Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Marton Klára: Egy Csökölyből származó polgári szűr restaurálása

140 MARTON de mivel a szűr anyagot a lakosság széles rétege használta, a középkorban a szövés már számottevő iparrá alakult át. A 11 — 13. századból származó oklevelek már említést tesznek szövetszövőkről, gyapjúszövőkről, mint a magyarság korai szövő kézműiparosairól. Igaz, ezek a hivatkozások elég tömörek és pontosan nem is határozható meg, hogy milyen fajta gyapjúanyagot szőttek. Főleg monostorok, apátságok, királyi udvarok köré települtek ezek a manufaktúrák és a 14. század végére már ipartestületük is volt. Ilyen volt 1376-ban Nagyszebenben, s a század végén Nagyváradon.

0 A török hódoltság idején csökkent a pásztorkodás, vele együtt Debrecen és Nagyvárad gyapjúellátása is. A szükséges szűr anyagot így Erdélyből szerezték be. 1582-ben Báthori Zsigmond megtiltotta a szűr anyag exportálását, s ezt a rendeletet 1607-ben megújította Rákóczi Zsigmond és később Báthori Gábor is. Debrecenben a szűripar a 17. században kezdett hanyatlani, miveil az egyre népszerűbbé váló guba kiszorította, olyannyira, hogy a szűrszövők, ványolók is egyre inkább gubát készítettek. A szükséges szűr anyagot pedig a szászoktól szerezték be. A 18—19. században a szűr újra tért hódított. A SZŰR ANYAGA A szűrposztó anyagát a szűrtakácsok, az ún. csapók készítették. Vastag, hosszú szőrű „purzsa birka" gyapjábóll készítették a szűrszövetet. 2/2 vagy 3/3 sávolyban szőtték. Az anyagot a mesterek végekben készítették. Úgy mérték, hogy kallós után 28-30 sing legyen, szélessége pedig 1 sing. (Egy sing: 63 cm.) Ennek alapján egy vég posztó 18—19 méter hosszú, amiből rendszerint 4 szűrt lehetett szabni.

7 Fonás, szövés után az anyagot zsugorították és ezzel vízhatlanná tették. A ványoló malmok apró főépületek voltak és vízi erővel hajtották. A szövetet először 2 óráig hideg vízzell öntözték, aztán két napig meleggel, s utána egy napig ismét hideg vízzel; mikor így már a hideg és a meleg hatása alatt meglehetősen megsűrűsödött a szövet, egy kettős vályúmódra kivájt széles gerendába helyezték - mélyből három volt egymás mellett — egy-egy vályúban 2-2 emeltyűs kalapács verte a szövetet, melyet folyamatosan folyó víz áztatott. Ez a művelet kb. hat napig tartott, s utána a kész szűrposztót a napon szárították.

8 A középkorban a szürke színű szűr dívott. Ez fekete és fehér juhszőrbő'l készült. A 17. századtól kezdve vált divattá a tiszta fehér szűr, igaz ez drágább is volt. A 19. században már ez vált népszerűvé. Emeillett azonban továbbra is használtak szürke szűrt, sőt a Felvidéken feketét is. Felső-Magyarorszá6. GERVERS-MOLNÁR: 1973. 25. 7. BÉRES A.: A debreceni cifraszűr. Múzeumi Füzetek 1955. 28. (A továbbiakbon: Béres: 1955.) 8. BÉRES: 1955. 28. KLARA gon szőtt szövet piszkos-fehér színű volt, ez jóval olcsóbb volt és rosszabb minőségű is, mint az Erdélyben szőtt. A múlt század végén az erdélyi szászok igen finom gyapjúposztót készítettek a rövid szőrű merioói juhból, népi nevén a birka gyapjából, amit „karazsiának" neveztek. SZÜRSZABÓK A szűrposztót szűrré a szűrszabó dolgozta fel. Szemben más iparággal a szűrkészítés fogásait a szűrsegédek mestereiktől sajátították el, s nem mentek külföldre, vándorútokra. A szaknyelvet is a magyar nyelvből vették. Bár a szűrkészítők a nyersanyagból rövid kabátot, mellényt és nadrágot is készítettek, mégis, a legjövedelmezőbb munka a szűr varrása volt. A szűr nagyobb részét maguk a szűrszabók vitték a vásárokra. Adat van arról, hogy 1880 nyarán Székesfehérváron egyetlen napon 800—1000 darab szűrt adtak el. Nagybirtokosok, templomok is nagy számban rendelték a szűröket — munkásaik számára fizetségként. A szűr ára természetesen függött az anyag minőségétől és a díszítésétől. A 19. században egy egyszerű, díszítetlen szűr ára 12—15 forint vol't, de a díszesebb 20—40 forintba került. Az igazán gazdagon díszesért még ennél is többet elkértek.

9 A SZŰR SZABÁSA A szűr rendkívül egyszerű szabású ruhadarab. Szabása általában véve egész Magyarországon azonos. Különbségét inkább csak a díszítőelemek sokfélesége adja. Rendszerint 11 darabból van összeállítva, s minden része tégla alakú. A szűr eleje és háta egyetlen darab, aminek szélességét a véganyag szélessége határozza meg. A háta egy darab, nincs vágva. Az elejét hosszában ketté vágták, s azt elöl hajtókaszerűen visszatűrték. Ezután a gallér kiszabása következett, amit a nyakrészhez varrtak. Az oldal rendszerint három részből áll, ezek az ujjától lefelé haladva a következők: első a „pálha", középen az „aszaj", dlul pedig az „oldal". Legvégül pedig az ujját illesztették a helyére a szűrnek.

10 A SZŰR DÍSZÍTÉSE A szűr díszítése csak az 1800-as évek második felében kezdett általánossá válni. Korábban csak egyszerűen, díszítés nélkül készítették a szűröket. A szűr díszítésére vonatkozó legrégebbi adat 1795-ből szár9. GERVERS-MOLNÁR: 1973. 27. 10. GYÖRFFY I.: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr. Bp. 1930. 25. (A továbbiaikíbon : Győrffy: 1930.)