Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

AZ ÁRPÁD-KORI SOMOGY FRANCIA KAPCSOLATAIRÓL 21 megyei, majd szerémségi Franca villa, illetőleg Nag oloz (1375). A baranyaihoz hasonlóan több (iitt három) Olazy településsel rendelkezhetett Bihar megye.

92 Nagyvárad egyik különálló elővárosa volt már a XII. században Olaszi (Váradolaszi), civitas Olazi. Az 1215-ben szereplő villa Latinorum Waradinensium, majd 1273tól villa Olazy. Talán vallon település volt Köröstarján (román Tárian) egykori északi részén fekvő Olaszi. Az érmeiléki hegyek egyik fennsíkján állt a XII. században En g olaszi. (3. ábra) A Vág völgyi (Liptó megyei) villa Latina (1262), majd Olaszi (1267), szlovákul Vlachy is ismert a forrásokból. A felsorolt húsznál is több Olaszi (villa Latina) mellett a Gaillicus névvel jelölt települések, mint Eger völgye, a Gyári nevű falvaik Csanád és Bihar megyében, valamint a Tállya falvak Zemplén és Hevesben, valamint a szepességi Mecsedéi és Gehanfalva, végül a Pozsony megyei Alistól és Felistál falva

1

!« tekinthetők vallon eredetűnek.

93 Végsősoron a felsorolt adatok, helynevek bizonyítják, hogy a vallon-francia eredetű falvak az ország nagyobb részében megtalálhatóak voltak. Számukat tekintve Bihar, Zemplén, Szepes, Baranya és Heves megye állt az élen. Korban a bihariak, a szerémiek, a baranyaiak és \a vasi biztosan XI., míg a többiek zömükben XII. századinak tarthatók.

94 (3. ábra) A francia-vallon eredetű patrociniumok és szentek Az egyes települések, falvak településtörténeti vonatkozásairól rendkívül sokat elárulnak a bennük szereplő egyházak és azok patrociniumai. A szerzetesrendek, valamint a papság révén minden vidéken — már a legkorábbi időben - kifejlődött bizonyos ereklyéknek, szenteknek a hagyományos tisztelete, amelyet a patrocinium, a védőszent megválasztása tükrözött. Ez a titulus, illetőleg szentválasztás szerzetesrendenként, népenként és azon belül — többek között - az emiberek foglalkozása szerint is változott. Ebből kiindulva próbáltuk a francia-vallonok által különösképpen tisztelt szenteket, patrociniumokat is kiválasztani, meghatározni. Ezek alapján a XI—XIII. századi településhelyeik is jobban megfognátok lehetnének.

90 Somogyi, de országos szempontból is fontos volt az 1930-as évek közepén Kniewaild Károly munkája, amelyben az ún. hohóti Sacraimentorium alapján derült fény egy archaikus francia monasztikus rétegre. Ez a réteg még a XI. század végén is csak „oiyan francia szenteket tisztelt, akik közül a legkésőbbi VIII. századi volt". Kniewald jellemzőnek vette, hogy Szent Egyednek, Somogyvár és Saint-Gilles védőszentjének a miséje a monostor helyi jellegű votivmiséi közé betoldva szerepelt. Vagyis ez a Sacramentarium az 1091es, tehát Somogyvár alapításával egy id őben létező archaikus francia hatásokat rögzítette. Igen intenzíven, mivel tizennyolc ún. bencés-frank szent tisztelete található meg benne. A szerző szerint ez arra utal, hogy a hanoii Szent Margit apátságban is francia (latin?) szerzetes(ek) élt(ek). A Sacramentariumban szerepel Szent Egyed és Jakab is. Mindkettő a középkori nagy zarándoklás délfrancia és spanyolországi szentje. Az előbbi, a francia Saint-Gilles védőszentje, s így — az alárendelt apátságokon túl — a francia-vallon népelemekkel, valamint a zárán do kúthoz tartozó állomáshelyek templomaival is kapcsolatba h ózható.

<J(i Szent Egyed magyarországi tisztelete azonban nem Somogyvár alapításával kezdődött. Bálint Sándor szerint koponyájának három töredékét már a XI. században Esztergomban, a vallon-franciák egyik központjában őrizték.

97 A kultusz további fellendülése kétségtelenül Szent Lászlónak, illetőleg az akkori dél-franciaországi kapcsolatoknak köszönhető. 1091-ben 3omogyvárra Saint-Gilles-ből érkeznek francia szerzetesek. Már László testvénének, Gézának ganamszentbenedeki egyháza is kapcsolatban lehetett Egyeddel, hiszen 1427-ből ismerjük a szentet ábrázoló szárnyasoltárát. A monostor alatt, a hasonló nevű faluban (az egykori Petenden) álló XIII. századi plébániaegyháznak is Szent Egyed volt a védőszentje.

98 Szent László temetkezőhel yenek, Váradnak az egyik Olaszi (villa Latini) településén álló Szent Egyed temploma pedig a va II on -franciákkal közvetlenül is kapcsolatba hozható.

99 Az ugyancsak a liége-i vallonok álltai lakott Egervölgy (Olasz falu, villa Gallicus) hegye, a mai Egedhegy, a XVIII. században még Mons Sancti Aegidii volt. Tetején ,,valamikor remeteséggel Egyed kápolna is állott". A néphagyomány — a közeli felnémeti völgyben — egy, az ugyancsak Szent László által alapított bencés Szent Egyed kolostorról tud.

100 Vagyis az Egyed-kultusz elsősorban a latinok, a vallon-franciák egy-egy korai (XI—XII. századi) település-, illetőleg városhelyein: Esztergomban, Váradon, Egerben szerepel. Gara m szentben ed e ki és somogyvári tisztelete I. Géza, illetőleg Szent László dél-franciaországi közvetlen kapcsolataival magyarázható. Már Bálint Sándor felvetette, hogy Bártfa, Poprád és Ruszt — szerintünk vallon-szász-flamand eredetű — városának Szent Egyed titulusa nem a hazai bencés, 92. SZÉKELY 1972., 64-65. .nem szerepel Balogh 1982., 5^395. 93. SZÉKELY 1972., 64., 66-67. BÁRCZI 1938., 5-6., 10., 12., 14., 24-27. 94. Ezek pontos korát az alapos történeti és régészeti településtörténeti kutatás dönthetné el. 95. FEKETE NAGY A., SZ 71 (1937) 9-10. 417-432. 96. KNIEWALD К., A „hohóti kódex" (Zágrábi MR 126. kézirat) jelentősége a magyarországi liturgia szempontjából Budapest 1938., 3-19. (Továbbiaban: Kniewald 1938.) 97. BÁLINT S., SLÉ 5 (1974) 4. BÁLINT S., ünnepi Kalendárium II. Budapest 1977., 254. (Továbbiakban: BÁLINT II. 1977. 98. BÁLINT S., SLÉ 5 (1974) 4-6. BÁLINT II. 1977., 245255. ZOLNAY L., Vadászatok a régi Magyarországon Budapest 1971., 74. (Továbbiakban: ZOLNAY 1971.) 99. SZÉKELY 1972., 65. 100. BÁLINT S., SLÉ 5 (1974) 4. Zolnay 1971., 74.