Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)
Laczkó András: Aranykoszorús drámaíró – Adalékok Földes Imre pályaképéhez.
144 LACZKÖ ANDRÁS nyit egy komoly létszámapasztási terv éppen szükségessé tesz. Levelemben figyelmeztettem Ont, hogy itt nem a létszámapasztás a cél, hanem - a politikai üldözés. ön nem felelt a levelemre, ellenben megadta a vasút igazgatóságának az óhajtva várt engedélyt a létszámapasztásra. A vasút igazgatósága pedig kiszámította, hogy az ország megcsonkítása következtében egyetlen milliméterrel sem kisebbedett villamosvasúttól 119 embert kell okvetlenül elbocsátania, még pedig nem 119 ideiglenes alkalmazottat, akiknek elmenetele egyetlen fillérbe sem kerülne, hanem igenis 119 végleges alkalmazottat, akiknek eltávolítása a vasútra körülbelül kétmilliárdos terhet akaszt. - Arra a vasútra, amely amúgy is állandó anyagi nehézségekkel küzd, - arra a vasútra, amely szinte hónapról hónapra kénytelen tarifát emelni. Ezt Budapest kivételével a világ egyetlen fővárosában sem hívnák létszámapasztásnak, sem reális gazdálkodásnak, sem pedig takarékossági politikának. Mondjam meg önnek, kegyelmes uram, hogy ezt máshol milyen elnevezéssel illetnék? Nem mondom meg. Mert akkor bizony Isten, elpirulna piros bársonyszékén. Én pedig azt szeretném, ha szenvtelen és hideg arccal olvasná végig levelemet. (...) Bizonyos kérdéseket kell excellenciádhoz intéznem. Tudja-e ön, hogy a létszámapasztási törvény a Blistások részére azt a jogot biztosítja, hogy vagy a végkielégítést választhatják, vagy pedig a nyugdíjazást? Hát azt tudja-e excellenciád, hogy a villamosvasúti B-listások e két lehetőség egyikétől - merem állítani: az értékesebbtől - meg vannak fosztva? Tudja-e, hogy a villamosvasútnak a miniszterileg jóváhagyott nyugdíjintézeti alapszabálya még ma sincsen? Hogyne tudná! ön mindezt tudja. Mert hiszen az ön képviselője, a miniszteri biztos, részt vesz az öszszes igazgatósági üléseken. De ha mindezt tudja - akkor tiszteletteljesen megkérdem, mért adta meg az engedélyt a létszámapasztási törvény használatba vételére, amikor a törvényben biztosított legfőbb jog: a nyugdíjaztatás joga az alkalmazottak részére csak üres papíros, amelyre az igazgatóság olyan nyugdíjösszegeket írhat, amilyen neki kénye-kedve szerint jól esik? (.. .) Kérdem tehát: fog-e gondoskodni arról, hogy a felmondások lejártáig, június 30-ig rendes miniszterileg jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező, megbízható nyugdíjintézete legyen a vasútnak? És hajlandó-e intézkedni az iránt is, hogy a B-listások végkielégítései haladéktalanul ki is fizettessenek, még pedig olyan összegekben, amelyek a törvényeknek megfelelnek - mert hiszen azoknak rögtön és haladéktalanul új egszisztenciót kell teremteniük. (...) 26. A levél teljes szövegét Az Est 1923. november 17. száma közölte. 1924. március 25-én újra visszatértek az Tudja-e, hogy a létszámapasztási törvény parlamenti tárgyalásakor Vass József miniszterelnök-helyettes az ország színe előtt válaszolta Rassay Károlynak, hogy nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy a villamosvasút igazgatósága politikai vagy felekezeti üldözésre fogja felhasználni a létszámapasztásnak a magánvasútakra való kiterjesztését? És tudja-e, hogy nem azok tévedtek, akik azt hitték, hanem a miniszterelnököt helyettesítő Vass József miniszter úr volt az, aki tévedett? Továbbá tudja-e, hogy a vasút igazgatósága amint megsejtette, hogy létszámapasztási törvény készül - az akkori időponttól megadott drágasági pótlékok túlnyomó részét működési jutalomnak keresztelte el? Előrelátó, okos, bölcs gondolat volt! Mert úgy legalább az elbocsájtandó alkalmazottak végkielégítése hatalmasan — személyenként milliókkal — megkisebbedett! Hát azt tudja-e a miniszter úr, hogy a legújabb fizetésemelést is már úgy csinálják, hogy csakis a működési jutalmakat emelik? Előrelátó, okos, bölcs gondolat. Most úgy legalább a B-listások újra jelentősen károsodnak. És legvégül tudja-e kedves volt kollégám, hogy a törvény értelmében a villamosvasút a kereskedelmi miniszter felügyeleti joga alá tartozik? Ezt a főfelügyelet! jogot a múltban kirendelt miniszteri biztosok: Papp Árpád, báró Lers Vilmos, de még a közelmúltban Tormay Géza is mindig olyképp gyakorolták, hogy vétót emeltek minden olyan intézkedés vagy határozat ellen, amely az alkalmazottak vagy a nyugdíjasok humánus érdekeibe ütközött. Hát mért nem akadályozta meg a főfelügyeleti jog alapján, hogy a B-listások az ilyen nyilvánvalóan üldözéses jellegű intézkedésekkel megkárosíttassanak? Mondjam meg, hogy mért? Megmondom: az elbocsátott tisztviselők 90 százaléka zsidó ... Hát ezért. Még sok mindent kérdezhetnék öntől, kegyelmes uram. De nem folytatom. Csak a lelkiismeretéhez szólok - ugyanúgy mint október 9-én: helyes-e, jogos-e, európai-e? A legutóbbi kérdésemet megismétlem: európai-e? A kegyelmes úr volt kollégája Földes Imre író, a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési RT. elbocsájtott igazgatója" 26 A nyílt levélre a miniszter - mint várható volt nem válaszolt. De a villamos vasút igazgatósága azonnal megindította Földes ellen a fegyelmit, akit így az a veszély fenyegetett, hogy - fellépéséért - elveszti a nyugdíját, illetve a végkielégítését. Az író ismét a miniszterhez fordult: azzal érvelt, hogy a laikus részvényesek által nem szakember igazgatóság ellene nem indíthat jogszerűen fegyelmit. Érvelését a miügyre, ismertetve, hogy Földes fegyelmijét a miniszter 'megszüntette.