Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Költő László: Avar kori bronztárgyak röntgenemissziós analízise

AVAR KORI BRONZTÁRGYAK RÖNTGENEMISSZIÓS ANALÍZISE 25 Táp—Borbapuszta : Az övveretek és az ékszerek egyaránt 0,1-0,3% közötti ezüstöt tartalmaznak. A Fejér megyei avar övveretekben 0,1—0,5% az ezüsttartalom, a római bronzok 0,05-0,15% közötti ezüstöt tartalmaznak. 3.3.3. Vastartalom Győr—Téglavető-dűlő : Az eredmények egy része (a 0%-ot adók) nem értékelhetők, mivel a vastartalmat a mérési sorozat első részében több darabnál nem határoztuk meg. A valóban mért adatok körében a 0,6-1% közötti érték az általános. Visznek: Az átlagérték 2-2,8% között van, elég jelentős mennyiség található 5% vastartalom fölött. Tiszaderzs: 0,6—1,2% és 2% körüli átlagértékek tapasztalhatók. Szebény: Az átlag 0,8-1,4%-ot mutat, néhány 4% fölötti értékkel, és egy kisebb, 0,2% alatti csoporttal. Homokmégy: Több maximumhellyel rendelkező hisztogram, körülbelül azonos súllyal 0,8-1,2%, 2,8— 3,4% közötti értékek, néhány 5% fölötti vastartalommal rendelkező darabbal. Várpalota-Bántapuszta : Egy 0,5% alatti és egy 1,5 -2,0% közötti csoport. Táp—Borbapuszta : Az övveretek esetében 0,5-1% közötti átlagérték tapasztalható, az ékszerek többsége 0,5% alatti vasat tartalmaz. A Fejér megyei avar bronzok vastartalma átlagosan alacsony, 61%-uk 0,05% alatti vastartalmat mutat. A több vasat tartalmazó csoport vastartalma is csak 0,1-0,3% közötti érték. A római eredetű bronztárgyaknak csaknem fele szintén 0,05% alatti vasat tartalmaz, többi része igen lapos talpú normál elosztást mutat, melynek maximuma 0,5—0,65% körül van. 3.3.4. Antimontartalom Antimont az első mérési sorozatban

63 nem tudtunk meghatározni. A detektor érzékenységét azonban időközben sikerült megnövelni, így az első lépcsőben vizsgált, fentebb tárgyalt hat alkotóelem mellett (az övvereteket felerősítő szegecsek kivételével) minden esetben mennyiségileg is meghatározhatóvá vált az antimon (Sb) is, amelynek mennyisége a különböző lelőhelyeken az alábbiak szerint alakul: Táp-Borbapuszta : övveretekben 0,15-03% közötti mennyiség az általános. Az ékszerek csaknem kivétel nélkül 0,05% alatti antimont tartalmaznak. Várpalota-Bántapuszta : Egy kicsi, 0,02% alatti antimontartalmú csoporton kívül az átlagérték 0,250,35% körül van. Fejér megyei avar bronzok: 0,2-0,35% körüli átlagérték, néhány darab (a vizsgált esetek 7%-a) 0,5% feletti antimontartalommal. A római bronzok 71%-a 0,05% alatt, illetve csak nyomokban tartalmaz antimont, többi részük 0,2— 0,3% közötti Sb-tartalommal bír. Az összes olyan esetben tehát, ahol mérhető volt az antimontartalom, egy-két kivételes esettől eltekintve 0,5% alatt marad, s így joggal sorolható a kísérőelemek közé, nem tekinthető ötvözőnek. A kísérőelemekkel kapcsolatosan egy korróziós problémáról kell még említést tenni, nevezetesen az ún. ,,elcinktelenedés"-ről. Ez a cinktartalmú ötvözetek egy speciális elektrokémiai típusú korróziója, omikoris a korrózió szempontjából kedvező feltételek mellett a cink mintegy kioldódik az ötvözetből. Ez a szelektív korrózió elvileg bizonytalanná tehetné az összetétel meghatározását, azonban a jelenség inkább a sárgarezekre jellemző és magas, 15% feletti cinktartalomnál következik be. Az avar kori bronzok cinktartalma ennek jóval alatta marad, ezenkívül a folyamatra a jelenlevő antimon és ón inhibitorként hathat, azaz csökkenti annak bekövetkezési valószínűségét, sebességét.

04 3.4. Az övveretek felerősítő szegecseinek vizsgálata A vizsgálat során sok esetben kaptunk olyan eredményeket, ami arra mutatott, hogy az egyes övgarnitúrák darabjai nem hasonló összetételűek, tehát nem azonos öntés termékei. Ezekről feltételezhető volt, hogy nem egyszerre szerelték fel az övre. Az övek magújítására, a veretek újrafelhasználására utaló jelenségként volt értékelhető az a megfigyelésem is, amit két garnitúra esetében tettem. A győri 324. sírhoz tartozó 173-175. sorszámú mellékszíj veretek (IV. tábla) eredetileg egybeöntött csappal készültek. Ezeket a csapokat elkalapálták, s két újabb, már átfúrt megoldású szegeccsel erősítették fel a kis véreteket. A szebényi 140. sír garnitúrájának 827. sorszámú lyukvédő vereté, valamint a 835. sorszámú mellékszíj vereté eredetileg szintén egybeöntött felerősítő csapokkal készült, illetve a 843. sz. mellékszíj vereten a többitől eltérően átfúrt lyukak találhatók (XII. tábla). A felszerelést a csapok mellett fúrt lyukakba helyezett huzalszegecsekkel végezték, tehát nem az eredetileg szándékolt módszerrel lettek felerősítve. A két mallékszíjveret csapjai letörtek, így mondhatnánk, hogy ezért volt szükség a külön idegen anyagból készült szegecsekre. A lyukvédőn azonban a szegecslyukakon belül mindhárom eredeti csapocska megtalálható! Valószínű, hogy ezek nem érték át a hosszúságuknál vastagabb bőrszíjat. Az egyes garnitúrák különböző összetételű darabjaihoz hasonlóan ezekről is feltételezhető volt, hogy nem a többi verettél együtt szerelték fel az övre. E feltételezés ellenőrzése céljából vizsgálatokat végez63. KÖLTŐ 1980. 64. SZÉKELY 1963.