Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

36 MAGYAR KÁLMÁN Középső - Krisztus megdicsőülése Jobb — Keresztrefeszítés Vagyis a felső soron tárul fel a Passió elbeszélő fríze: a baloldali kapun Krisztus jeruzsálemi bevonulásával kezdődik és a jobb oldali kapu párkányzatában végződik. Ott, ahol a feltámadt Krisztus húsvét este megjelenik tanítványainak. A négy egymás fölé helyezett sorokban lévő a talapzatok, a szoborpillérek, a frízek és timpanonok, vagyis a homlokzat egy teológiai összesítést jelenít meg. A baloldali kapu (7. ábra) Egy antik oszloppal félig eltakarva — a saroktámfal és a kapu tartóoszlopa közé zártan — találjuk Szent Mihály arkangyal alakját (XXIII. tábla 1-2.). Vállán könnyű kabáttal, melynek széle felfúvódva, visszahajolva lebben fel. A tunikába öltözött arkangyal lándzsája hegyét a sárkány torikába döfi. A szobor a Saint-Gilles-i művészet kiemelkedő alkotása (XXIII. tábla 1-2.). Magát a kaput két antik gránitoszlop fogja közre (XIX. tábla 1.). A jobboldalit, amelyek a lombard módon kuporodó oroszlánpárokon nyugszanak, a XIX. században részlegesen kijavították (XXI. tábla 1-3.). A kapu márványoszlopai is oroszlánodra támaszkodnak. A baloldali oroszlánok egy leterített embert marcangolnak. A jobboldalon pedig egy lábait szétvető kecske elkeseredetten küzd a két rárontó vadállattal. Ezek a jó és a rossz harcának sziimbóilumai. A kapu erősen megcsonkított timpanonjában lévő Bölcsek imádása egy, a Languedocban hagyományos kompozíció szerint készült. Az un. lágy stílusban készült Szűz testtartása, a térdén ülő gyermek természetes arányossága, a Bölcsek alokjánaík finom aránya megkapó (XIX. tábla 3.). A kapu párkányzata feletti frízekben szerepelnek az ún. Passió jelenetei, a jeruzsálemi bevonulás epizódjaival (XIX. tábla 3., 4.). Készítője a témát az ókeresztény szarkofágoktól kölcsönözte és az apokrif evangéliumokkal gazdagította. Ez a románkori művész igen tehetséges és öitletgazdag volt, mint azt a realista felfogású szamárepizód is mutatja. A Krisztus elé vonuló alakok dinaimizmusa, ellentétes megfogalmazása nagyon kifejező. A jelenet legfigyelemre méltóbb alakja, az egyetlen, akinek arca épen maradt, egy pufók arcú, mosolygó gyermek, aki egy pálmafára kapaszkodik, hogy ágat törjön. Az 1. és 2. kapu közötti (u. baloldali) kapuköz (XXIII. tábla 3.), 7. ábra) Itt a párkányzaton a Passió-fríz három epizóddal folytatódik: Kajafás megfizeti Júdást, Krisztus kiűzi a kufárokat a templomból és a Bethániai Lázár feltámadása. Ezek az időrendi kapcsolat hiánya és a művészi kvalitásuk miatt meglepőek és egyenetleneik. A másodiik tábla, amely kimunkáltabb, a Szent Mihály mesterének az alkotása. Alul az oszlopaik közötti részen (a középső sorban) lévő téglalap alakú fülkékben négy apostolszobor erőteljes alakja található. A Szent Mátét és Szent Bertalant ábrázoló első kettő ßrunus szobrász műve, mivel itt szerepel a BRUNUS ME FECIT felirat (XXIV. tábla 1.). Brunus stílusán itt nagyon észrevehető az antik szobrászat hatása: monumentális, statikus és kifinomult ábrázolási mód. Egészen más stílusú a két következő alak: Szent Tamás és ifjabb Szent Jakab, akiket a homlokzat legkevésbé antikizáló szobrásza, az ún. rejtélyes Szent Tamás mestere mintázott (XXIV. tábla 2.). Nagyon szép a két apostolcsoportot elválasztó — barázdált oszlop tetején levő széttárt szárnyú sasokkal díszített, román oszlopfő. A középső vagy főkapu (7. ábra) A barázdált díszű alapzat szintjén két előreugró lábazat, valamint rajtuk - támasztó jelleg nélküli ikeroszlopok állnak. Ezek egy félig kész, boltozott pitvar maradványai. A négy oszlopocska és a külső oszlopfők csupán XIX. századi helyreállítások. A baloldali lábazaton két fehérmárvány-tábla vésett féldombormű Káin és Ábel, az ókeresztény szarkofágok ismert témáját vázolja fel. A Szent Tamás mesterére emlékeztető alkotás, a homlokzatra merőleges dombormű a román kompozíció kis remekműve (XXII. tábla 7.). A jobboldali bázis féldomborművei erősen megsérültek. Az első belső tábla egymásba fonódó körökben egy szarvast űző kentaurt ábrázol (XXII. tábla 6.). A román szobrászatban ez az antik motívum egy keresztényesített, mitikus vadászati téma. A külső tábla megismétli a metszőkörök motívumát, de benne egy kölykét szoptató, felágaskodó, ordító nőstényoroszlán szerepel. Mellette találjuk — az oroszlán torkát szorongató — Sámson bibliai témáját. A középső kapu kiugrásának bázisai, valamint a fehérmárvány ikeroszlop talapzatai különös, faragott díszítést kaiptak. (Sajnos, ezeket az erózió már nagyon megrongálta.) A baloldali talapzat egyik oldalán két egymáshoz kötözött majom szerepel egy teve kíséretében (XXII. tábla 3.). A másik két oldalon egy sebzett oroszlán és két vadász fantasztikus harcát találjuk. A jobboldali talapzat Dávid történetét mutatja be: az északi oldalon a nyáját őrző ülő és lanton játszó ifjú Dávid az angyal hívására megfordul, a déli oldalon levágja a leterített Góliát fejét (XXII. tábla 4.). A középső kapu bél létében fenyegető emberevő oroszlánokra helyezett négy apostolszobor (XXI. tábla 4-6): Szent János, idősebb Szent Jakab és Szent Pál Brunus műve, Szent Péter pedig Szent Tamás mesteréé (XXIV. tábla 3-4.). Az antik eredetű márványtömbökbe vésett négy vadállat rettentő szájával két embert és két állatot, köztük egy hatalmas kost marcangolnak (XXIV. tábla 3-4.).