Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

30 MAGYAR KÁLMÁN Somogyvár sóikat vitatott és publikált faragott kőemlékei közül az első, az 1091-XII. század eleji fő építkezési szakaszához az ún. Szent Egyed miséje és a hátoldalának megfelelő oroszlános reliefek, a kórusrekesztő mellvéddíszek tartoztak (III. tábla 2-3.). Ezek az óbudai Szent Péter prépostság hasonló jellegű díszeivel, valamint a tabáni és a gyulafehérvári Krisztus-timpanonok korával, stílusával egyeznek meg 157 A XII. század második felének átépítési munkáikor készülhettek a Krisztus, a Gábriel, a Tövishúzó és a Griffes, valamint a palmettos és az ornamentáiis díszű , figurális töredékek (I —III. tábla). Ezekkel rokon szobrászati megoldások, ornamentáiis díszek a közeli Pécsen találhatók, így a pécsi műhelyeik franciaországi (lle-de France, Burgundia, Rhőne-vidék) Moissac, Toulouse és az észak-itáliai művészeti kapcsolatok tükröződnek rajtuk is.

158 Ilyen jellegű szobrászati díszei vannak a valllabrégues-i (Gard) egyháznak is. (I. tábla 6.) A Somogyvári Madonna szobor (I. tábla 5.), amint azt Marosi Ernő kimutatta, az önálló, reprezentatív Madonnákon és a Három (királyok imádása jelenetben elterjedt ábrázolási alaptípusnak felel meg. Stílusa a somogyvári kerengő elemeivel: az ötös pillér és kettes oszloplábazatok, valamint a hozzájuk tartozó női fejes figurális, két, férfifejet közrefogó állatfigurát ábrázoló 'kettős fejezetek, s a Krisztus fejes, kezes váll kövek, s a mindegyiken, de önállóan is meglévő két barázdált levéllel tagolt kehellyel, illetőleg bimbóban végződő díszítés. Idetartozott még a csupán levelekkel tagolt kehelyfejezet is. A kerengő így egyes-kettes, iHetőleg a sarokrészen ötös pillérlábazatokon elhelyezkedő, leveles kelyhes, valamint a kettős figurális, bimbós oszlopfejezetekkel (III. tábla 1.) rendelkező oszlop- és pillérsorokkal futott körbe. A váltakozó oszlop-pilérritmust a figurális díszek váltogatása is követte. A rendszerhez az 1,1-1,2 m-es fesztávolsággal rendelkező boltozatos kerengőív tartozlhatott (II. tábla 6., III. tábla I.).

139 Ezek a somogyvári alkotások — Marosi szerint — 1215 táján az lle-de-Fraince-ból, Champagne-ból, Burgundiából érkező művészeti hatások szellemében dolgozó, önálló műhelyben készülhettek.

160 Ehhez a véleményhez az új, s eddig közölt ásatási anyag ismeretében, valamint a dél-franciaországi: Saint-Gilles-i, arles-i és a hozzájuk tartozó anyag közlése előtt nem fűzünk itt előzetes véleményt, megjegyzést. Csupán annyit, hogy a rozetta, a kagylószerű díszítések (II. tábla 3-5.) a pecten Jacobeus-hoz vezetnek. Valamiint, hogy Teleki XIII. század második felére keltezett palmettos, szárnyas, kígyós (sárkányos) diadalív-pillérfejezeti díszei a XI. században már említett, de a XIII. századira keltezhető Liter egyházának délíi kapufaragványaival hozihatók stíluskapcsolatba (V—VII. tábla). Az itt látható Szent Jakab - a Telekihez hasoniló egytornyú — egyház

161 három láb vastagságú (99 cm) falból kiugratott kapuépítménye oromzatának lépcsősen visszalépő csúcsíveit elég meredek tetőzet fogja össze (V. tábla 1—3.). A timpanon és a timpanont keretező két ív (archivolt) hajlása azonos. A külső ív hajlása kisebb, s az ív magasabb. A két belső ívet tartó oszlopok fejezetének és lábazatának külső síkja teljesen egybeesik (V. tábla 4-5.). A belső fejezeitek lapos levéldísszel (tölgy, palmetto), az apostolok (Jakab, Péter) kagylós, tölgyleveles és palmettos díszítéssel rendelkeztek (V—

Vil. tábla). A falból kiugró legkülső oszlopok fejezete a leggazdagabb. A baloldaJit két állatfejű, madártestű szörnyalak (sárkány), a jobboldalit palmettos szalagfonat díszíti. (VII. tábla 1-7.). Alul kétoldalt az oszlopokat oroszlánok tartották (VI. tábla 4-5.). A kaputimpanon mezejét eredetileg az ülő Maiestast (Krisztus) két oldalról kísérő, vagy imádkozó angyalok, esetleg evangélisták jelképei tölthették ki. Mint az a magvelone-i Ny-i kapunál is látszik (VII. tábla 7.). A keleti oroszlános oszlopfejezet palmettos ornamentáiis díszét Levárdy

162 — többek között — Bourges Saint-Étienne templománál találta meg (VII. tábla 4.). Az egész kapu is franciás, Saint-Gilles-i jellegzetességet mutat. Ehhez közvetlen analógiát a kétoldali emberfejet első mancsaiban szorongató oroszlánok (VI. tábla 4-5.). Ez, végsősoron a székesfehérvári, a pusztaszeri és a vértesszentikereszti hasonló apositolformák alapján a chartres-i típus többszörösen áttételes, XIII. század második felének „falun" való jelentkezése. Mindenesetre egy fontos területen és időben továbbélő láncszeme a vértesszentkereszti és a somogyvári XII—XIII. század eleji „franciás" faragványoknak. A Somogyváron esetleg a XIII. század elején dolgozó műhely stílushatása érződhet — Somogytúran, Tel ©kin keresztül - a szomszédos, Somogy ÉK-i sarkától nem messze lévő Literen, akár már a XIII. század első felében, közepén (V—VII. tábla).

163 Mint ahogy nagyon fontos a Liter közelében lévő — a XIII. század első felében épített — Gyulaifirátót premontre-i egyház káptalantermének árkádos, oszlopos ivlndltása. A finoman faragott pillér és bimbós, leveles fejezete a somogyvári kerengő leveles oszlopának szinte kicsinyített mása (IV. tábla 1-3.).

164 Ezek a bimbós, leveles és sárkányos oszlopfők figyelhetők meg a jaki körhöz tartozó Magyarszecsőd D-i kapuzatán (IV. tábla 4— 5.). 157. MAROSI E., TSZ (1980) 1. 132. 158. Uo. 137. 159. MAROSI E., Műv. tört. Ért. (1972) 2. 93-101. 160. Uo. 100. 161. LEVÁRDY F., A literi román kapuzat Magyar Műemlékvédelem 1967-1968., 269-282. (Továbbiakban: Levárdy 1968.) A literi kapuzat sárkányához hasonló a magyarszecsődi (Pálóczi H. A., Savaria 7—8. 1973— 1974.) 1979. 133-178. 162. LEVÁRDY 1968., 278. 163. DERCSÉNYI 1972., 194. 164. A később közlésre kerülő dél-francia emlékekhez is hasonlítható. A magyarszecsődi két fotó közlésre való átadásáért ezúton mondok köszönetet Pálóczi Horváth Andrásnak.