Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Költő László: Avar kori bronztárgyak röntgenemissziós analízise

24..: KÖLTŐ LÁSZLÓ Ezek a tények szintén arra engednek következtetni, hogy nem volt egy nagy, egész birodalmat ellátó központi műhely, amihez véleményem szerint egy helyen több, állandó jellegű minta (sőt mintakészlet) megléte szükséges. A nagyfokú lelethiány önmagában is nem állandó minták használatára utal. Az általánosan magas ötvözőtartalom azt jelenti, hogy ezeknek a bronzoknak túlnyomó része az ún. önthető ötvözetek csoportjába tartozik, az ún. alakítható ötvözetekkel szemben, amelyeket éppen az utólagos megmunkálhatóság (nyújtás, hajlítás, kalapálás stb.) érdekében az alacsonyabb ötvözőfém-tartalom jellemez.

60 A sok ötvöző általában rideggé, utólagos alakításra alkalmatlanná teszi a színesfémeket. Az avar bronzok magas ólomtartalma nagymértékben hozzájárult a precíz öntés kivitelezéséhez. Amint azt a kísérletek igazolták,

61 az ún. vörösötvözetekben az ólomtartalom növelésével növekszik az ötvözet nyomásállósága, ami azt jelenti, hogy az öntés során a dermedés közbeni zsugorodás igen kicsi ! Az ólomtartalomnak az elvégzett kísérletek tanúsága alapján 5% óntartalom mellett 6,5%-nál optimuma van, ezen felül a zsugorodási tulajdonságok nem javulnak. Általános érvénnyel kimondható azonban, hogy az ólom mennyiségének az óntartalom rovására történő növelése jelentősen csökkenti az ötvözet dermedés közbeni zsugorodását. Nem tarthatjuk véletlennek tehát, hogy az avar bronzöntvények túlnyomó részében éppen 7—12% közötti ólomtartalmat mérhettünk. Az egy garnitúrához tartozó darabok összetételében mutatkozó eltérések azzal a ma már közismert ténnyel látszanak összefüggésben lenni, hogy bár első pillantásra sok azonosnak tűnő veret, sőt nagyszíjvég is létezik, ezek alaposabb tanulmányozása során elég lényeges méret- és megformálásbeli differenciák tűnnek elő.

62 Néhány garnitúránál lemértem a griffes veretek főbb befoglaló méreteit. Az adatokat a 3. táblázatban foglaltam össze. 3.3. A kísérőelemek 3.3.1. Cinktartalom A győr—téglavető-dűlői leletek 1/3 részében 0,9% alatti érték. Egy másik maximumhely 1,5-2,4% között jelentkezik, és egy kisebb csoport 5% körüli értéket mutat. A tiszaderzsi avar bronzok 50%-a 0,2% alatti cinket tartalmaz, kisebb csoport jelentkezik 1,2—1,6% között. Visznek 0,3% alatt egy kisebb csoport, túlnyomó részt azonban a cinktartalom 0,7-1% közé esik. h 60. SZÉKELY 1968. 61. EKBOM 1961. 62. A legvalószínűbb öntési technikáról; (puhafém mintadarab alapján, illetve sorozatos viaszveszejtéses eljárással történő öntés): LÁSZLÓ 1956., LÁSZLÓ 1970. Ugyanitt a megelőző elképzelések ismertetése és kriA homokmégy/ leletek zömében 1-1,5% között található a cink, de előfordul néhány kiugróan magas érték is. Szebény: Van egy elég jelentős számú 0,2% alatti csoport, de túlnyomórészt Homokmégyhez hasonlóan 0,8-1,4% közötti értékek fordulnak elő. Néhány kiugró érték itt is előfordul. Az egyetlen vizsgált veszprémi garnitúra viszonylag magas, 3,5-4,5% körüli cinket tartalmaz. A várpalota—bántapusztai garnitúra veretei egy alacsonyabb (0,5% alatti) és egy magasabb (11,5% közötti) cinktartalmú csoportot alkotnak. Táp—Borbapusztán hasonlóan két csoportot különböztetünk meg. Ebben az esetben ez a két csoport a két vizsgált övgarnitúrának felel meg. Az aranyozott bronzok cinktartalma alacsony (0,2% alatti), míg a másik vizsgált garnitúra darabjai 5—7% közötti értékeket mutatnak. Az ékszerek láthatóan inkább az alacsonyabb tartományban növelik meg az esetszámot, de különböznek mindkét övgarnitúrától. (Cinktartalmuk átlagosan 1-1,5%.) A Fejér megyei avar övveretek 90%-ánál 0,5% alatt marad a cinktartalom, míg a római bronzok 78%-a tartalmaz 0,5% fölötti cinket. Ennek kb. fele része az 1-2% közötti tartományba, fele része pedig a 7% fölötti tartományba esik. Az alacsonyabb cinktartalmú római bronzok többségét az érmék alkotják. 3.3.2. Ezüsttartalom Győr—Téglavető-dűlő : A vizsgált leletek többsége 0,3—0,6% közötti ezüstöt tartalmaz, jelentős számú a 0,2% alatti, illetve az 1% körüli ezüstöt tartalmazó darab. Egy kis önálló csoport található 2-2,5% ezüsttartalomnál. Tiszaderzs: Az átlagérték 0,4-0,7% között található. Visznek: 0,5-0,8% közötti maximumhely tapasztalható. Szebény: Az átlagérték 0,4-0,7% között található, több 1% fölötti értékkel. Homokmégy: 0,4-0,8% közötti értékek jellemzőek, a hisztogram inkább az alacsonyabb tartományok felé aszimmetrikus. Veszprém—Cseri út: Néhány 0,4-0,7% közé eső érték mellett a veretek túlnyomó része 1,5% körüli, illetve afölötti mennyiségű ezüstöt tartalmaz. Várpalota—Bántapuszta: A vizsgált garnitúra darabjai látszólag két csoportra oszlanak (egy 0,10,3% és egy 0,5—0,7% közöttire), de nem határozható meg egyértelmű összefüggés az öntvény övön betöltött funkciója és az ezüsttartalom között. tikája iis megtalálható. Legújabban ERDÉLYI ISTVÁN említ dagesztáni párhuzamokat, puhafém mintadarab alkalmazásával pakurával (zsírral), tégla-, vagy kőporral kevert homokformákba történő öntésről: Erdélyi -1982., 159. o.