Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

AZ ÁRPÁD-KORI SOMOGY FRANCiA KAPCSOLATAIRÓL 31 3. A LANGUEDOC! SAINT-GILLES (IX-XIII. SZÁZAD)

163 1. A Szení Egyed és Péter-Pál apátság Az első apátság (VII—X. század közepe) A későbbi Saint-Gilles-i apátság ősét a VII. században egy, a Kls-Rhőne fölé emelkedő ókori oppidum mellett alapították és először Szent Péter és Pál tiszteletére szentelték. A VII. században és a VII. század elején ezem a környéken élt remeteként az athéni származású Aegidius (Saint G И les)+721 (?), aki — Rómán keresztül — átzarándákoit a ianguedoci Flaviana völgybe. Legrégibb legendája nevének jelentése alapján keletkezett. A remetét magányában egy szarvastehén táplálta. Wamba (Flavius) király vadászai űzőbe vették a szarvast. Amikor az a remetéhez menekült, a vadászok nyula a szent remetét sebezte ímeg. A király — a remete kérésére — azon a helyen kolostort alapított. A szentté vált remete sírja a IX. század közepétől tömegesen idevonzotta a zárán do kaikat, így — a Szent Péter és Pál titulus mellett - a Szent Egyed patrooi'nium lett az elsődleges. A Flavius király által adományozott földeken kialakult Szent Egyed zarándokhely tette lehetővé a XI. század elején, hogy az apátság közvetlenül a Szentszék (a pápa) védelme és fennihatósága alá kerülhessen. Ezt persze a vidék tényleges és nagyhatalmú feudális urai — töfbbeik között - a toulouse-i grófok, csak egylházi vonatkozásiban ismerték el. A XI—XIII. században (az utóbbi elejéig) Saint-GilJes és az apátság kegyurának tartották magukat.

166 Saint-Gilles felemelkedését jelentette, hogy 1066ban a pápa Glunyhez csatolta. Ekkor Hugues, Ni mes és Narbonne grófnője a cluny-i apátságnak adományozta, azzad, hogy „teljhatalommal átalakítsa és igazgassa". Ezt a főhatóságot a Saiint-Gilles-iek csak 1077-ben ismerték el, s ekkor VII. Gergely pápa bejelentette a két apátság egyesítését. 1091-ben pedig - a korábbi tárgyalások, megegyezések értelmében — már a Saint-Gilles-i anyakolostor egy francia fi Málét hoz létre a magyarországi Somogyváron. (1. ábra) A második, az ún. nagy egyház építése (XI—XII. század) A ikriptával (Szent Egyed sírja), három hosszanti és egy kereszfchajávai], kórussal és kápolnalkoszorús szen165. A Saint-Gilles-i, illetőleg a teréhez tartozó fejezetek az 1967-es dél-franciaországi ásatásokon (Montpellier, Saint Mathiue de Treviers stb.) való részvételem, valamint az 1971-es és az 1980-as tanulmányutam, az ottani régész kollégákkal (Nimes, Saint-Gilles, Psalmody, Montpellier stb.) foilytatott megbeszélések, az ásatási eredményeik figyelembevétele révén készültek. Ezúton mondok köszönetet V. Lassalle-nak, R. Saint-Jeannak, W. Stoddardnak, V. R. Jeolas-naík, J. L. le Siratnak, P. Vannuccinaik fontos támogatásukért. téllyel, tornyokkai, valamint a templomhoz csatlakozó új, domborművekkel díszített három kapus, Ny-i bejárattal rendelkező épület esik erre az időre (VIIIXXVI. tábla). (6 ábra 1-2.) О Ю 20m ftu< •• • 6. ábra. A Saint-Gilles-i apátság egyházánaik és a'l temp lom ánaik alaprajza (R. Saint-Jean nyomán) Az építkezés első szakasza (XI—XII. század első éve/

167 A pápák védelme, a francia királyok és a toulouse-i grófoík adományai és a remeték felajánlásai tették lehetővé, hogy az Egyed sírját befogadó kegyhely fölé egy nagyabb templomot építhessenek. Az építkezés előrehaladását bizonyítja, hogy II. Orbán pápa 1096bon már fel is szentelte az új bazilika oltárát. A XII. század első éveiben összetűzés történt a szerzetesek és feudális uruk, a toulouse-i gróf között. Ekkor a nagy apátsági templom építése félbeszakadt. 166. ROBERT SAINT-JEAN: La sculpture à Saint-Gi!!es-duGard. Languedoc roman, Zodiaque 1975, 298-301. (Továbbiakban: R. SAINT-JEAN 1975.) ROSELYNE VICTOR-JEOLAS: Saint Gilles Nimes 1981., 25-64. (Továbbiaikban: R. V. JEOLAS 1981.) MARIE-FRANCOISE GRIFFEUILLE: Saint-Gilles. Édition Notre Dame 1980. vezető. 167. R. SAINT-JEAN 1975., 298-299.