Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Magyar Kálmán: A somogyi XIV-XV. századi mezővárosi fejlődés történetéről

A SOMOGYI XIV-XV. SZÁZADI MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉS TÖRTÉNETÉRŐL 75 A mezőváros piacáról 1394-ből tudunk. Itt a piac­téren állt - többek között - egy szűcs háza. 54 Itt le­hetett több iparosnak, kézművesnek háza és boltja. A korai időben, már a XIII. század végén megtele­pedtek benne a ferencesek. Az 1290-ben már emlí­tett Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kolostor kegyura valószínűleg a királyné lehetett. 55 Segesd az Árpád-korban is, majd magáokézbe ke­rülése után is, fontos uradalmi központ, mezővárosi szervezettel rendelkező település volt, illetőleg ma­radt. Bár éppen Mályusz Elemér közli, 50 hogy mégis mit jelenthetett Segesd polgársága, mezővárosi fej­lődésének megakadályozásában - a Zsigmond ál­tal történő - 1393-as zálogbaadás. A király 1393-ban Segesd városához intézett parancsában a polgárok tudomására hozta, hogy Zámbó Miklós volt tárnok­mesternek elzálogosította őket. Éppen ezért az új tulajdonosnak, s a városukba rendelt megbízottainak, officiálisainak engedelmeskedni kötelesek. Bírói ha­talma alá tartoznak, s a datiumot, collectât, vala­mint minden fizetést, amelyet Zámbó tetszése szerint reájuk mér. . . kötelesek teljesíteni. S egyben felha­talmazta a zálogbirtokost, hogy őket, amint jónak látja, sőt, mint saját jobbágyait megbüntesse és kényszerrel engedelmességre bírja. A királyi mezőváros fejlődése ezzel megállt, A to­vábbiakban, a XV-XVI. században, mint jelentős Marcali-Báthori uradalmi birtokközpont mezővárosa­ként, piachelyként szerepelt tovább. 57 A török korban, mint a segesdi náhié Segesd városa egészen 1690-ig, illetőleg a XVII. századvégi rác pusztításig ismert. 58 (2-3. kép) IL A XIV-XV. SZÁZADI SOMOGYI MEZŐVÁROSOK A hetinap+hely típusú névvel nevezett- Árpád kori vásároshelyből - a XIV.-XV. századra mezővárosi te­lepüléssé kifejlődő Kaposszerdahely, (Kedhely, Két­hely) mellett Somogynak ebben az időben két kirá­lyi, illető ! eg királynéi városa, mezővárosa: Somogy­vár és Segesd volt. (2. kép) Mellettük persze már lé­teztek a világi és egyházi uradalmak birtokközpont­jainak mezővárosai. Éppen Segesd királynéi mezővá­ros jogát, azaz bizonyos immunitást kapott 1405-ben Zsigmond királytól Csurgó. A DNy-Somogyban, a megyehatár közelében (3. kép), a Zákány felé futó fontos útnál levő, s tributummal, azaz vásárvámmal rendelkező település előbb a jeruzsálemi Szent János lovagrend, majd a vránai perjelség 20-25 faiuból ál­ló uradalmának központja. Az előbbinek valószínű­leg ispotálya, míg az utóbbinak a Szent Margit tisz­teletére szentelt rendháza állt — a várral is rendel­kező — Csurgón. A Segesdtől örökölt városi jogát — a vámmal együtt - Mátyás király 1471. évi 30. tc-e törölte el. 59 Ezzel az egyházi birtokközpont mezővárosának fejlődése megállt. Addig, amíg Török Bálint, majd főleg Zrínyi Miklós uradalmi 'központjaiként - a XVI. század ele­jétől fellendülő ún. déli marhakereskedő tranzit út­vonal egyik fontos, vámmal rendelkező állomáshe­lyévé nem vált. 60 A török korban a nahié Berzencéhez tartozó Város-Csurgóként is szerepelt. (3. kép) Királyi birtokból, a possessio regalisból fejilődik mezővárossá Chehy. A megye DK-i sarkában, a Szi­getvár, illetőleg Csurgó irányába futó utaknál levő (3. kép) Kálmáncsa 1281-ben még villa, azaz faluként szerepelt. Az 1280-tól magánföldesúri kézbe került település előbb a Búzád fia Ponit fia Jakab birtoka, majd a XV-XVI. században Marczali-Báthori birtok, illetőleg központ. Az 1359-re oppidummá szerveződő Kálmáncsa hoz négy település: a Két Lobod, Csoko­nya és Rinya-Újlak tartozott. 01 Mályusz Elemér sze­rint 62 tehát mint aféle birtokközpont egy kisebb ura­dalmi egységből emelkedik ki. S az egész, mint ön­álló egység szerepelt, s mert nem volt szokás tőle le­csatolni egy-egy falut, központja, azaz Kálmáncsa megkülönböztetett jelentőségre jutott. 63 . A vár nél­küli birtokközpont, Kálmáncsa mezővárosa — Ara­nyossal és Loboddal együtt — a XIV. század közepén már 100 márka jövedelemmel rendelkezett. 64 .» A XVI. században 1566-ig - a Pécsen-Szigeten át — Velencébe irányuló moldvai szarvasmarhahajtó tranzitút fontos állomása. (3. kép) Szakály Ferenc ki­mutatja, ÖJ hogy a mezőváros tözsérei, kaírnárai ugyan nem a jelentős külkereskedelmi forgalom monopolis­tái, hanem „afféle középszinten elhelyezkedő szerve­zői-bonyolítói voltak". Jelentőségük Somogyban, így is rendkívülinek mondható. Az 1554-ben 1500-2000 fő, marhakereskedelemből élő mezővárosi lakosság lét­száma az akkori legnagyobb somogyi Báthori birtok­központok mezővárosát, így Segesdet is túlhaladta. Mezővárosi kereteinek fejlettségét is jelzi a benne működő iskola. 60 A Dél-Balaton fontos révhelyénél, Szántód közelé­ben alakul ki - a XIV-XV. században -, a hadút mellett fekvő Körös, Köröshegy mezővárosa. (3. kép) Az 1175., 1187-ben villa, majd 1327-ben, 1338-ban 54. Uo., 134. 55. A régi várhelyről, s valószínűleg az ott álló Szent János kápolna helyéről került elő egy, az Alsóíendvai családhoz tartozó Miklós mester 1345-ös sírköve, valamint egy Báthori Kata tón hoz kapcsolható XV. század II. felére keltezhető reneszánsz, angyalos kő. A Marcali iak ikeg y urasága alá tartozott a Szent Já­nos kápolna, de 1407-tőil a ferences kolostor is. Ld. Fügedi 1981, 71. 56. MÁLYUSZ 1953, 189. 57. MAGYAR 1974, 5-60. 58. Somogy MVV,, 464., -Id. 52. j. 1982, 1-95. 59. CSÁNKI II. 1894, 572., (KANYAR 1967, 40. 60. SZAKÁLY 1973, 55., 61., Somogy MVV, 464. 61. CSÁNKI li 1894, 578, KANYAR 1967, 40. 62. MÁLYUSZ 1953, 176. 63. Uo. 64. MÁLYUSZ 1953, 178. 65. SZAKÁLY 1973, 90. 66. Somogy MVV, 434. valamint MAGYAR

Next

/
Thumbnails
Contents