Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Szíjártó István: A szülőföld képe Gyergyai Albert munkásságában.

A SZÜLŐFÖLD KÉPE GYERGYAJ ALBERT MUNKÁSSÁGÁBAN 181 Fóthy János barátjával tapsolták végig az Ady-matinét Kaposváron a Korona kávéházban 1908-ban, mely után a költő megírta a Kisvárosok őszi vasárnapjai с költeményét. (Később Fóthy János ajánlotta a Central kávéházban Babits figyelmébe a Franciaországot és Svájcot megjárt fiatal bölcsészt, mint aki ismeri személyesen az új Nobel-díjast, Carl Spittelert, s írna róla a Nyugat részére.) A százéves állami főgimnáziumban töltött diákévek, későbbi alkalmi látogatások, nem tudták a Bajom iránt érzett szeretethez hasonlatossá, őszinte megbecsüléssé; mélyíteni érzéseit. A felszabadulás utáni első tanévben az akkor Somssich Pál nevét viselő (ma Táncsics Mihály Gimnázium) Alma Mater érettségi elnöke volt. 1970. évi Állami díjából 10 ezer forintot adott a gimnáziumnak. A nevelőtestület döntése értelmében a Gyergyai-díjat minden évben az iskola irodalomból legkiválóbb növendéke kapja (az összeg évi kamatával, 500 Ft-tal).

18 Gyergyai Albert 1979-ben tanári alapítványt is tett. Egyszeri jutalmának célja: hozzájárulás külföldi tanulmányúthoz, nyelvgyakorlási lehetőség teremtése. (E sorok írójának adományozott 5000 Ft-ot.) Az „ösztöndíjas" aztán a Fillér utcai dolgozószoba könyvekkel, folyóiratokkal megpúpozott kis kerek asztala mellett szabályszerű kollokviumot tett, nemcsak a Gyergyai által ifjúkorában megismert Jéna, Weimar, Naumburg, Erfurt, Lipcse mai arcáról, hanem Her* der, Schiller, Goethe életművéről, Eckermann feljegyzéseiről. Az Alma Materhez fűződő kapcsolat folytonosságának és kétoldalúságának bizonyítéka az is, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemre került volt Táncsics-gimnazisták többnyire tagjai voltaik a „brigádnak" (ők jártak naponta bevásárolni, intézték a mozgásában már erősen korlátozott professzor leveleinek postázását). Közülük is Élthes Ágnes, Hóvári János, Rugásy Gyula nevét emlegette legtöbbször; soha 18. VOLUNTAS. (A kaposvári Táncsics Mihály Gimn~~ium ifjúságának lapja.) 1981/5-6. XIII. évf. p. 10. „Gyergyai-díjas" gimnazisták: 1970. Kovács Barna (ma mérnök, a Somogy megyei Tanács dolgozója. |rod. tanára: dr. Szíjártó István.) 1971. Illés Katalin (az ELTE magyar—népművelés szakán végzett, tanársegéd a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán, írod tgnárp: dr. Szíjártó István.) 1972. Szultzer Ilona (közgazdász. Bp-en dolgozik. írod. tanára: Kra^znajjLgjos.) 1973. C/í/jes Ágnes (az EtTE magyar—francia szakán végzett, Bp-en tanít. (rod. tanára: Krasznai Lajos.) 1974. Tóth Katalin (a Tanítóképző Főiskolán végzett) Kaposváron tainít. írod. tainára: dr. Szíjártó István.) 1975. Námeth Klárq ($zfgeden magyar—francia szakon végzett, a Táncsics gjmn. tanára. írod tanára: dr Szíjártó István,) '}' ' J 1976. Bróvácz Katalin (Szombathelyen magyar—népművelés szakot végzett, ott dolgozik. írod. tanára: dr. Szíjártó István.) •; « nem mulasztva el az alkalmat, hogy üzenjen az otthoniaknak. Szíves szeretettel írt bíztató levelet a gimnázium egyik legkitűnőbb diákjának, aki fellebbezéssel jutott be Szegedre a József Attila Tud. Egyetemre magyar-francia szakra. Arra figyelmeztetett, hogy hosszú távon mindig az igazi tehetség és tisztesség érvényesül. Az életútjáról szakdolgozatot író kaposvári főiskolásokat, akik kérdéseikkel ostromolták; ugyanolyan elfogódott szeretettel fogadta, mint a „Somogyi tájak, emberek" sorozat számára képes riportot készítő újságírókat. (Kercza Imre egész oldalas tanulmányában értőn rajzolta meg Gyergyai Albert portréját.) összefoglalásul leírhatjuk, hogy Gyergyai Albert, aki a szeretetet az élet nélkülözhetetlen kovászának tartotta, maga is szeretettel megáldott ember volt. Szülőföldjétől — kicsinyektől és nagyoktól, hivatalosaktól és választottaktól — még életében megkapta a legtöbbet: àz önzetlen megbecsülést. Az életmű egészének áttekintésére, elemzésére vállalkozó kutató ezernyi adattal igazolhatja Gyergyai a Nagyvilág olvasói számára írt sorainak hitelességét: „Mindegy, bárhogy alakult is sorsom, nem sajnálom, hogy életemet egyetlen tétre tettem fel —, és ha arra gondolok, mennyi jót kaptam az irodalomtól, mennyi sok szépet a nagyoktól, milyen látóvá és érzékennyé tettek, mennyire megvilágítottak és megokosítottak, milyen bölcsen és szívósan csepegtették egyre belém a megértést, a türelmet, az igazságérzetet és a szeretetet, akkor büszkén is, szerényen is kénytelen vagyok kimondani, hogy annyi töredék, annyi játék, annyi hamvába holt remény ellenére, nem éltem egészen hiába, mert hiszen a barátok kicsi, de hű serege vesz körül, s talán még ád a sors pár jó évet, hogy amit eddig csak részlegesen, csak formátlanul fejeztem ki, azt ezentúl egészében, s lényegesebben hirdethessem, mind a hívek és barátok, mind a magam okulására, hisz semminek sincs soha vége, s kezdődhet minden elölről... " Szíjártó István 1977. Bóra Cnikő (Szegeden magyar—francia szakon tanul, írod.-tanara: dr. Szíjártó István.) 1978. Komárpm\ Veronika (Szegeden magyar—francia szakon tabui; írod. tanára: Szolíva Jánofné.) 1979. Szilágyi Gábor (Veszprémben a vegyipari egyetemen |apul;. írod. tanárd: Szoliva János 1980. Sárecz iuw (Pécsen joghallgató. írod. tanára: Szo^ livp JálKQSrié.) ••': 1981. Kjŝs fyfgriqna (Pécsen mqgyarT-tprténelem szakon tanul, írod. tanára: Mib A Gyergyai-^Jlapítváiwnyal jyfalmazott nagybajprni általános iykoloi . „Eddig kilencen írták be alkotásukat gz alapítókönyvbe. Négy fiú (Sípos Istvó Л Ferenc, Somogyi János. és öt 'Ipny (Matyók Katalin, Ivánesies Ilona, Sjrnpn Gyöngyi, Amon lbo!y ísíván katonai főiskolára jár, Breják Ferenc szakmunkás lett, Samoapiskolások, Amon Ibolya dolgozik, PáIfy Mária a soproni óvónőképzőbe jár, Simon Gyöngyi képesítés nélkül tanít és Kovács Attija most 8. osztályos.