Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól
AZ ÁRPÁD-KORI SOMOGY FRANCIA KAPCSOLATAIRÓL 49 hasonló stílusjegyei alapján egy burgund-p raven szál ötvözetre gondol. Szerinte a XII. század utolsó negyedében vagy a végén - részben a pécsi és az esztergomi műhelyek (működésével egyidőben - 'készülhettek volna a nimes-i szobrászati alkotásoik. Norbert Thill-Beokius luxemburgi művészettörténész szerint az ún. pécsi körhöz sorallható az autuni katedrális Báróim királyok faragva nya. Emellett a Saint-Gilles-i stílust mutató Saint-Guilhem-i - XII. század második felére tehető építkezéseken - a Saint-Gilles-i Lágy Mester mellett a Toulouse-ból és Katalomiából jövő szobrászmesterek is dolgoztaik 205 , s az ő itteni hatásuk is jelentkezhet. Mindenesetre ennek a Saint-GHIes-ből kiinduló déli szobrászstílusnak - a XII. század másodiik felében - a Saint-Gilles-környékén, Languedoc-ban, Provence-ban más francia stíluséi emekikel való helyi ötvöződését is figyelembe kell venni. Ezek Soimogyvár esetében közvetlenül, de Pécsen keresztül is érvényesülhettek a XII. század másodiik felében és a XIII. század elején vagy az első felében. A Somogyváron újabban megtalált bimbós emberfejes, kettős oszlopfők variánsai, foirmaeilődei - többek között - Arles-га, a kolostor oszlopfőire vezethetők vissza. Az arles-i, a pravanszi körhöz tartozó, XII. század közepén és második felében kialakult Montmajour bimbós, leveles oszlopfői és Saint-Rémy hasonló, kevésbé stilizált levelles oszló pfejezetei alkottá'k, akár a közvetlen miin.talkincsét. A pécsi körrel kapcsolatba 'hozható lágyabb alkotások, amit mi inkább burgundi, de főleg lombard stílusihatásnak hiszünk Dél-Franoiaországbain, de Languedoc-ban más formában is jelentkeznek. Somogyvár XII. század második felére vagy végére keltezett Krisztus és részben az apostol figurákhoz állnak közel a vallabrégues-i egyház (Gard) Krisztus és két apostol (Szent András és Szent Péter) 206 ábrázolásos timpanonának domborműve. 1 (I. tábla 6.) A somogyvári töredékes barátfej figura az Aiguës Mortes-tól DK-re levő Psalmodi hasonló töredékével vethető öszsze. 207 A vallabrégues-i egyház közvetlen hatása is érződik. A nimes-i frizek hatását pedig a toskámiai Roberto Sa'l vini kutató a pistoiai (Itália) oszlopfők figuráin fedezte fel. Az utóbbi alkotásokat egy Enrico nevű szobrász - a dél-franciaországi, köztük a nlmes-i emlékek ismeretében - készíthette. Victor Lassalle 205. R. SAINT-JEAN 1975., 346-354., Uő. 1980., 52-58. 206. V. LASSALLE 1975., 36. 207. JERRILYNN DODDS: L' abbaye de Psalmodi (Deux églises médiévale) 1. École Antique de Nimes Bul. An. NS 8-9. (1973-1974) 11-46. 208. V. LASSALLE 1975., 36-37. 209. W. STODDARD 1973., 179-197. V. LASSALLE: Quelques cas d' influence de l'art antique dans l'art roman du midi de la France et de l'Italie septentrionale. Cahiers de Saint-Michel de Cuxa 6 (1975) 126. szerint 208 a nimes-J kathedrállis frízének a hatása egészen Olaszországig eljutott. Vagyis amikor a magyarországi, köztük a pécsi műhelyek francia-olasz (loimbard) közös, XII. század másodiik felére tehető hatásáról vagy amikor a kizárólagosan lombard-Itáliai stílus hatásairól beszéliünlk, a fentieket lis feltétlenül figyelembe kellene vennünk (L. tábla 3-6.). Csakúgy, mint azt, hogy az említett Saint-Gilles 1140-1160 körüli működő szobrászműhelyéinek itáliai hatását éppen az olasz kutatók vették vizsgálat alá. Szerintük a modenai székesegyház összekötő hídja (1165-1170) és Benedetto Antélami Ke resztlevél tele a pármai székesegyházban (1178) a Saint-Gilles-i művészetnek köszönlhető. A francia Jacques Lacoste a közelmúltban mutatta ki, hogy a silosi kolostor (1200) oszlopfőinek és pilléreinek szobrásza biztosan ismerte a Saint-Gilles-i kapuikat, s innen kapta az ösztönzést. 209 Végső soron a dél-francia, a Rhône vidék XII. századi nagy műhelyének (1140-1160) nagyobb körbe eljutó, összetettebb hatásával jobban ikellii számolnunk. Ezt a szétsugárzást és a kiterjedtebb, több országgal, illetőleg vidékkel meglevő kapcsolatot látszanak erősíteni a Saint-Gilles-i kolostor főhatósága alá a XII. században (de részben még 'később is) tartozó magyarországi somogyvári, a milánój (lombard), a katalánjai és az aragoniai (spanyol), valaimint a vallon-francia vidék (Lotharingia) egyházaik. A helyi stílussal a provence-i és a languedooi egyházak, valamiint a vendée-i a Poitiers-kömyéki építészeti-szobrászati törekvésekkel tartottak kapcsolatot. A vall on-franci a vidéken is megtalálható - a SaintGilles általi kiépített - Szent Egyed kultusz (pl. a duni-lothairingiai apátságnál), s mint azt láttuk, a magyarországi, köztük a somogyi vallon-francia településeken is jelentkezett. A kultusznak a vallon-franciák, a magyarországi XI— XII. századi városfejlődés első polgár-patricius-kereskedő-iparos rétege, valamint a korai mezőgazdaság, elsősorban a szőlőművelés kialakítói, művelői lehettek a letéteményesei. Ennek az ún. latimi (hospes) rétegnek a szerepe - az anyaországi francia betelepülőké mellett - több, így művészettörténeti szempontból (Ki s disznód, Somogyvár, Esztergáim, Székesfehérvár stb.), valaimint Somogyvár, Saint-Gilles és általában a XI—XIII. századi francia-magyar összeköttetések történetével kapcsolatban is figyelemre méltó. 210 MAGYAR KÁLMÁN 9. kép. R. SAINT-JEAN 1975., 338. JACQUES LACOSTE: La sculpture à Silos autour de 1200. Bulletin Monumental 1973., 122-123. V. LASSALLE: Sculptures romanes remployées au chevet de Г église Notre-Dame des-Pommiers à Beaucaire École Antique de Nimes Bul. An. NS 11-13. (1976-1978) 143-164. 210. A somogyi (somogyvári) közölt régészeti anyag és a dél-franciaországi, elsősorbon a Saint-Gilles-i és a környéke építészeti és szobrászati anyag részletesebb vizsgálatát is tervezzük.
