Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól
48 MAGYAR KÁLMÁN vanas évei előtt a Saint-Gilles-i egyház kapuzata? Talán nem lehetetlen, hogy a régebbi provence-i és languedoci típus vagy annak egyszerűbb variánsa állhatott a X-XI. század első-második egyházán? A XII. században, az új, nagy egyház építésekor jött volna létre a hármas, a jellegzetes kapu ún. XII. század közepi szobordísze (XLVI-XLVIII. tábla)? Az estagelí, a bernisi, vagyis a Saint-Gilles birtokában lévő perjelségek, egyházak D-i kapuzatának van még egy fontos, magyarországi analógiája. Ez a kisdisznódi egyház Ny-i kapuzata (XLIX. tábla). Ahol a Saint-Gilles-i kapu felső timpanonos része, alul a béjletekben 'kiugró pillérek, díszes oszlopfőkkel találhatók. Vagyis in'kább a sisteroni, a seyene-i (Provence) forma látszik. Mellette két oldalt, pedig a fel ül párkánnyal lezárt, középen kettős félpillérekből induló, félköríves vakárkád taláilható. A kapuzat oszlopfőiről írja Dercsényi Dezső, 199 hogy „az oszlopfők száraz geometrikus dísze szinte ellentétben állónak tetszik a homlokzat franciás megoldásával" (XLIX. tábla 2-4.). Vagyis a kétoldalt lévő négy-négy oszlopfő, középen emberfejes, kétoldalt volutaszerű díszben végződő, félköríves, valamint éles szögben megtörő szalagfonata és az ugyancsaik kétoldalt meglévő leveles palmetta díszek nem illenének az ún. franciás megoldáshoz. Nos, ez az erősen geometrikus, szalagfonatos, palmettos dísz kíséri a béziers-i oszlopfők, valamint a bernisi oszlopfők sellő, illetőleg az ún. vértesszentkereszti típusú sárkány, valamint a két sas és két oroszlán alakját (50. kép 1—2). Broussanban pedig a timpanon fölötti keretdíszen - a félkörben futó — szalagfonat jelentkezik. (Ez a dísze a kisdisznódi vakárkádok középső oszlopfóinek is.) A kisdisznódi sarki palmettákhoz a Bourg-S.-Andéol oszlopfóinek a sarki palmettái a hasonlók. Az emberfejek pedig jellegzetesen dél-francia, arles-i stílusbatásúa'c. A bernisi kookafejes oszlopfők is ennek a dél-franciaországi, estageli 'körnek a languedoci-provence-i XI-XII. századi stílushatásához kapcsolja szerintünk a kisdisznódi Ny-i kapuzatot. 200 S ilyen értelemben — a stílus átszármaztatása szempontjából - lehetnek fontosak a szászföldön, a Szeben környékén a XII — XIII. században létező villa Latini falvak, illetőleg azok vallon-francia lakói. (XLIX. tábla 4.) Ebbe a Magyarországon a XIII. század elején, illetőleg közepén jelentkező ún. franciás stílusú körbe lehetne bekapcsolni Litert is. Ahol a bernisi alakos, geometrikus dísz, az arles-i oszlopoik apostol és egyéb figurái, a Saint-Gilles-i előreugró oszloptartó oroszlá199. DERCSÉNYI 1972., 196. 200. BORG 1972., 16-17. kép és 4-7. kép, valamint R. SAINT-JEAN 1975., 58-59. kép. 201. V. LASSALLE: Note sur la façade romane de la Cathedral de Nimes École Antique de Nimes Bul. An. NS 10 (1975. 36. a timpanonban szerepel Krisztussal a két apostol. (Továbbiakban: V. LASSALLE 1975.) A maguelone-i típust közli R. Saint-Jean 1975., 79. kép. 202. W. STODDARD 1973., 63-100., R. SAINT-JEAN 1975., 337., 44. nos figurák együtt, kombináltan jelentkeznek. Ügy tűnik, hogy az esztergomi, a vértesszentkereszti XII. század vég i i franciás stílus egyik áttételeként. Hiszen a francia kapuk ikonográfiájában gyaikori ez a literi gondolat, mint az a maguelone-i Szent Péter egyháznál látszik. Ugyan itt a timpanonban Krisztus a négy evangélista jeliképével, lent pedig baloldalt Pál és jobboldalt Péter apostol alakjával jelentkezik. 201 (VII. tábla 7.) Ugyanakkor a Saint-Gilles-i harmadik (1132—1179) nyugodt, anyagiakkal is bővelkedő szakaszának építkezései, köztük a Ny-i kapuzat 1140—1160 között működő szobrásziműhelyének kiterjedtebb, köztük magyarországi hatásával is számolnunk lehet! A Ny-i kapuzat faragásának a kezdetén dolgozó Brunus (aki a helyi és az antik hagyományokat használta, valamint a távolabbi hagyományokat közvetítő Angouleme, Souillac, Toulouse) Szent Tamás Mester, a később dolgozó helyi vagy burgundi eredetű Szent Mihály Mester és a - Brunushoz hasonlóan - antik és helyi elemeket felhasználó Lágy és Kemény Mester dolgozott. Bennünket ezek iközül legjobban az ún. Lágy Mester érdekelhet. 202 Ez a Lágy Mester, mint a négy apostolt és a két angyalt ábrázoló timpanontöredék is bizonyítja (XLV. tábla 2-3.), nemcsak a Saint-Gilles-i apátság kapuzatán, hanem más egyházná'l, így az ottani Szent Márton templom kapuzatának szobrászdíszein is dolgozott. Ez az ún. eredeti Saint-Gilles-i lágy stílus jelentkezik a XII. század második felében - a már említett - Saint-Guilhem-Le Desert-i bencés apátság szobrászati díszein is. Véleményünk szerint ez a hatás figyelhető meg Arles, főképpen a kolostor szobrászati alkotó sa i n. Ugyanakkor a pécsi műhely XII. század második felére keltezhető Bölcsek (Három kiradyak) álma 203 faragványa (L. tábla 3.) ha közvetlenül nem is az arles-Ji Szent Trophlme keleti galériája oszlopfőjével, de inkább a nimes-i Musée Archéologique-ban lévő román oszlopfő, hasonló, lágy stílusú ábrázolásával vethető egybe. Az utóbbihoz hasonló az ugyanott található másik, a Mária a gyermekével oszlopfő. (L tábla 4-6.) Az anyagot közlő Victor Lassalle 204 a burgundiai Saujieu Saint-Andoche egyházának 1130 körül készült hasonló oszlopfői (Mária a gyermekkel, Menekvés Egyiptomba, Krisztus megjelenik Mária Magdolnának), valamint az arles-i Szent József álma, s Saint Gilles-i Heródes ábrázolások és az arles-i kolostor 203. DERCSÉNYI 1972., 190-191., 25. kép. 204. V. LASSALLE: Un chapiteau roman décoré de scènes de l'enfance du Christ au Musée Archéologique de Nimes. La Revue du Louvre et des Musées de France 20 (1970) 1. 1-8., valamint NORBERT THILL-BECKiUS: Kunst- und Vortragsreise durch Ungarn. Spiegelbilder des Glaubens. Die Warte 10. II. 1983. Az adatok megküldéséért ezúton mondok köszönetet.
