Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Laczkó András: Aranykoszorús drámaíró – Adalékok Földes Imre pályaképéhez.

136 LACZKÓ ANDRÁS történet, egy viszonylat keretében. Nem hatásokat eszelt ki a közönség szórakoztatására, hanem elsősorban embereknek akar megmutatni embereket, önmagukat önmaguknak. És ehhez sikerült szórakoztató és megkapó formát lelnie. Ez az, ami az írás igazi módja."

11 Tersánszky Józsi Jenő (az 1928-as felújítás láttán) arról írt, hogy a Hivatalnok urak tragikumát a küzdés értelmetlensége adja. Az élet könyörtelen azokkal, akik fölöslegesek benne. A kiszolgáltatottságban eleve benne van, hogy a mentségért való lépésekkel csak kudarc járhat. Földes ezt a tragikumot vezette végig a drámán! S ez már önmagában is szinte mozgósító érvényességű volt. Nem véletlenül értékelte úgy egyik késői kritikusa, hogy a darab „nemcsak írás, hanem tett erejével hatott". Kétségkívül mutatnak tendenciák arra, hogy a szerző nem csupán a helyzet feltárására tett kísérletet, hanem kereste a kiutat is. Jelezte, hogy a hivatalnokrétegnek amenynyiben helyzetén változtatni szeretne, más útja nincs, mint a munkásság szervezkedésének követése. A hivatalnokok az első felvonás végén jutnak el ehhez a gondolathoz. „Barna: Én csak egészen szárazon fogom elmondani a választ. Müller végleg el van bocsátva! Mind: Akkor sztrájkolunk! Barna: Csönd legyen! Sőt ráadásul azt izenteti önöknek Brohser úr, hogy a jövőben mindazokat, akiknek a fizetésére a legcsekélyebb összegű letiltás érkezik, azonnal elbocsátja. Feleki: Nem vesszük tudomásul! Mind: Nem vesszük tudomásul ! Feleki: Hát a többi kívánságunkra mit felelt?... (zaj) ... Barna: Csöndet kérek! Minthogy a legutolsó sztrájk óta a munkabérek rettenetesen emelkedtek.. . Feleki: A régi frázis! Barna: A túlórák díjazását nem ígérheti meg. De mindenesetre gondolkozás tárgyává fogja tenni. Roth: Das kenn' ich schon! Barna: Ellenben a drágasági pótlékról még csak szó sem lehet! Mind: Gazság! Gazság! Barna: Ö csak annyit ígérhet az uraknak, hogy ha kedvező lesz a mérleg, akkor mindazoknak, akik délben is itt maradni kénytelenek, ebéd-költség fejében fejenként 1 korona 50 fillért fog kiutalványozni. Feleki: (Brohser hangját utánozva, raccsolva): Nekünk is többe van főnök uh! 11. TERSÄNSZKY JÓZSI JENŐ: Hivatalnok uraik. Nyugat, 1928. 626. A kritikában elsősorban az életszagúságot értékelte magasra. 12. Földes Imre műveihez eléggé nehéz hozzájutni. A legtöbb példány könyvtárban hozzáférhetetlen. A Hivatalnok uralmaik olyan példánya jutott <e) hozzám, amelyikben nagyon sok ceruzás bejegyzés van. Az idézet az 1909-es (könyv 53-54, oldaláról való. A ceruzás javításokat itt az idézetnél nem vettem figyelembe. Mind: Szemtelenség! Gazság! Sztrájkolni fogunk! Barna: Csöndet kérek! Mielőtt döntenénk, kötelességemnek tartom azt is tudomásukra hozni, hogy aki azonnal !e nem ül az asztala mellé dolgozni, az máris el van bocsájtva ! Mind: Az mindegy! Sztrájkolunk! Barna: Tehát úgy szól a döntés, hogy sztrájkolunk?! Mind: Igen! Sztrájkolunk!"

12 A Hivatalnok urak premierjén - az előzmények után szinte természetes - részt vett Jászai Mari is. Néhány nap múlva levelet küldött a szerzőnek a Magyar Színházba: „Nagyságos Földes Imre úrnak, Magyar Színház 1909. Marc. 9. Egész szívemből kívánok szerencsét szép, kedves új darabjához, mélyen tisztelt Földes úr! Köszönöm, hogy alkalmat nyújtott az első előadásán megismernem. Nagyon jó érzés volt látni, hogy következetes nemes Múzsájához és megint nemcsak egy kedves darabot írt, hanem nagyszerű jócselekedetet vitt véghez, mert nagy tehetségével a gyámoltalanokat oltalmazza. A legméltóbb cél egy nemeslélek munkálkodása számára! A jó isten adjon erőt egészséget a továbbiakhoz! Mély tisztelettel igaz híve Jászai Mari"

13 A Hivatalnok urak az év végére pontosan 1909. december elejére már túl volt az ötvenedik előadáson. Ekkorra azonban Földes már újabb mű kéziratát adta át Beöthy László igazgatónak. A kuruzslót. Ahogy maga nevezte, mesét egy féllábú emberről, aki mankót szerzett, s így feljutott a hegy tetejére, de ott rossz emberek kiütötték a kezéből a támaszt. A képletes beszéd egy orvostanhallgatóra vonatkozik, aki lopott, majd diplomát vett, hogy szakmai munkáját elismerjék. Azaz újabb telitalálatnak vagyunk tanúi. A szerző a papírossal bíró és a diploma nélküli tudomány harcát vitte színpadra. Ez a téma nyilván szűkebb hatókörű, mint az előző kettő, de az értelmiségi rétegeket erősen foglalkoztató volt. Az író számára az okozta a legnagyobb dilemmát, hogy miként oldható fel az a konfliktus, amit középpontba állított. Úgy-e, hogy győz a ,,kutyabőrös" tudomány, vagy esetleg lehet valami sansza a diploma nélkül gyógyító orvosnak. Két - egymással ellentétes - befejezést készített a darabhoz. ,,A szerző - bár kétféle befejezést írt — az egyik mellett határozottan állást foglalt. Még pedig úgy, hogy az egyiknek a kéziratára kék ceruzával ráírta: 12. Földes Imre műveihez eléggé nehéz hozzájutni. A legtöbb példány könyvtárban hozzáférhetetlen. A Hivatalnok uraknak olyan példánya jutott el hozzám, amelyikben nagyon sok ceruzás bejegyzés van. Az idézet az 1909-es könyv 54-54. oldaláról való. A ceruzás javításokat itt az idézetnél nem vettem figyelembe. 13. Ugyancsak kéziratos levél volt. Lásd: Laczkó András: i. m.