Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Magyar Kálmán: A somogyi XIV-XV. századi mezővárosi fejlődés történetéről

74 MAGYAR KÁLMÁN úrbéri szolgáltatás. Legkésőbb a XII. századtól jelent meg a somogyvári, főképpen szőlőművelő vendég, azaz hospes-réteg, akik 1278-tól már pénzben fizetik a terragiumot. l378-tól pedig évi adóvá vált a földhasználati díjuk fizetése. Ekkor kapnak a földtulajdonos földesúrtól - közös használatra halastavat, faizást, valamint földet, kaszálót és erdőt Vagyis ezek, ahogy Fügeái Erik is megállapította

7

'

1 egyfajta városprivilégiumot jelentenek. Hiszen igen hoszszú fejlődés eredményeképpen lettek csak a városlakók erdő, halászati és vadászati jog tulajdonosaivá. Emellett a somogyvári hospesek esetében - a XV. században főképpen - a szabad végrendelkezési jogot is megtaláljuk, az ún. szabad ingatlanforgalommal együtt.

42 Másrészről - Mályusz Elemér szerint - a kereskedelmi szempontból jelentéktelen, tehát az országhatártól vagy fontos kereskedelmi úttól távol fekvő helyeken, így Somogyváron is (meglepő módon) már a XIV. században teljes létszámú tanácsok képviselték a mezővárost/'

3 Szerinte - a hasonló helyzetű mezőmezővárosok között - Somogyvár rendelkezett a legfejlettebb városi szervezettel.

4

'

1 1442-ben pedig már a Somog'nvvcr-i esküdtek: Korozthos és Bakos Márton, majd 1451-ben littere Joannis Chap ceterorumque iuratorum de Somogywar szerepeltek/

10 Vagyis a mezőváros polgárai között litteratusok, írni tudó jegyzők, de egyetemet végzett deákok is voltak. így például a XV. század végén János fia István deák és Pál deák somogyvári hospesek, akik a somogyvári apátság Közép-Nyest nevű szőlőhegyén levő szőlőjét 8 arany Ft-ért zálogosítja, illetőleg adja el. Az aranyműves-ötvös (aurifaber) Benedek, valamint más hospesek is feltűnnek egy Lukács nevű sáfár-kereskedő (institor) somogyvári hospes végrendelkezésekor. Lukács ekkor ,,a birtokán lakó vértestvérének, a nagy (magnus) Gergelynek 3 aranyforintot hagyott, de szerepeltek sokféle főképpen szerzett, vásárolt javai: a Szent Egyed utcában fekvő házai, vásárolt és zálogos szőlői, szántóföldjei, lovai, marhái, készpénze, ezüstje, valamint borai, árucikkei és »bármilyen jószága«. Ez a Lukács - a többiekhez hasonlóan — egy igen tehetős mezővárosi hospespolgár, kereskedő volt."

46 Somogyvár esetében igen jellemző, hogy a deáktól a sáfárig, a különböző hospes polgár — az iparűzés mellett — elsősorban szőlőműveléssel, bortermeléssel és feltehetően kereskedelemmel is foglalkozott. Ez jellemezte a mezővárost, amelynek borai Fe41. FÜGEDI 1981, 259-270. 42. Uő., 270-273. 43. MÁLYUSZ 1953, 141-142. 44. Uo., 142. 45. MAGYAR 1979, 47. 156. i. 46. Uo., 17., 34. 47. MAGYAR 1979, 34-38., 47. 1)61. j., 48-49. 177-189. j. 48. Részletesebben Id. Segesd (királynéi mezőváros története és régészeti kutatása, valamint MAGYAR K., SMK 4/1989/42-82, valamint uő., Naavatád és környékének története a középkorban Kaposvár 1982, (kézirat) 1-95. (továbbiakban: Magyar 1982). hérváron keresztül még távolabbra eljutva jelentették a fejlődést, s adták a meggazdagodást polgárainak. Külön jövedelmet jelentett a Szent Egyed és Szent László ereklyéket felkereső zarándoknép megjelenése. A külhoni, németországi zarándoklatba - a határában levő vetaihidai Szent Miklós tiszteletére szentelt pálos, illetőleg a Szent Jakab tiszteletére szentelt bencés remeteség révén is — a mezőváros hospes-polgárai is bekapcsolódtak. Somogyvár mezővárosi fejlődése a XVI. század elejére mégis teljesen megszűnt. Ez a tény magyorázható részben azzal, hogy a királyi kegyúr az apátságnál jóval hatalmasabb főúri család, a Marcaliak kezébe, tulajdonába adta. S már 1470-re a város területének csupán kisebb része maradt az apátság földesurasága alatt. A főrangú Marcaliak, majd Báthoriak 1476-1495 között teljesen megszerzik. A XVI. század elejére, az eddig fontosnak mondható útjai is jelentőségüket veszítik, eltolódnak D-re, Kálmáncsa felé. (2-3. kép) A Marcaliak, a Báthoriak sem használják birtokközpontként, s így az 1526 után Török Bálint kezébe kerülő Somogyvár, vele a mezőváros elnéptelenedik, elenyészik. A század közepétől már csak faluként emlegetik.

47 2. Segesd

/i8 A másik királyi, királynéi, ispánsági székhely Árpádkori települése Segesden található. (2-3. kép) Segusdon 1330-ban a civitas, vagyis a város szerepel.

49 1389-ben azonban oppidum (regale), amíg Zsigmond király, előbb 1393-ban zálogként, majd 1407-ben véglegesen a Marcaliak birtokába nem adja.

50 Segesd-város, majd mezőváros az Árpád-ikori vár alatti Váralja részén, a későközépkorban egy sánccal, erődítéssel ellátott terület belsejében lehetett.

51 S még 1690-ben is . . penes quod castrum jacet certum oppidum . . . szerepelt.

53 Segesd - Somogyvárral szemben - az Árpád-kortól kezdve a XV. század elejéig királynéi birtokközpont marad. S így a királynéi udvartartás mellett a királynéi ispán székhelye is volt. A királynéi mezővárosának és plébániájának ún. immunitása van. Ez azt jelenti, hogy szabad bíróválasztással, külön tanácsi szervezettel: esküdtekkel rendelkezhetett, s fellebbvîtelileg a király, illetőleg a királyné alá tartozhatott. A város plébániája pedig nem a püspök, hanem az esztergomi érsek fennhatósága alá volt rendelve. A XIV. század közepén Segesd mezővárosának 11 márkás jövedelme volt.

53 49. CSÁNKI II. 1894., 581-582., BORSA 1., SLÉ 9/1978/63. 13. (továbbiakban: Borsa 1978). 50. MAGYAR K., Az ötvöskónyi Báthori várkastély. Kaposvár 1974, 11., 20-^21. (továbbiakban: Magyar 1974). 51. Az 1981-82-ben megkezdett segesdi régészeti kutatásaink és az 1983-ra befejezett geodéziai felmérés alapján gondolhatunk erre. Ld. Magyar 1982, 46—52. 52. Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának Forráskiadványai VI. U. et С. 3. f. A-Zs (26-35). Budapest 1970, 299-300. 53. MÁLYUSZ 1953, 178.