Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)
Költő László: Avar kori bronztárgyak röntgenemissziós analízise
AVAR KORI BRONZTÁRGYAK RÖNTGENEMISSZIÓS ANALÍZISE 27 veret szegecsei a többitől eltérő összetételűek ugyan, azonban a veret összetétele alapján mégsem tekinthetjük külön felszerelt darabnak. Két veret felerősítő szegecsei szoros hasonlóságot mutatnak a 315. sír szegecseivel (IV. tábla), négy vereten alkalmazott szögekkel pedig a 106. sír van szoros kapcsolatban! 375. sír (IV. tábla, 1-12. sorszám) A szegecsek öt csoportot alkotnak úgy, hogy a 152. és 154. sorszámú véreteket elválasztják a garnitúra többi darabjától, összetartozásuk vagy külön történt felszerelésük nem dönthető el egyértelműen, mindhárom csuklós veret összetétele más és más, a csüngők véretekhez rendelése pedig a csukló-szegek hiánya miatt bizonytalan, bár a jelenlegi összeállításban a két különálló veret csüngőinek összetétele egymáshoz nagyobb hasonlóságot mutat, mint a garnitúra többi darabjához. Ezeken kívül a 152. sorszámú veretből csak egy szegecs vizsgálata volt lehetséges. A többi veretet felerősítő szegecsek összetétele hasonló a 252. sír kerek vereteinek szegecseihez. 776. sír (VIII. tábla, 13-24. sorszám) ötféle típusú szegecset találtunk a garnitúrában. Az 507. sorszámú lyukvédő veret két szögecse egymástól is és a garnitúra többi darabjától is eltér. A veret típusa és összetétele is más, ezzel együtt valószínű, hogy nem tartozott a garnitúrához. így a 119. sírral való kapcsolat is bizonytalanná válik. A 16. és a 19. sorszámú szegecs nem volt vizsgálható, a többi összetétel azonban nem tér el annyira egymástól, hogy az 507. sorszámú kivételével ne lehettek volna egyszerre felszerelve a veretek. 838. sír (X. tábla, 55-60. sorszám) Gyakorlatilag teljesen egyféle szegecsekkel felerősített veretek alkotják a garnitúrát. Várpalota-Bántapuszta 4. sír (XX, tábla, 61-138. sorszám) Az egykor szegecsekkel felerősített, ilyen szempontból vizsgálható 29 darab veret, illetve szíjvég 78 darab felerősítő szegecse maradt ránk. Ez a mennyiség 37 féle összetételt képvisel, ami arra mutat, hogy az övet készítő mester igen nagy készlettel rendelkezhetett, vagy pedig sok, igen rövid bronzdrótból készítette az átlagosnál hosszabb szegecseit. A szegecsek elemzési adatai alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vizsgált esetek többségében a halottal sírba tett garnitúra különböző öszszetételű egyes veretei egyszerre kerültek fel az övre. Ez alól a győri 776. sír lehetett kivétel, ahol a gar66. TOMKA 1971. 67. A számítógépes értékelés technikai kivitelezésének megikönnyítése érdelkében az egyes lelőhelyeket az alábbi kódszámmal láttuk öl: Győr—Téglavető-dülő: 1. temető Tkszaderzs: 2. temető Visznek: 3. temető Szebény: 4. temető Homokin égy: 5i temető 1 Veszprém—Cseri út (Tejüzem) : 6. temető Fejér megyei avar: 7. temető nitúrában levő kétféle típusú lyukvédő (VII. tábla, 507., 508. sorszám) közül az 507. sorszámú más összetételű szegecsekkel volt felerősítve, mint az összes többi veret. A lyukvédő összetétele is különbözik a többi darabétól, így joggal feltételezhető az utólagos felerősítés. A többi, egységesnek talált garnitúrával egybevetve azonban ez az eltérés inkább arra utal, hogy a lyukvédő eredetileg nem is ehhez a garnitúrához tartozott, hanem hozzá keveredett, amire az anyag eléggé hányatott sorsa 66 indokul szolgálhat. A szegecsekhez kapcsolódó egyéb megfigyelések: A veretek felerősítésének két módját tapasztaltam. Egyik az, amikor a verettél egybeöntötték a felerősítő csapot, és azt kalapálták vissza az öv belső oldalán. Másik, amikor utólag fúrták ki az öntvényt, és két oldalról megfejelt huzal-szegeccsel erősítették fel. Legtöbb esetben mindkét módszernél lemezből kinyírt (kerek, ovális vagy szögletes) alátét lapocskát helyeztek a hátsó oldalon visszakalapált szegecsfej alá. 3.5. A temetők belső összefüggései a leletek összetétele alapján 67 3.5.1. Győr-Téglavető-dűlő Az egyes lelettípusok összetétele szerinti összefüggést a temető térképén ábrázolva (17. ábra) olyan egyidejűségre utaló kapcsolatokat fedezhetünk fel, amelyek a temetőnek legutóbb Tomka Péter által elvégzett elemzését ÜS látszanak igazolni (7. ábra), miszerint a „benépesítés" az egyes periódusokban a temető különböző pontjain közel azonos időben, több csoportban történt. 69 Másik oldalról megközelítve a kérdést, az értékelés azt is jelentheti, hogy hosszú ideig azonos hagyományokkal (technológiával) dolgozó műhely látta el az ott élő közösséget. A nagyszíjvégek alapján az 506. és 690. sír között állapíthatunk meg összefüggést, a 690. sír két lapból összeállított nagyszíjvégének 413. sorszámú (törött) lapja közel azonos összetételű az 506. sír 253. sorszámú, egy darabból öntött tokos nagyszíjvégével. A két sír közötti összefüggést »megerősíti a 690. sír két csüngőjének (427., 433. sorszámú) hasonlósága az 506. sír 266. sorszámú csüngőjéhez. A nagyszíjvégek összetétele garnitúrák között ezenkívül nem mutat hasonlóságot. A 678. és a 694. sír két lapból összeállított nagyszíjvégének lapjai egy garnitúrán belül hasonlítanak páronként egymáshoz. A veretek összetétele szerint összefüggés van a 119. sír egyik kerek vereté és a 155. sír egyik griffes Várpalota—Bántapuszta : 8. temető Táp—BorbapuGzta : .9. temető . . 68. TOMKA 1971. 69. Az avankori temetőik hasonló, gócokban történt felosztására következtetett SZENTPÉTERI JÓZSEF a kiskörei és a zsélyi (2elovce) temetők újbóli, tisztán régészééi módszerekkel történt elemzése alapján bölcsészdoktori disszertációjában. Szíves baráti szóbeli közlését és a kéziratba történő bepillantás lehetőségét ezúton 'is köszönöm.
