Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

AZ ÁRPÁD-KORI SOMOGY FRANCIA KAPCSOLATAIRÓL 37 Az apostolok ábrázolásai valóságos szobrok. Nincsenek fülkébe helyezve, mint az előzőek, hanem kintebb állnak. A pompás a kamtusz-inda díszes architrávot közvetlenül a fejükkel (János és Jakab) vagy keskeny, díszített vállkővel (Péter és Pál) támasztják alá. Az architrávon csodáilatosain finom és elegáns indadíszek, valamint a boltlábak két 'külső tábláján madarak, nyuilak, egy gém és egy kis emberalak figyelhető meg (XXIV. tábla 3-4.). Míg a jobboldali kapubéíleten idősebb Szent Jakab és Szent Pál alakjában Bru nus mester avatott és kifinomult stílusát ismerjük fel (XXV. tábla 1-2.), addig a középső kapu páirkányzatán folytatódó Passió-fríz Péter megtagadásának megjövendölését bemutató ábrázolása — a homlokzat legantikizálóbb szobrászának —, az ún. Lágy Redőzetek mesterének a munkája. Ikonográfiája közvetlenül az őskeresztény szarkofágoktól származik. A mélység érzékeltetésére — a két sorban háromnegyedes oldalnézetben ülő apostolok előtt - Krisztus és Péter egymással szemben szoborszerűen emelkednek ki (XXVI. tábla 4.). A kapu tá m pillérének tetejére helyezett két csodáilatosan szép sas által alátámasztott párkányzaton a Passió két fő mozzanata: az ún. Lábmosás és az Utolsó vacsora jelenete szerepel. Ezek egyfajta életszerű realizmust mutatnak. A jobboldali párkányzat fríze menekült meg egyedül a protestáns képrombolók dühétől. Itt a Júdás csókja és a Krisztus elfogatása című epizód tadálható. A készítő művész mesterien és életszerűen ábrázolt egy csomó alakot, akik közönséges, gyűlölködő vagy gunyoros arccal, festőién rendezetlen öltözékben láthatók. A középső timpanon, ahol az evangélisták jelképeivel körülvett Győzedelmes Krisztus látható, értéktelen, XVII. századi rekonstrukció. A XVI. század közepén elpusztult timpanont 1650 körül úgy építették újjá, hogy csupán néhány eredeti töredéket használtak fel (XIX. tábla 1.). A jobboldali (a 2. középső) és a 3. ícapu közötti rész (7. ábra) A fülkékben elhelyezett könyvet vagy szalagot tartó négy apostolszobor két 'különböző, de az antik hagyományokat felhasználó mester alkotása (XXV. tábla 3-6.). Az első, a két baloldali szobor alkotója Brunushoz áll közelebb (XXVI. tábla 1., 3.). A két utolsó, jobboldali alakkal — a római mintákhoz közelebb álló — statikusabb testtartáshoz és a vastagabb, súlyosabb leplek stílusához érkezünk vissza. A felettük lévő fríz a Passió további három jelenetét: Jézus Pilátus előtt, az Ostoroztatés és a Keresztvivés a szobrász fejlett tömörítő képessége jellemzi. Az első, az őskeresztény szarkofágokról átvett jelenet elég gyakori a románkori művészetben. A másik kettő, ezzel szemben egy egészen újszerű drámai hangsúlyt kapott. A Kereszitvivés, sajnos, csak a négy — eróziótól mállott — alakra korlátozódik. A jobboldali (az ún. 3. kapu) (XIX. tábla 2., 4., 7. ábra) Ennek szerkezete nem pontosan azonos a bal oldali (1.) kapuéval. Itt a keretező antik oszlopok nincsenek oszloptartó oroszlánra helyezve. A kiugrások oszlopocskái viszont faragott talapzatokon nyugszanak. A baloldalinál sarokban ülő medvék, a jobboldalinál három, egymásnak háttal térdelő kis Atlasz támasztják alá az osziloplábakat. A párkányzatok frízén újra (megtalálható a Passió, a Krisztus feltámadásával kapcsolatos jelenetekkel. Balra egymást követik (XIX. tábla 2., 4.) az Emmausi találkozás, majd Krisztus megjelenik a térdeplő Mária Magdolnának és végül a Bethanien! Kenés, ahol Mária Magdolna saját hajává*! törli meg Krisztus lábát. A középső párkányon pedig a Húsvét reggelének két epizódja szerepel : a Szent Asszonyok illatszereket vásárolnak Jézus bebalzsamozására és Krisztus sírjának megtekintése. A jobboldali párkányzat frízén, a belső kiugrásban a Szent Asszonyok jelentik a sarokban ülő Péternek és a mögötte lévő két tanítványnak a feltámadást. A külső oldalon Krisztus állva és áldásra emelt kézzel jelenik meg két tanítványnak. A kap útim pan on a Keresztirefeszíitiést - a román szobrászatiban eddig alig jelentkező módon — ábrázolják (XIX. tábla 2., 4.). Krisztus mellett a szimbólumok (a nap és a hold), allegorikus alakok (az Egyház és a Zsinagóga) és valódi alakok (o Szent Szűz, Szent János, a százados és segédje) különös keveréke szerepel. Az elszenvedett csonkítások miatt nehéz a stíluselemzése. A Ny-i, utolsó szobrászati díszét a délnyugati sarokban, az utolsó fülkében lévő, Sátánnal küzdő három arkangyal csoportja adja (XXVI. tábla 2.). A művész a klasszikus sárkányt különös, burgundi típusú vadállati arcú és szőrös mellű démonokkal helyettesíti, amelyeknek alsóteste azonban emberi formájú.