Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Laczkó András: Aranykoszorús drámaíró – Adalékok Földes Imre pályaképéhez.

ARANYKOSZORÚS DRÁMAÍRÓ 147 mindennapi technikájú darab. Teljesen újszerű, bátor és frappáns írás, amelyik túlesik színpadi műfaja, a színmű keretein. Valójában nagyszabású politikai szatíra, vagy inkább szatiro-politikai utópia, amelynek tárgya: Európa gazdasági helyzete és a világbéke problémájának megoldása. 1935-ben történik a darab cselekménye, amikor a gazdasági világválság kulminál. Már-már úgylátszik, igaza van Spenglernek és vége a nyugati kultúrának, sőt az egész civilizációnak, amikor Angliában felbukkan egy szürke, kis, öreg könyvelő Mr.Bernhard Glasgow és egy merész ötlettel — megmenti a világot. A hatalom urai, az angol miniszterelnök, a genfi hatalmasok hiába harcolnak ellene, a világ békét akar, munkát akar. Glasgow diktátor lesz és győz. De győzelme nem tart soká. Mire a szatirikus és izgalmas játék tizennégy képe a színes londoni, genfi, párizsi és berlini miliőkben lepereg (egy berlini kávéház, egy londoni gyár, a népszövetség genfi tanácskozása, politikai lakoma, léghajó gondolaszobája, egy párisi szálloda és több más érdekes kép váltakozik ebben az újszerű elgondolású bátor és érdekes mondanivalójú darabban), kiderül, hogy az emberiség még a nagy tanulság árán sem okult, a régi maradt. A háború réme újra felbukkan. Bernhard Glasgow hiába mentette meg a világot. . ."

30 A bemutatóra 1930. szeptember 26-án került sor. A darab ehhez képest a jövőben játszódott, s olyan reális veszélyekre hívta fel a figyelmet, amelyek jogosságát azóta a történelem bizonyította. Aligha kell külön bizonygatni, hogy a világbéke gondolata menynyire aktualitással bírt. . Közben Ábrahám Pál már újabb librettót kért Földestől. Az író erre egy balladaszerű színművet képzelt el, amelyik a hawai nép utolsó próbálkozását mondaná el az önállóság megszerzésére. Az európai színpadokon Die Blume von Hawai címmel játszott operett már sikereket ért el, amikor a Király Színház 1932. januárjának végén — eredeti címén: Hawai ró7

çnicj — bemutatta. Az ekkor írt vallomásában Földes felvillantotta a librettókészítés műhelytitkait is: „Amikor Ábrahám Pál a »Viktória« után felkért, írjak számára meg egy operettet, nagy örömmel vállaltam a munkát. A kitűnő komponista remekívelésű pályáján a legrövidebb idő alatt a világ operettszerzőinek első sorába mondhatnám élére lendült. Művészi feladatot láttam tehát abban, ha újból szöveget írok számára. Nem szellőztetek talán kulisszatitkokat, ha elárulom azonban azt is, hogy a művészi célkitűzéseket az operettműfaj - egyesek állítása szerint - nem igen bírja meg. Ez az oka annak, hogy a kiadók szerzőtársakat állítanak az író mellé, úgynevezett operettszakembereket, nehogy valamikép magasabb régiókba kerüljön a szöveg. Hogy úgy mondjam: tömegízlés fölé ... 30. MSZ, 1930. szeptember 24-25. 31. Nyilatkozatában - ahogy Földes - Ábrahám Pál is Énmellém két kitűnő szakember került: Alfred Grün" wald és Fritz Löhner-Beda. Ök öltöztették az én, eredetileg színműszerűen megírt balladás-jellegű szövegemet könnyed operettruhába. A külföldi nagy siker után, amely az eddigi hírek szerint még a »Viktória« diadalait is túlszárnyalja, boldog örömmel láttam a próbákon a Király Színház verhetetlen együttesének művészi munkáját. Tihanyi Vilmos fáradhatatlan keze alatt. Az összehasonlítás nyomán nyugodtan megállapíthatom, hogy büszkék lehetünk a pesti színházra és a magyar művészekre."

31 Földes Imre — erről már volt szó - az operett műfajában sem tagadta meg drámaíró vénáját. Nyilván ennek volt a következménye, hogy a Hawai rózsája szövegkönyvét prózai darabként is előadták Bécsben és német színpadokon. Az is meggondolkodtató, hogy — a más szerzőtől való Bál a Savoyban kivételével — Ábrahám Pálnak Földes Imre munkáival volt nagy sikere. A Viktoria und ihr Husar és a Die Blume von Hawai nemcsak a harmincas években, hanem azután is folytatta diadalútját. Nem tudni bizonyosan, hogy az operettek kedvező fogadtatásának mennyi szerepe volt abban, hogy a harmincas évek közepén Földes - Németh Antal igazgatónak köszönhetően - ismét szerepelhetett a Nemzeti Színházban. Három évtizeddel korábban történelmi romantikus játékkal mutatkozott be, 1936 januárjában társadalmi jellegű színművel. Az ifj. Horváth Pál az Egyesült Ércgyárak RT egyik gyárában játszódott, kitűnő szereposztásban. Az író erről is szólt vallomásában: „Hosszú-hosszú kerülővel visszatértem a Nemzeti Színház színpadára. Kedves ünnep ez számomra. Húszesztendős voltam mindössze amikor innen elindultam. Azóta Budapest minden színpadát bejártam, írtam: drámát, vígjátékot, operett-librettót, operettszöveget, kabarétréfát — mindent-mindent. A legszebb emlékeim mégis a Nemzeti Színház színpadához kapcsolódnak. Nem csoda. A gyermekkori emlékek a legmaradandóbbak, »A király arája« volt a címe a verses, történeti, akadémiai pályadíjat nyert vígjátéknak, amellyel az első lépést megtettem a Nemzeti színpadán Somló Sándor igazgatása alatt. — És most visszatértem első próbálkozások színhelyére, ifj. Horváth Pál karján. Szeretem ezt a fiatalembert: nemcsak azért, mert visszavezetett a szülői hajlékba, de azért is, mert az én akkori énemnek vakmerő mai mása. Én az akkori fiatalságnak a megtestesítője voltam. Ö a már megkínzott, de árkon-bokron előretörő új ifjúságnak kényszeredetten mosolygó sorstársa. Kissé nyegle, gyakran szájhősködő, de dobogószívű lelkes fiú. Jávor Pál játssza a szerepét. Nem könnyű szerep. Hetekig éjjel-nappal birkózott vele derekasan. Aranyos, drága partnere Makay Margit. Az ő kettőarrál beszélt, hogy mennyire örült az operett hazai sikerének. Lásd: MSZ, 1932. január 22-25.