajóval rendelkező egyházához a XII. század közepétől készült el a Ny-i, díszes kapubejárata és a kolostor kerengője. Ez az Arles-i kapuzat nagyjából a Saint-Gilles-i 1<özépső kapuval egyezik meg (XXXIII. tábla 1-3.). Az íves kapuzat egy oromzatos előépítményben jelentkezik. A két rétegben megtört, gazdagon profilozott ívezet külső része — a három-három oszlop által tartott, frízzel díszített — párkányzaton nyugszik. Ez a fríz egységes sávban fut tovább. A középső timpamonban Krisztus szerepel az evangélisták szimbólumaival. A szemöldökökön az apostolok, a kapuívezetben angyalok szerepelnek. A pánkányzat frízében Krisztus jobbján a feléje tartó üdvözültek, balján a pokol lángjaiban szenvedő, láncrafűzött bűnösö'k haladnak. A fülkesor feletti, részben az oszlopsor mélyén lévő frízen Krisztus élettörténetének a jelenetei szerepelnek (XXXIV. tábla 1-4.). A legalsó zónában, az oszlopok alatt szörnyalakok: emberfejet, embert evő, ülő embert kétoldalról kísérő oroszlánok (Dániel stb.), állatfejek, valamint Sámson ábrázolása jelenik meg (XXXV. tábla 1-6.). A szerkezet, az orna mentái is motívumok, valamint a korinthusi és az akantuszleveles oszlopfők, indadíszek és meander-szalagos frízek az antik hagyományok félhasználásával készültek. Nyomon követhető az a languedosi (Saint-Gilles-it) hatás, amely - a Provence-i hagyományúikkal együtt — itt a XII. század második felétől egy érett, tömör, klasszikus megoldást hozott létre. Ugyanakkor a kolostor egyház díszkapuja középső pi H érjen lévő fejezet alakjai már a belső kolostor faragott, emberfejet, emberalakot felhasználó ábrázolásaira utalnak. A templomhoz csatla'kozó (É-i) kerengő, valamint a K-i szárnya hevederívekkel eMátott, dongaboltozatos megoldású. Míg a másik íkét szárny csúcsíves és ke186. STODDARD 1973., 175-325. R. SAINT-JEAN 1975., 300-301., 338.
