Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Laczkó András: Aranykoszorús drámaíró – Adalékok Földes Imre pályaképéhez.

ARANYKOSZORÚS DRÁMAÍRÓ 145 niszter elfogadta, és 1924 márciusában ellene a fegyelmit megsemmisítette. Ami azt jelentette, hogy jogosulttá vált a nyugdíjra, illetve végkielégítésre. Törzslapja szerint a vasút szolgálatából 1924. március 19-én lépett ki. Ettől kezdődően több mint húsz éven át nélkülözte írói pályája a biztos anyagi háttért. A végkielégítést később szerette volna nyugdíjjá átváltoztatni. Ezért írt levelet a budapesti polgármesternek 1927. január 4-én. „Méltóságos Polgármester Ur! Ne haragudjék, hogy levélben zavarom. Ma délelőtt kihallgatásra jelentkeztem azért, hogy az e heti Beszkárt-igazgatósági üléssel kapcsolatban kérést terjesszek elő, - de sajnos azt a választ kaptam, hogy Méltóságod e héten nem fogadhat. - Kénytelen vagyok tehát Méltóságodat holt betűknek sorozatával terhelni. Dehát mit csináljak, ha az élőszó előtt bezárultak az ajtók?! . . . ügyemnek negyedévvel ezelőtt történt tárgyalásakor Buday őméltósága nyílt igazgatósági ülésen azt a kijelentést tette, hogy anyagi téren a legméltányosabban hajlandók ügyemet elintézni. 1926. október 18-án benyújtottam egy kérvényt a vasúthoz, melyben azt kértem, hogy végkielégítéses állapotomat nyugdíjas helyzetté változtassák át olyképp, hogy nyugdíjamból a végkielégítés egész öszszege méltányos részletekben levonassék. Kérvényemben - melynek másolatát tisztelettel ide csatolom kimutattam, hogy a B. listára helyezésemkor én végkielégítés helyett amúgyis a nyugdíjat akartam választani, de egyrészt ez nem volt lehetséges, másrészt pedig amikor már lehetségessé vált volna, akkor ettől az igényemtől elüttettem. Ezt az ügyet megbeszéltem a Kereskedelemügyi m. kir. Minisztériumban Tormay Géza őméltóságával, aki azt igazságosnak és méltányosnak ítélte és szót is emelt érdekemben Folkusházy alpolgármester úrnál. Folkusházy őméltósága szintén hajlandó volt kérésemet teljesíteni és kiadta az ügyet Perczel igazgató úrnak előkészítésre. Ez az előkészítés már szintén régóta befejezést nyert, amennyiben Perczel őméltósága négy alternatívában elvégeztette a kiszámításokat. De múlnak a hetek és múlnak a hónapok... És nem történik semmi. Mert egyszer községi választás van, máskor országgyűlési választás, — és hol az alpolgármester úr van annyira elfoglalva, hogy nem fogadhat, - hol Méltóságod nyakába szakad - az ő távollétében - minden nagy horderejű munka . . . Én pedig szomorúan látom nagy családommal egyetemben: futnak a napok, a hetek, a hónapok. . . és elmúlik a karácsony . . . tovatűnik az újév is . . . és nem mozdul semmi . . . Méltóságos Uram!, - nem az okvetetlenkedés, de még csak nem is a türelmetlenkedés adja a kezembe a tollat; - egyedül a nyugodt élet utáni való sóvárgás (amelytől elszakíttattam) és ennek nélkül nem vagyok képes erőt és önfelejtést önteni magamba éppen ahhoz a munkámhoz, amellyel hazámnak eddig mindenütt csak becsületet szereztem! Tisztelettel megkérem: legyen kegyes Szabó Imre tiszti főügyész úrral ügyemet megbeszélni (mert ő azt töviről hegyire ismeri) — és legyen olyan jó az én exiztenciális nagy kérdésemet méltányosan és kedvezően elintéztetni. Méltóságos Polgármester Ur alázatos szolgája Földes Imre" Budapest, V. Váczi-út 18. A levélben említett „nagy család" nem stílusfordulat volt. Földes Imrének saját öttagú családján kívül részben húga öttagú családját is el kellett tartani, önmagán nyilván tudott volna segíteni, de számára mindent megelőző szempont volt a család anyagi biztonsága. A „kegydíj" meglett, de az ügy végérvényesen csak jóval később zárult le. Akkor, amikor a felszabadulás után a rehabilitációs bizottság foglalkozott az - akkor már hatvanhat éves — író ügyével. 1946. február 16-án elismerték nyugdíjjogosultságát, a teljes szolgálati idő után. SIKERES OPERETTEK, SZÍNDARABOK Az 1923-24. évi fellebbezések, tárgyalások és következményeik erősen hatottak Földes írói pályájára. Az anyagi háttér biztonságának hiánya, s bizonyos diszkriminációk késztették arra, hogy megpróbálkozzék a kroki műfajával. Ez azonban nem neki való volt. így kapóra jött, hogy a New York-i Waldorf Astoria-szálló zenekarának karmestere rendelt nála egy darabot. A színműnek a „svéd csalogány" Jenny Lindről és Barnumról, a világhírű hamburgi állatcirkusz igazgatójáról kellett szólnia, pontosabban szerelmükről. A munkáért járt előlegben ötszáz dollár, majd a befejezés után újabb ötszáz. Közben másik megrendelést is kapott (egy táncosnőről). Egyikkel sem volt azonban sikere, mert nemhogy a bemutatóig, de a megrendelőig sem jutottak el... Földes — bár egyébként képtelen volt az alkura — kénytelen vo!t elfogadni a később háromszáz pengős „kegydíjat". Ez viszont olyan kikötéseket tartalmazott, ami elsősorban a drámai műfajban keserítette meg helyzetét. Talán ezt mérlegelve jutott arra a következtetésre pályájának egyik késői kritikusa, hogy Földes megpróbált az „irredentizmus" irányába tájékozódni (Sós Endre). A megállapításhoz az alapot Tüzek az éjszakáiban című színművében vélte megtalálni. Az Új Színházban nagy sikerrel játszott darabot a sajtó egy része azért ünnepelte, mert szól a „magyar lélek vergődéséről", a másik azt dicsérte, hogy hatásosan van megírva. A mű a kisebbségi sorsról beszélt. Hogy látta ezt egy Erdélyben élő kritikus? íme: „Mi van a darabban? Valamivel több és valamivel kevesebb az igazságnál. Azokról a magyar színházakról beszél, amelyek ma szerteszét működnek a magyaroktól elvett területen. Nem mondja meg, hogy hal, nem is lehet identitfifólni a darabból, hogy melyik országra gondolt a szerző. Nem is az volt a cél-