Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Költő László: Avar kori bronztárgyak röntgenemissziós analízise

26 KÖLTŐ tem néhány övgarnitúra felerősítő szegecseivel is.

63 Az elemzési adatokat a 4. táblázat tartalmazza. A szegecseket általában igen alacsonyan ötvözött bronzokból készítették (a Cu/Pb+Sn arány 30, illetve 40) A fő ötvözetű lkotok és a kísérőelemek hisztogramjain egyaránt két nagy csoportot lehet megkülönböztetni, j A réztartalom alapján egy alacsonyabb (90-92%; és egy magasabb, 96-97,5%) réztartalmú csoport különíthető el. Az értékelhető adatok közül az óntartalom különbözősége is egy 0,8-1,1% közötti és egy 1,3—1,6%-os csoportot jelöl ki. A két csoport ólomtartalma 0,5-1,5%, illetve 2,54% között változik. Igen élesen két csoportra választja a szegecseket az ezüsttartalom különbözősége: 0,05-0,2% és 0,750,95% között találunk egy-egy maximumhelyet. A cink- és vastartalom alapján egyaránt három alapvető csoportba sorolhatók a szegecsek. Mindkét elem alkot egy igén alacsony (0,2% Zn-, illetve 0,05% Fe-tartalom alatti), egy közepes (0,4-1% Zn, illetve 0,1—0,2% Fe), valamint egy magasabb értékű csoportot (1,5% körüli Zn-, illetve 0,4-0,5% közötti Fe-tartalommal). Ezeken kívül a cínktartalóm alapján kijelölhető egy magas (5% vagy afeletti) cinktartalmú csoport is. A két alapvető nagy csoport létezése összefüggésbe hozható azzal, hogy a vizsgált szegecsekhez tartozó övek két lelőhelyről (Győr-Téglavető-dűlő, Várpalota-Bántapuszta) származtak. A győri temetőből származó szegecsek réztartalma általában alacsonyabb, mint a várpalotaiaké. Az óntartalomban mutatkozó különbség a várpalotai garnitúrán belül osztja kétfelé a véreteket. A győri 833. sír ilyen szempontból értékelhető szegecsei a magasabb óntartalmú csoportban foglalnak helyet. Hasonló a helyzet az ólomtartalom esetében is. A Győrből származó szegecsek általában több ólmot tartalmaznak, mint a várpalotaiak. A magasabb ezüsttartalom egyértelműen a várpalotai garnitúrához tartozik. A cink- és vastartalom alapján ugyan nem válik el egyértelműen a két lelőhely anyaga, annyi azonban megállapítható, hogy a kiugróan magas cinkértékek kizárólag a győri cvveretek felerősítő szegecseit jellemzik. A felerősítő szegecsek összetartozását vizsgáló dendrogramból megállapíthatjuk, hogy egy-egy övgarnitúra veretei általában többféle típusú szegeccsel lettek fölerősítve. A különböző típusok elhelyezkedése azonban rendszerint olyan, hogy a veretek együvé tartozása biztosan eldönthető. 65. A szegecsek esetében a mérési időt 300 sec-ra növeltük, hogy a kis felületről nyerhető alacsony sugárzási intenzitásból adódó hibalehetőiséget kiküszböliük. Az első sorozatbon az 1 százalék körüli óntartalom technikai okok miatt nem volt meghatározható. A szegecsek ikis mérete (következtében ugyanis a levegő LÁSZLÓ A különböző időben történt felszerelés eldöntése sajnos nem ennyire egyértelmű. Majdnem bizonyos ugyanis, hogy az ötvös többféle drótból ledarabolt szegecsekből állandó készlettel rendelkezett, fgy aztán megvan a valószínűsége (bár igen kicsi), hogy egy veretsorozatot egyszerre szerel fel ugyan az övre, de valamelyik verethez az összes többitől eltérő összetételű szegecseket használ. Ez a valószínűség az egy vereten alkalmazott szegecsek számának növelésével rohamosan csökken. Ezzel együtt nő annak a megállapításnak a biztonsága, hogy ha pl. egy négy szöggel felerősített veret szögei a többi verethez képest különálló csoportot (vagy csoportokat) alkotnak, akkor az a veret a többivel nem egyszerre lett felerősítve. Ilyen esetekben az alapösszetételhez való viszonyulás lehet segítségünkre. Ha ugyanis a szegecsösszetétel és a veretek elemarányai is eltérnek egymástól, valószínűbb a különböző időben történt felszerelés, míg hasonló veretösszetétel inkább az egyidőben történő felerősítést támasztja alá. A győri temetőből, 9 sírból 58 darab szögecset vizsgáltunk meg. (4. táblázat 1—60. sorszám.) Győr-Téglavető-dűlő 72. sir (I. tábla, 34. sorszám) 1 db szegecs vizsgálatára került sor. Ennek összetétele eltér az összes többi vizsgált darabétól. 106. sír (I. tábla, 35. sorszám) A 37. mérési sorszámú préselt veret (kisszíjvég?) felerősítésére használt szegecs összetétele a 252. sír (III. tábla) kerek, öntött véreiéinek szegecseihez mutat szoros hasonlóságot! 119. sír (I. tábla, 53-54. sorszám) A vizsgált két szegecs hasonló összetételű, különösebb következtetés levonására az adott garnitúrán belül nem alkalmas. (Annyit jelent, hogy a buitatót egy anyagból származó szegecsekkel erősítették fel az övre.) Érdekesebb azonban az, hogy ezek a szegecsek elég szoros hasonlóságot mutatnak a 776. sír 20. sorszámú szegecséhez. 720. sír (II. tábla, 36—37. sorszárrO A nagyszíjvégből származó megvizsgált két szegecs összetétele eltérő ólomtartalmuk miatt erősen különböző. 755. sír (II. tábla, 38-52. sorszám) A szegecsek anyagában lényeges eltérés nem tapasztalható, a három (esetleg négy) igen közelálló csoport tagjai egyértelműen úgy helyezkednek el a véreteken, hogy azokat csak egy időben erősíthették fel. 252. sír (III. tábla, 25-33. sorszám) A kerek véretekből álló garnitúrát 4 csoportba sorolható szegecsekkel erősítették fel. A 110. sorszámú által szórt sugárzás elfedte a spektrumban az óncsúcsot. A második sorozatban hasonló okok miatt nem tudtuk az antiimontartalmat mérni. Az érzékenyebb detektorral azonban a levegő szóró hatásának korrigálása után az óntartalom már meghatározhatóvá vált.